Próbababák

A Nagyobbik Lányunk Kakaókoncertre járt egy éven keresztül, ahol a Budapest Fesztivál Zenekar, Fischer Iván vezényletével ismertette meg a gyerekeket a komolyzene világával. Idénre szerettünk volna valami más zenei elfoglaltság után nézni, mert az a kisebbik "baj" volt, hogy a csemeténk nem szereti a kakaót, a nagyobbik gondot az okozta, hogy egy helyben kellett végig ülni, és nem lehetett a hangszereket közelebbről szemügyre venni, megnézni. Barátaink ajánlották még tavaly ősszel, hogy nézzünk szét a Magyar Állami Operaház honlapján, mert többféle rendszeres programot ajánlanak az ovis és kisiskolás korosztálynak. Még októberben megrendeltük és megvettük az 5 alkalmas Hangszervarázs-bérletet, ahol minden egyes alkalommal tematikusan mutatják be azokat a hangszereket, amelyek megszólalhatnak egy opera- vagy balettelőadás során. Nagyon vártuk az első alkalmat a vonósokkal.

Amikor már közeledett a szülés napja, vettem 2 db 80X80 cm-es kapucnis édes babatörölközőt egy nagy bababoltban, darabját 3000 Ft-ért, és azt gondoltam, hogy most aztán megoldottuk a törölköző problémát úgy 11-12 éves korig.

A kórházban ugyan sima pelenkával törölték a babót, és mondták, hogy tulajdonképpen felesleges külön erre a célra készített babatörölköző, mert bármilyen megteszi, amit csak a baba használ, de mivel úgy gondoltam, hogy a kisvirágmintás rózsaszínbe talán apu sem törli meg véletlenül a kezét, így mégis maradtunk a megvásárolt daraboknál. Igaz, hogy én is mindig tettem bele egy pelenkát, amikor a kismanót törölgettem, mert így sokkal puhább volt, de ez végül is részletkérdés.

Mint a hypertér gyermeke természetesen már régóta chatelek és van persze webcam-em is. Az első chat még a népszabi csevegőszobája volt, ahol oly kevesen voltunk (valamikor '96-ban?), hogy szinte ismertük egymást. Az első webcam-et pedig valamelyik szolgáltató vágta hozzám, amikor bekötötték a lakásomba a netet. Gagyi persze, de a célnak akkor megfelelt. A kibertér azóta is fénysebességgel fejlődik, a webcam adás nem nagy cucc és a skype (és társai) révén még ingyen is trécselhetünk. Na persze nem eszik azt olyan forrón, mert a vonalminőség nem annyira szupi mindig, de ajándék ló ugye, nem skubizzuk a protkóját.

Biztosan rengetegen ismeritek és sokan ugyanúgy szeretitek, mint én, mint mi a Lányokkal. Lehet rá tollal rajzolni, vagy a hozzátartozó pecsétekkel mintákat készíteni, egyetlen mozdulattal "letörölhető" a tábla és újabb remekmű készíthető. A Nagynak volt egy itthoni, nagyobb méretű, és amikor azzal szerelemre lobbant, akkor egy drogériában véletlenül találtunk egy "zsebtábla" méretűt, így azt az autóban tartottuk, hogy hosszú időre lekösse a Lányunk figyelmét egy-egy nagyobb utazás során.

A múltkor már kifejtettem, hogy mennyire nem mindegy, milyen kanállal eteti az ember az utódot, és mivel a Chicco anatómiával befürödtünk, muszáj volt más után néznem. 

Persze okulva a múltkorin, valami tök egyszerű kanalat kerestem, de azért olyat, aminek egy picit puhább a vége, mert az a kényszerképzetem, hogy a kemény fejűbe nem szívesen harapna bele a fogzó gyerek. Így a Müller Drogériában sétálgatva akadtam a Nuby hőérzékelő kanalakra, amit azért vettem meg, mert 3 db hőérzékelő kanál akciósan csak kicsit volt drágább, mint 3 nem hőérzékelős, nem Nuby, és nem puha fejű.

