Amikor a Nagy még egyeduralkodó volt, a szülinapját családi körben ünnepeltük meg, mert maximum néhány plüssfigurát és két Túró Rudit hívott volna meg a bulijába, ha már tudott volna beszélni. A névnapjára meghívtuk a többnyire már gyerekes barátainkat, de őszintén szólva szemmel láthatóan nagyon elfárasztotta a nyüzsgés, a tömeg és a szokásosnál nagyobb zaj és extra mennyiségű üntyümpüntyümözés. A 3. életévét egy síelés közepette töltötte be baráti társaságban, és már kezdte élvezni a tortát, a csak Neki szóló éneklést, tapsot és millió puszit.
4 évesen már örömujjongásban tört ki egy kilátásba helyezett buli hallatán, amire 10 másodperc alatt 20 gyereket számolt össze, akiknek mindenképpen itt a helyük. Nem pici a nappalink, de 20 gyereket (plusz szülőket) akkor sem látnánk vendégül egy ilyen zsúr keretében, ha valami isteni csoda folytán eltűnnének a házfalak. Barátnőm javaslatára a zsúrt egy játszóházban tartottuk. Erről talán egyszer majd külön írok, mert jó és rossz dolgok egyaránt voltak benne.
Idén már két "party"-t is tartottunk az 5 évesnek. Egyet az őszi oviváltás kapcsán a régi ovisoknak-kisbarátoknak, egyet pedig az új oviscsoportnak. Az első bulin 10 kisgyerek, a másodikon (jórészt az influenza járvány miatt) 7 ovis eresztette el a haját. Egy-egy szülő maradt csak nálunk, a többiek kihasználták az oly ritka szabad órákat. Elolvastam néhány fórumot, blogot és egyéb hasznos oldalt az interneten, majd hozzácsapva a saját és ismerőseim ötleteit és tapasztalatait, a következőket tudom ovis szülinapra javasolni.
Mi fix időtartamra hirdettük meg a bulit (délután 3 és 6 között), így a gyerekeket is előre felkészíthették a szülők, illetve Ők is jól be tudták határolni, hogy mennyi idejük marad cukrászdázni, mozizni vagy soppingolni. :) A Nagylányom készítette a meghívókat egyesével (mindenkinek rárajzolta a jelét), amin csak a legszükségesebb információk szerepeltek, ezért én külön e-mailt küldtem a szülőknek, amiben benne volt, hogy hozzanak "benti" papucsot/vastag zoknit a gyerekeknek, és nyugodtan hagyják itt őket, mind a négy szemünk rajtuk lesz (még egy kis programjavaslatot is tettünk a környék ismeretében). Ez azért fontos, mert aki szervezett már zsúrt tudja, hogy nem egyszerű dolog ötnél több gyerekre vigyázni, enni-inni adni Neki, figyelni rájuk, elvinni őket pisilni-kakilni, kiszedni a lófarokba ragadt marcipándarabokat és megvigasztalni a játék hevében egymásnak ütközött nagyfiúkat. Ha mindemellett még a szülőket is szóval és étellel-itallal kell tartani, akkor az már-már felér egy esküvővel...
Mi az ünnepeltnek szánt ajándékokat összegyűjtöttük, és amikor már mindenki itt volt, akkor kezdődhetett az ajándékozás. Így kedves, puszizkodós fotók készültek, az ünnepelt tudta kihez kötni a meglepetéseket, és hát remek dolog volt percekig csak ajándékokat bontogatni. Előre kikészítettünk néhány társasjátékot, Barbie-babákat, kisautókat, illetve azokat a játékokat, amivel egyszerre többen is tudnak játszani. Sokan javasolták, hogy készüljünk néhány játékos feladattal. Erre nálunk nem volt szükség, hihetetlenül jól feltalálták magukat a gyerekek, és tobzódtak egymás társaságában és a rengeteg újdonságban (a játékokban és az új helyszínben, gyerekszobában is). Ami egyébként szokott működni: apró ajándékos lufi csukott szemmel kidurrantása, műanyag karika pöckökre dobálása, varázspálca készítés, csacsinak farkinca feltűzés csukott szemmel, és persze a jó öreg bújócska!
