Próbababák

Már jó ideje hiányérzetem van-volt a bloggal kapcsolatban, ahol anyukák-nagymamák-kismamák-barátnők-lányok-asszonyok osztják meg egymással a véleményüket, ötleteiket a javarészt gyerekekhez köthető témákkal kapcsolatban, vagy éppen csak "csenben", láthatatlanul be-bekukkantanak, hátha találnak valami izgalmasat. Aztán egyik reggel bevillant, hogy eddig egyetlen receptet sem osztottunk meg egymással, ami nyilván azért is volt így, mert a Próbababák ugye nem egy gasztroblog, én mégsem tudom megállni, hogy egy bejegyzést ne szenteljek ennek a témának. (Ráadásul nem árt a szigorodó GYED mellé valamilyen könnyedebb bejegyzés...)

Régóta sütök-főzök, rengeteg receptem, szakácskönyvem van, szeretek kísérletezni, közeli hozzátartozóim keveset reklamálnak, így veszem a bátorságot, hogy megosszak Veletek egy receptet. Sokszor okoz gondot, hogyan tegyem változatossá a Lányok reggelijét. Pár hete találtam a neten egy receptet (sajnos nem emlékszem, merre bóklásztam éppen), ami olyan jól hangzott, hogy rögtön ki is próbáltam. Mivel búzadara van benne, szívem szerint csak ott javaslom kipróbálásra, ahol az egy vagy több csemete már elérte az 1 éves kort.

Én személy szerint imádom a császármorzsát, ez az almás verzió pedig a hozzáadott gyümölcs miatt tetszett meg nagyon, az ízéről már nem is beszélve. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak a korán kelő édesanyák fogják értékelni a lenti receptet, mert 35-40 percet pihennie kell a masszának, mielőtt a serpenyővel találkozik. Persze ez könnyen kiváltható azzal, ha nem reggelire, hanem mondjuk uzsonnára lepjük meg a gyerekeket ezzel a finomsággal. És akkor jöjjön a recept, jó sütögetést mindenkinek!

Almás császármorzsa

Annyi tojást vegyünk elő, ahány személyre készítjük (felnőttek minimum duplán számítanak). Ahány tojást előkészítettünk, annyi deci tejet kell hozzátenni, egy csipet sót és annyi búzadarát, hogy sűrű, palacsintatésztát kapjunk (én is utálom az ilyen "pontatlan" recepteket, mondanám is, hogy lemérem, én legutóbb mennyit tettem hozzá, de sok múlik a tojás méretén). Ezután reszeljünk bele tojásonként egy-egy almát, és egy keveset a karácsonyról maradt mézessüti fűszerkeverékből. A jól összedolgozott masszát 45 percen át a hűtőben pihentetjük, hadd duzzadjon meg a dara.

Egy magasabb falú lábosban vagy serpenyőben kevés vajat forrósítok, és beleöntöm a masszát. Nagy lángon sütöm, szemmel tartva. Mikor az alja megsült, egy falapáttal "megfordítom", és gyakran megkavarom, hogy mindenhol színt kapjon. Már ekkor nagyobb darabokra esik szét, és mire az összes porcikája aranysárga lesz, helyes kis morzsahalmot kapunk a végén.

Aki támogatja az ötletet, ezen a ponton tojásonként egy evőkanál kristály-, és egy kis vaníliás cukrot szórhat a tetejére, párszor átfordítva, hogy mindenhová jusson és egy kicsit karamellizálódjon. A legeslegvégén, amikor lehúztam a tűzről, egy kis fahéj is kerül a mosolygó, aranybarna morzsákra. Így már mindenhol terjeng a finom almás, vaníliás, fahéjas illat. Aki szereti, sárgabaracklekvárt adhat hozzá. Ha a gyerekek megérzik az illatát, nem kell sokáig ébresztgetni őket! :)