Ismét egy téma, ami napjainkban igen felkapott és a csapból is ez folyik. Legalábbis a babafürdetőszobák csapjából. Kapunk itt is sok-sok parakeltőt és lelki szemeink előtt már ott lebeg egy(vagy több)szem gyermekünk látványa, amint szuvas fogacskákkal vigyorog a világba. Pedig már az étkezésnél belénkverték, hogy cukrot, édességet NE, ha lehet, továbbá kiművelődtünk arról is, hogy a gyerek (külön, ha lehet műanyag) kanalát ne nyalogassuk, mert így kerülnek át a fogszuvasodásért felelős bacik a gyerekszájba.

Nekem nem rémlik, hogy a fogmosással sok paránk lett volna, és azt hiszem a tejfogaimmal sem kellett túl sokszor dokihoz járnunk (kontrollon kívül persze). Ennek ellenére persze haladok a korral, fejlődni kő, így hát ismételten infógyűjtésbe kezdtem.

Megtudtam, hogy gyümölcslevet, cukros teát cumiból szopizgatni ne engedjem én az magzatomnak, főleg ne este, lefekvéskor (után, helyett). Ez nem gond, mert én csak vizet adok neki. Megtudtam továbbá azt is, hogy fent nevezett bacik imádják a cukrot, ellenben irtóznak a xilittől.

A Nagy kicsi kora óta szeret szerepelni. Versel, énekel, megmutatja százszor is a pörgős szoknyáját vagy épp bemutat egy balerina produkciót, amit mi figyelemmel és kitörő tapssal jutalmazunk. Ismerősöknél kipróbált egy mikrofont, amitől még fényesebben csillogott a szeme, amikor a Hosszú, havas utakon c. slágert adta elő, így Apukájával el is döntöttük, karácsonyra veszünk Neki egy hasonlót. Novemberben még nem gondoltuk, hogy ez hozza ki a művésznőt a Kicsiből.

Most már úgy vagyok vele, hogy szerencsém volt, de akkoriban inkább átoknak éreztem azt, hogy szülés után annyi tejem volt, hogy egy egész csecsemő osztályt vígan szoptathattam volna. Persze örültem, hogy az enyém legalább szopizik bőszen, ha már egyszer koraszülött is, viszont annyit nyilván nem evett meg, amennyi a kínálatban szerepelt, így "ész nélkül" fejtem.

Az egész már a kórházban elkezdődött, ahol ugyan minden etetésre jártam, de éjszaka nem mehettünk, következésképpen vagy hagytam ott tejet a babónak, vagy tápszert kapott. Így minden szoptatás után rácuppantottam magam a kórházi gépre, és úgy 1 óra szüttyögéssel 150-200 ml anyatejet el is raktározhattam. A fél hűtő velem volt tele. Persze ez nem csak kedvtelésből volt így, hanem azért is, mert egyébként két G-s méret kősziklával mászkálhattam volna - nos, így sem volt vicces, de legalább tűrhető.

A megyeri híd pesti hídfőjénéél nyílt meg nagy csinnadrattával kis hazánk sokadik aquaparkja. Mi nagy vízimádók lévén már elég sokat kipróbáltunk (nem csak itthon), naná hogy ezt sem akartuk kihagyni. Főleg mert itt van trambulin és szörfmedence, amihez még nem volt szerencsénk. Nosza, összetrombitáltuk a család kisebb részét és megbeszéltük, hogy pénteken (jan.02) elmegyünk. A honlapon láttam, hogy reggel hatkor(!) nyit, így relatív korán, kilenckor értünk oda. Egyrészt, hogy a porontyot még olyan vízbe vigyük be, amiben nem sokan áztatták a bőrbajaikat, másrészt mert akkor talán még nem olyan nagy a tömeg.

Gyerek végül maradt otthon, mert barátnőtől azt a (mellesleg téves) infót kaptuk, hogypelenkás gyerek nem mehet be, így őt nem vittük. Először ideg voltam, amikor megláttam a sok kis manót a vízben, de a víz olyan klóros volt, hogy utólag nem bántam.

Rövid összegzés, majd bővebb kifejtés. Profi hely, és szar élmény.