A lufik elengedhetetlenek. Az én jószívű Nagylányom mindenkinek adott egyet ajándékba a búcsúzáskor (vettünk hozzá kis pálcikát, amire fel lehet tűzni), előtte pedig ment a dobálózás, ütögetés (jajj, nem eshet le a földre!). Ami idén óriási sikert aratott, az egy 25 Ft-os pálcika volt. Tudjátok, ez egy kb. 30 cm-es kis botocska, amit ha megtörsz és megrázol, 6 órán világít (horgászok és koncertre járók biztosan ismerik). Ráadásul kaptunk hozzá ajándékba egy-egy pöcköt is, aminek a segítségével a botokból kis világító karkötőket varázsoltunk, és a gyerekek visongva futkároztak vele a majdnem sötét házban, miközben csak egy-egy hangulatlámpa adott fényt. A három darab felnőtt volt az üldöző, a gyerekek pedig kipirosodott arccal kerestek menedéket a nagy sikongatás közepette legalább egy órán át... Ráadásul mindenki haza is vihette magával ezt a csodaékszert. Az Ünnepelt csuklóján még világított, amikor elaludt, úgy kellett leszednem róla, mert kifolyhat belőle a folyadék, ami világít.
Kaja. Hát ezt a kérdést nem kell túlspilázni, mert a gyerekek, az én tapasztalatom szerint, ha farkaséhesek lennének, sem érnének rá enni, hiszen annyival is kevesebb idejük marad játszani. ami persze fontos, az a torta. Itt érdemes a kis ünnepelt kívánságait figyelembe venni (én 3 évig sütöttem nagy lelkesen csokitortát, mire kiderült, hogy a Lányom nem is szereti). A legnagyobb sikert még télen is a parfétorta okozta nálunk, illetve az általam készített sünitorta. A vicces torták sora végtelen, mi inkább marcipánfigurákkal és saját készítésű díszekkel operálunk.
Mindenből "kicsit" készítettünk. Minifasírtok (egy anyukától csentem az ötletet, mely szerint káposztára szúrtam fel őket), mini muffinok (szigorúan színesre díszítve: a cukormázat vízből, porcukorból és egy csepp mandulaaromából vagy citromléből csináltam), harapásnyi forma szendvicsek (itt a karácsonyi mézeskalácsformákat illetve a Kicsi gyumrakészletében lévő műanyag kiszúrokat használtam, így született falatnyi szívecske vagy virág alakú szendvics. a sajt, sonka, uborka is ellenáll a formakiszúróknak, de készíthetünk kerek kis szendvicseket, virsli szemmel, pirosarany orral és paprika szájjal) és néhány kis süni gyerek (szintén egy blogon láttam az ötletet). Persze van kitéve ropi, kölesgolyó és nálunk gumicukor is legalább 1/2 kg (ez az ünnepelt külön kívánsága, hiszen a szülinapján Ő a főnök). Sikere van a saját limonádénknak, amit ilyenkor télen langyosan készítek. Ezt sokkal többen kérik, mint a dobozos gyümölcslevet.
A dekorációt nem szoktuk túlzásba vinni. Ünnepi a hangulat pár lampiontól és boldog szülinapot felirattól, de a konfettitől javaslom, tartózkodjatok, mert évekig ad munkát a legalaposabb anyukának is porszívózáskor. Jó ötlet (én elfelejtettem odaadni a gyerekeknek), hogy egy nagy lapra írjuk fel, hogy boldog szülinapot XY!, és kérjük meg a gyerekeket, hogy emlékbe mindenki rajzoljon rá valamit az ünnepeltnek. Mi a Kicsinek tavaly, amikor 1 éves volt, készítettünk egy ilyet, amire a befestett mancsunkat nyomtuk emlékbe és persze a Nagy telerajzolta csigákkal és napocskával, mert épp az ment Neki a legjobban.
Mi eldobható poharakat, tányérokat és papírterítőt használunk (idén épp cuki szőke hajú tündéreset; fel is ismerte a Nagylányom magát a "képen"). A poharak mellé alkoholos filcet készítek, hogy mindig rárajzoljam az ovis jeleket. Evőeszközből viszont fémet használunk mindig, mert műanyaggal sokszor még mi felnőttek sem tudunk ügyesen enni. Ültető cédulákat nem szoktunk használni, mert folyton megy a "variálás" :), hogy ki hová szeretne épp ülni. Buli alatt szól a zene, amit azért tartok fontosnak megjegyezni, mert a legszebb pillanata a zsúrnak mindigaz, amikor az utolsó kis vendég is pápát int, mi pedig lekapcsolhatjuk végre az Alma zenekart, és 3 nagyon sűrű óra után végre csend van...
Utolsó kommentek