A Nagyobbik Lányunk Kakaókoncertre járt egy éven keresztül, ahol a Budapest Fesztivál Zenekar, Fischer Iván vezényletével ismertette meg a gyerekeket a komolyzene világával. Idénre szerettünk volna valami más zenei elfoglaltság után nézni, mert az a kisebbik "baj" volt, hogy a csemeténk nem szereti a kakaót, a nagyobbik gondot az okozta, hogy egy helyben kellett végig ülni, és nem lehetett a hangszereket közelebbről szemügyre venni, megnézni. Barátaink ajánlották még tavaly ősszel, hogy nézzünk szét a Magyar Állami Operaház honlapján, mert többféle rendszeres programot ajánlanak az ovis és kisiskolás korosztálynak. Még októberben megrendeltük és megvettük az 5 alkalmas Hangszervarázs-bérletet, ahol minden egyes alkalommal tematikusan mutatják be azokat a hangszereket, amelyek megszólalhatnak egy opera- vagy balettelőadás során. Nagyon vártuk az első alkalmat a vonósokkal.

Aki járt már az Operában tudja, hogy maga a látvány is felér egy külön programmal; a Nagy nem győzött csodálkozni, hogy mi mindent festettek fel a plafonra... A rendezvénynek a Király Lépcső adott helyszínt. Puha párnákra lehetett leülni, aki nem fázós, az pedig az előadótér padjain csücsülhetett. A gyerekeket Nagy Mária brácsaművész és a Magyar Állami Operaház zenekarának tagjai ismertették meg a vonósokkal. A művésznő végig nagyon kedves és játékos volt, öröm volt Őt hallgatni, akár beszélt, akár vonót fogott a kezébe. Ő és a többi művész is alkalomhoz illően, nagyon elegánsan voltak felöltözve. Meséltek természetesen erről is, mármint hogy egy-egy klasszikus koncertre a zenészeknek milyen ruhát illik felvenni. Ezután a bátrabb gyerekek kezükbe vehettek egy-egy kisebb hangszert (csörgődob, kasztanyetta), amivel megismertette őket a művésznő, majd egy rövid, rögtönzött hangversenyt adtak, miközben a kevésbé bátor résztvevők a lépcsőn ülve énekszóval próbálták feldobni a hangszeres produkciót.

Ezután sorra kerültek elő a vonós hangszerek, hiszen az első rendezvény az ő bemutatkozásukról szólt. Megtudhattunk mindent arról, hogy a hangszerek általában miből készülnek, hogyan és mivel lehet behangolni őket, milyen részeik vannak, milyen típusaik. A zenészek mindig egy ismert gyerekdalt játszottak először vagy valamilyen állathangot utánoztak, majd 5-10 éves gyerekek érkeztek a "színpadra" és izgulva adtak elő egy rövid darabot, aminek persze kivétel nélkül nagy sikere volt. Egy-egy dallam felcsendülését követően ki kellett találni, hogy operából vagy balettből való az "idézet".

Az előadás felénél volt egy kis "mozgásos" feladat is, hogy ne lankadjon sem a figyelem, sem a test; a hegedű dallamának ritmusára kellett topogni. Amikor minden vonós hangszer bemutatkozott már, a vállalkozó szellemű gyerekeknek a zenészek kérdéseket tettek fel a bemutatott hangszerekkel kapcsolatban. Jó válaszért cserébe lufit kaptak a már kiművelt ovisok, kisiskolások, így az utolsó zeneszám felcsendülését már csak egy lufifújó verseny előzte meg.

Végre nemcsak a Lányom, hanem én is megtanulhattam, hogy mi a különbség a brácsa és a hegedű, illetve a cselló és gordonka között. A művésznő mikrofonba beszélt, de valószínűleg nem volt tökéletes a hangosítás, mert csak nehezen lehetett érteni. Ezt leszámítva az egész rendezvény fantasztikus volt. Sajnáltam, hogy egyetlen vonós hangszert sem foghattak a gyerekek a kezükbe, de ennek valószínűleg a nagycsoportos létszám volt az oka. A programot 5 éves kortól ajánlom, de igazán sokat a kisiskolásoknak ad, mert egyrészt ők nem fáradnak el a 60 perc alatt (az ovisoknál azért bomlott a fegyelem a 45. perc táján; a Lányom és a barátnője a kispárnákkal megágyaztak maguknak a lépcsőn és lefeküdtek...), másrészt az elhangzott információkat ők már mind megértik és nagy részüket talán meg is jegyzik. A klasszikus zene iránti szeretetet viszont minden ott lévő gyerekben elülteti vagy tovább erősíti a rendezvény. Nagy Márián nemcsak a profizmus látszott, hanem a gyerekek iránti végtelen szeretet és türelem is. Ritka emlékezetes szombatot köszönhetünk ennek a nagyszerű hangszerbemutatónak. (Létezik egy Csengő-bongó névre keresztelt program is, ahol egyetlen hangszerrel lehet alaposan megismerkedni; ha kipróbáltuk, majd írok róla.)