A hely gyönyörű. Csodaszép kivitelezés, sok és izgalmas csúszda, ráadásul biztonságosan összeszerelve, már amennyire én ezt meg tudom ítélni. Nagy alapterület és még az anyagok sincsenek kispórolva. Ezekkel nincs is baj. Honlap mutatós, de piszkosul félreinformál.

Igazság szerint évek óta vágytam már egy babzsákfotelre. A Naggyal jártunk zenés bölcsibe, ahol minden anyuka ilyen kényelmes fotelben tespedhetett, amíg a gyerekek vidáman csapkodták a kasztanyettát vagy épp levegőből és körkörös mozdulatokból sütöttek pogácsát. Ha nem lett volna ott a többi anyuka, biztos többször is kéjesen felnyögök lecsukott szemmel, amikor a kis golyócskák felveszik a terebélyesedésnek indult várandós testem határait. Aki próbálta a babzsákfotelt, tudja, miről beszélek.

Hát az már most látható, hogy a Karácsony sok-sok érdekes témát dob be majd a blogba. Játékokat főleg, habár a címben említett darab már régen megvan. Egyszerű, okos és praktikus (no meg nem túl hangos). Sima kis felfújható henger, ami a 6 hónap alattiakat a felfestett formáival, a 6-9-eseket a csörgészörgéssel, meg a markolászhatóságával bájol el, és azon bátraknak, akik már helyváltoztató mozgást végeznek, na azoknak a legtutibb. Merthogy nézegetni, ütögetni, gurítani továbbra is remekül lehet (és szeretik is) ámde már meg lehet próbálkozni a felállással, rátámaszkodással is. Ami nem megy könnyen, mert ez az izé bizony gurul meg minden. Komolya kihívás, de prímán lehet körbekergetni a szobán. A mienk imádja, így mi is :))

bedinának lehetünk hálásak, amiért profin összeszedett minden információt a lisztérzékenységről, amit saját "bőrén" tapasztal nap, mint nap. Biztos vagyok benne, hogy sokunkat nagyon érdekel a téma akár érintve vagyunk, akár nem. Én rengeteg olyan dolgot tudtam meg erről az allergiáról, amit nem vagy máshogyan tudtam eddig. Íme:

Amikor közel 6 éve diagnosztizálták nálam a lisztérzékenységet, úgy éreztem, vége a világnak, nekem, és a számomra oly kedves lakomáknak... Azóta tünetmentesen élek, imádok főzni, új recepteket kipróbálni, kitalálni, és végig csináltam egy terhességet minden gond nélkül, egészségesen! Tehát nem kell elkeseredni, az élet nem áll meg, sőt most kezdődik igazán!

Mi még ezer éve a vaterán szereztük be, mert így le tudtunk alkudni valami mást, ami fontosabb volt, ezzel meg úgy voltunk, hogy majd csak egyszer jó lesz valamire. De mivel nem volt benne elem, félretettem, és el is felejtettem, hogy létezik.

Aztán amikor így Karácsony közeledtével már nem akartam több zenélő, csörgő, forgó, zajos kis kütyüket látni magam körül, akkor valahonnan előbányászódott ez a micsoda, sőt, éppen volt 4 felesleges ceruza elemem is, gondoltam, miért ne próbáljuk ki. Szóval összeszereltem Őt az elemekkel, bekapcsoltam, és vártam.

Habár egy korábbi bejegyzésemben még nem voltam oda ezért a székért, mostanra a helyzet szerencsére sokat javult. Egyszerűen a gyerek még talán túl kicsi volt hozzá, de végül csak belenőttünk... izé... bejejöttünk.

A szék nem felel meg az új EU szabványnak, mert mind a 4 kereke görgős, de én spec pont ilyet akartam, hogy a kölyök majd ebbe kapaszkodva, ezt tologatva krosszolhasson keresztbe és kasul a lakásban. Persze azt akkor még nem tudtam, hogy éppen a mászkálása miatt az egész konyha és előszoba csurig lesz szőnyeggel, így gurítani sem nagyon tudja majd, na de ez nem a szék hibája.

