Próbababák

Elköltöztünk! Új címünk: http://proba-babak.freeblog.hu/

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Ahány ház, annyi alvás

2009.02.18. 09:00 - T-eszter

Elolvashatsz akárhány szakkönyvet, megfogadhatod okosok tanácsait, sőt Te magad is megfogadhatsz bármit még a babavárás ideje alatt, az alvás is egy olyan terület, ahol vagy beletrafálsz, vagy sorban minden módszert kipróbálsz.

Korábban már taglaltuk a "3 napos sírós módszert" (PB Kissebjénél, aki már elmúlt másfél éves akkorra) és ott a kommentekben volt szó az "Aludj jól gyermekem" irányelveiről is.

Nálunk az alapmotívumot az adta, hogy nem akartuk magunk közt altatni, mert egyrészt szerettük volna, ha eleve a kiságyába szokik bele, másrészt én tényleg komolyan paráztam a bölcsőhaláltól, így engem megnyugtatott a kis műszer villogása. Szóval a kérdés az volt, hogy a mi szobánkban, vagy a saját szobájában (plusz 3 lépés) legyen. Mivel a kis panelzug 70 cm széles ajtórésén a 72 centis ágy csak darabokban fért be, így a döntés elnapolását egy utazóágy beszerzésével oldottuk meg.
A fiatalúr hazaérkezésekor volt kiságy a szobájában, és egy utazóágy a mi szobánkban, abban is aludt (mellettünk) fél éves koráig. Éjszakai szoptatások után még lelkiismeretesen visszapakolásztam a gyerkőcöt a helyére és csak reggel maradt közöttünk. Később, amikor már kezdtek az elemeim lemerülni (ő pedig egyre nehezebbé válni) már volt, hogy a hajnali szopi után is ott maradt.
Neki látszólag édesmindegy volt, mert fél éves koráig az ablakon kilógatva is vígan durmolt, ha tele volt a pocak.

Így éldegéltünk, békésen. Majd elkezdődött egy időszak, amikor egyre hamarabb ébredezett és egyre nehezebben aludt vissza. Mivel nyűgös volt, így magunk között tartottuk, de nem segített. Aztán egy költözés hozta az alkalmat és rászántuk magunkat a külön szobára. És láss csodát, megint javultak az alvási/felkelési mutatóink. Azt vontuk le ebből (és néhány más barátnőm is ide lyukadt ki), hogy ha köztünk van nem csak mi alszunk éberebben, de őt is zavarja a mi mocorgásunk, zajaink. Persze az olyan babánál, aki az egész éjjelt ott tölti, ez lehet, hogy másképpen van, mert hozzászokik. Én sajnos nagyon éberen alszom, így ha álmában cuppant egyet mellettem, már arra kipattannak a szemeim, így nekünk nem vált volna be a közös ágy.

Eltel egy kis idő, majd megint hamarabb kezdett kelni. Ekkor apa kezdett bejárni hozzá és vizet kapott, nem tejet. A vízért nem volt érdemes felkelni, így ez is jó volt egy darabig. Majd... de már tudjátok.

És itt jött a képbe az "Aludj jól gyermekem" féle (sokk)terápia, ami azóta is szuperál esténként, de a hajnal ismét egyre hamarabb jön el.
A nappalok változatossága legalább ilyen volt, jelenleg a hintaszék a kedvenc helye.

Tudom, hogy az a "helyes", ha elkötelezzük magunkat egy módszer mellett és abban határozottak vagyunk. Vagy hogy már pici korától vagy az ágyunkba, vagy az ágyába kellett volna szokatnunk. Amíg lehetett, kitartottunk minden - korábban bevált - fázis mellett, de hasztalan. Azt hiszem a fiunk ilyen.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak?

A bejegyzés trackback címe:

https://proba-babak.blog.hu/api/trackback/id/tr22942115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kulup 2009.02.18. 12:40:09

Nálunk egyik gyerek se aludt velünk, egyetlen percig se. Ahogy hazajöttek a kórházból, azonnal külön szobába kerültek. Most mit szopassam saját magamat ? Kinek jó az, ha senki nem alszik nyugodtan ? A nagyobbik már elmúlt 3, de eszébe se jut átjönni éjjel. Csak szoktatás kérdése.

bölcsésztanár 2009.02.18. 12:51:28

Nálunk is jellemző a módszerek sokfélesége. Most ott tartunk, hogy a másfél éves felkel éjjel, és ha apától vizet kap, visszaalszik a saját szobájában a saját ágyában, ahol 5 hónapos kora óta lakik. Ha apa ki van dőlve és fel sem ébred, akkor én megyek be, de nekem nincs esélyem, meg kell szoptatnom, utána 7-ig alszik.
A fiam, 3,5 évesen minden hajnalban áttrappol a mi ágyunkba, hogy ott ébredjen fel. Valamiért fél a szobájában, ha éjjel felébred, pedig van éjjeli fény is meg ott a húga is.