Az ülőfelület magassága állítható és az egész szék dönthető (nem csak a háttámla), így már kissebebknek is remek lehet. Duplatálcás, így könnyen tisztán tartható, habár mi többnyire az asztalhoz húzva használjuk.
A biztonsági öv jó kialakítású és a kölök lába köszt egy masszív osztóelem ad plusz védelmet a kipotyogás ellen. Emiatt jódarabig be sem kellett kötöznünk, csak mostanában, amikor már simán kificereg  a székből, ha akar.
Viszonylag könnyű összecsukni és úgy nem is foglal sok helyet. Nagy konyhánk van, így ezt a funkciót még nem sokat teszteltem.
Nem valami húdeszép a külseje, de azért nem rossz. Az amúgy levehető huzat más színekben is kapható, ha valaki fel szeretné turbózni a látványt. Én többnyire észre sem veszem. Ha benne van azért, ga meg nem, akkor rá se nézek :))

Most ott tartunk, hogy amikor kinégykézlábal a konyhába, akkor meglátván a széket felrikkant, odaspurizik, majd belekapaszkodva-felállva belekéretszkedik.

Avagy politikailag korrektül megfogalmazva: Kellemes Szünidőt!

Leellenőriztem a korábban idelinkelt és igen fárasztó weboldalt, de csalásnak bizonyult, mondhatnám tévedett!!! Felháborító :))) Most (ma még), igenis Karácsony van!

Jó pihenést, láblógatást Mindenkinek!
(höhö, no persze)

Próbababák

Lehet, hogy nem az ünnepeket előtt kellene ezzel a témával előhozakodnom, de pont a rengeteg  szervezés, teendő miatt különösen fontos kérdés szerintem, hogy a kisgyerekes családokban hogyan is működik a nagyszülők-szülők-unokák viszonya, illetve számíthatnak-e a családtagok egymásra az ünnepek előtt, amikor egy kiválóan logisztikázott család is összeomolhat a feladatok súlya alatt... Engem régóta foglalkoztat ez a téma, mert azt tapasztalom, hogy nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy a mi Lányaink nagyszülei egészen mások, mint amilyenek az én nagyszüleim voltak. Sokan legalábbis.

Ki ne ismerné állítólag Magyarország legolvasottabb baba-mama-papa blogját? Van rá egy ezresem, hogy a látogatóink 99%-a olvassa.

Hm - akkor ezt most meg is szavaztatjuk, no lássuk:

Szavazás állása

A következő kis összefoglalót Linus1 küldte nekünk

Közel 7 éve nem nézünk tévét.(Először elraktuk a szekrénybe, aztán költözésnél már nem is hoztuk magunkkal.) Nagyon jól megvagyunk nélküle! Amikor azonban várandós voltam, és igyekeztem minden „babás információt” magamba szívni, megkerestem az interneten a Tv2 Babavilág című műsorát. Egy évre visszamenőleg megnéztem az összes adást. Azon felül, hogy rendkívül szerencsésnek mondhattam magam, hogy naprakész információt kapok kis hazánk összes (és milyen sok van!) kismama-sztárjának mindennapjairól, egy éppen kismama sztár- műsorvezető tolmácsolásában általában érdekes, hasznos témákról volt szó a műsorban. Csupán annyi volt a bibi -a kereskedelmi csatornákra jellemzően-, hogy amikor a műsorvezető és a vendég épp kezdett belemelegedni a beszélgetésbe, illetve rátérni a lényegre, máris vége lett a riportnak/interjúnak. Ezt még „tévénéző koromban” sem tudtam akceptálni, nemhogy leendő anyaként.

A másik tévés babaműsort az elmúlt hetekben fedeztem fel az MTV 1 internetes honlapján. A Babatévé sokkal jobban körüljárja a témákat, alaposabb riportokat mutat be. Viszont problémám volt a riportokat felvezető hölggyel. Egy kicsit furcsálltam, hogy egy babás műsort, aminek nézői 99%-ban kismamák, miért egy nagyon szőke (elnézést a szőkéktől!), „mellesleg” pedig elsöprő hölgy vezeti? Én nem tartom magam lestrapált, női mivoltában megszűnt kismamának, de azért egy nagyon picit frusztrált a hölgy látványa, akit inkább autósműsorban tudnék elképzelni. Az viszont kifejezetten felháborított, hogy fülsértő hangsúlyozási problémái voltak. Persze ezen túllépve érdemes végignézni a műsort.

A harmadik, babákról, illetve gyermekekről szóló műsor a Kossuth Rádióban hallható minden nap Vendég a háznál címen. Évek óta hallgatom (amikor még nem is érintett a téma), és mindig elégedett vagyok vele. Lényegre törő, sokoldalú, alapos (állandóan szakemberek véleményezésével), interaktív. Témáit az élet adja, illetve az anyukákat foglalkoztató problémák, örömök, kérdések; gyerekneveléssel, iskoláztatással, betegségekkel stb. kapcsolatos aktualitások.

Én ennyiről tudok, Ti ismertek más műsort is?

Ez az írás bedina tollából került a blogra, aki ezzel a legaktívabb társszerzőnkké lépett elő! :)

Szerintem minden Anyuka ismeri azt az érzést, amikor a frissen megvásárolt igen drága, ortopédiailag is megfelelő cipőjét a gyermeke az első adandó alkalommal a motorján cipő-orral való fékezéssel rommá zúzza.... És hiába van "játszós" cipő és ünneplő cipő, valahogy mindig akad egy elhagyatott motor a környéken, ha mi nem készültünk váltócipővel! És itt jön a képbe egy csodálatos találmány, a cipő-orrvédő! Mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem foglal sok helyet, bárhová magaddal viheted, és nem hozhat zavarba egyetlen motor sem!!!

Közeledik a Karácsony, és gondolom, már mindenki súlyos ezreket vert el hőn áhított, méregdrága, ámde teljességgel haszontalan dolgokra, de ha eddig nem is, még van pár nap, majd fog.

Bár rólam amúgy is köztudomású, hogy nem tudok spórolni, de az évnek ebben a szakában valahogy mindig keserű szájízzel megyek be a bevásárlóközpontokba, plázából plázába járok, a tökéletes (hőn áhított, méregdrága, ámde teljességgel haszontalan) ajándékot kutatva. Mintha ugyanazok az emberek jönnének velem mindenhova...

Azt hiszem az "Anya taníts engem" című műremek ajánlotta a módszert, a játékok megunását elkerülendő. A módszer egyszerű. A meglevő játékkészletet kell 5 (én 6) dobozba szétszortírozni és minden nap csak egyet elővenni. Nosza. Vettem az IKEÁ-ban különböző színű közepes méretű dobozokat, majd szétszórtam benne a készletünket.

Még nem késő leadni a cipősdobozaitokat, ha úgy döntenétek Ti is csatlakoztok a Baptista Szeretetszolgálat karácsonyi megmozdulásához. Mi megfogadtuk, hogy minden évben küldünk egy dobozt minden gyermekünk nevében. Vagyis most egy kis fiúbaba kap tőlünk ajándékot. Próbáltam úgy összeállítani, aminek valóban örülhet - és hasznos is lehet neki - így tettem bele kis kabátkát, tutyit, zoknit és bodykat, egy ölelnivaló tigrist, amihez hozzábújhat, egy kis könyvet és pár apróbb játékot.

Külön tetszik, hogy Marosvásárhelyen Böjte Csaba árváit is támogatják

Mi a cipősdoboz akció? Ezt legjobban maguk a szervezők mondhatják el:

Anyukám találta ki, hogy mi lenne, ha idén a Nagy azt kapná a csizmájába az alsózsolcai Mikulástól, hogy imádott Nanájával együtt felülhet a Mikulásvonatra. Én csendben ühümöztem a telefonban, mert őszintén szólva csak arról derengett történet, hogy a Mikulás rénszarvas szánnal közlekedik, a vonatos verzió nekem kimaradt... Persze, több se kellett, ahogy letettem a telefont, rögvest nyomozásba kezdtem, hogy sürgősen behozzam a lemaradásom. Elég volt egy telefon, és máris a lillafüredi Mikulásvonat hatása alá kerültem.

Ez most megint egy puffogós poszt lesz - előre is bocs ezért, de úgy vélem, ha kiírom magamból, az oldja a stresszt, arról nem is beszélve, hogy talán egy kis figyelmet kelt, és a nyilvánosság erejével lecsapva jobbá teszi a világot. Amúgy pedig, az erő legyen velem!