Herlock Sholmes 2009.02.18. 13:14:21

Kérdezzétek meg Kalányos Pamelát, hogy altatja a 12 purdét...

Fel-mary 2009.02.18. 13:21:42

Ezt a témát én akartam kivesézni, banyek, most ki kell találnom valami mást :-)
Mi azt hiszem, az ágyodatólamiágyunkhoz-módszer kivételével mindent kipróbáltunk - jelenleg saját szobájában alszik a Lány szigorúan reggelig (hajnalig), amikor is mellém kerül szopizni, és ha nagy ritkán elalszik, akkor már nem rakom vissza a kiságyba.
De hasonlóan kezdtük, mint Ti, nem is lehetett volna másképp megoldani a lakásunkban. Az elején én is lelkiismeretesen visszapakoltam szopi után, igaz, volt, hogy emiatt aztán 1,5 órát smatrikáltam vele fel-alá a szobában, mert felébredt attól, hogy ide-oda pakolom.
Aztán volt egy időszak, amikor egyre sűrűbben ébredt fel, és mivel állandóan mellre tettem, így a végén egyszerűbb volt, ha közöttünk alszik. Ami tök jó, meg milyen szép, csakhogy én alig aludtam akkor is, amikor a Lány aludt, ui. állandóan attól féltem, hogy ráfekszem, vagy kitakarom (ez megtörtént párszor), vagy véletlenül meglököm, vagy ugye a SIDS sem elhanyagolható parám...
Úgyhogy úgy két hónap szenvedés után úgy döntöttem, hogy a gyerek a kiságyban alszik, és éjjel nem szopizik - amiről egyébként egész könnyen le lehetett szoktatni. Amikor pedig úgy itéltük meg, hogy most már nem kell hozzá 4-szer felkelni, akkor ment a saját szobába. Első éjjel semmit nem aludtunk, de végül a kisasszony egész könnyen megbarátkozott a szituval, és bár most is vannak keményebb éjszakák, aminek az okát homály fedi (nem fogom a fogára, mert kb. 2 hónapja nem jött ki újabb foga), de összességében így jó.
Mi pedig végre visszakaptuk a hitvesi ágyat, ami azért jó dolog.
Amúgy szerintem is szoktatás kérdése, mert a gyerekek akármihez képesek alkalmazkodni. De mondjuk amíg hármoszor kelt fel éjjel enni, akkor addig minek szívattam volna magam azzal, hogy kilómétereket gyaloglok a két szoba között éjjel?
Na, csakazértis megírtam :-)

Bilux67 2009.02.18. 13:33:49

@Herlock Sholmes:
Ott a pont!
Ők még sokkal természetközelibben állnak ehhez a kérdéshez, így a végeredmény is természetközelibb lesz. A gyerek jelenléte semmilyen cselekvésben nem akadályozza őket.
Ez a gyereknek jó.
Nekünk talán kevésbé.
Mindenki értse ahogy a neveltetése engedi.

Levente, Csanád, Csenge, Vali 2009.02.18. 13:50:20

Szerintem tök jó téma - rakás pénzt lehet vele kaszálni, a szülők úgyis megvesznek legalább egy könyvet, mert furcsa, hogy a gyerek nem programozható gép, és nem akkor/ annyit/ úgy alszik, amikor nekünk jó.
Viszonylag kevesen próbálják erősíteni azt a vonalat, hogy a gyerek egy önálló lény, és éppúgy, mint ahogy a felnőtteknek - neki is vannak rosszabb napjai, nyugtalan éjszakái, és saját kis élete/ ritmusa. Ráadásul gyerek, és emiatt egy sor dolgot másképp él meg, mást jelent a számára, mint a felnőttnek.
Pedig innen nézve már egészen könnyű. Ráadásul akinek van gyerekkori rossz álmos, sötétben félős emléke, az még könnyebben halad, hisz tudja, milyen rossz volt, és milyen sokat segített a szülő megértése. Mert embert csak ember tud megnyugtani (gyakran olvasom, hogy csöndben visszaalszik, ha ugyanolyan körülmények köztt ébred, mint ahogy elaludt - és mi van a rossz álmokkal, az esteleg rosszul esett vacsorával, amitől megfájdul a pocak, stb.?!), szükségünk van a másik közelségére, a kicsiknél pedig ez elég szoros közelséget jelent.
No, egyre zagyvább lesz, de talán látszik, mire akarok kilyukadni - és gyorsan leszögezném, hogy senkit nem áll szándékomban megbántani, csak azt látom, hogy sokan küzdenek ezzel, és sokkal egyszerűbb lenne az életük, ha elfogadnák, hogy az első évek ilyenek és kész.
A hiszit is fárasztó tud lenni, azt is túléljük. Egy egész emberélethez képest igen csekély az a pár év, ami ennyire igénybe veszi a szülőket. Én ezzel erősítem magam.
Meg azon is szoktam töprengeni, hogy ha az embernek nincs baja (nem fenyeget halálos veszedelem, stb.) csinál magának. Mert valamiért aggódnunk kell, így vagyunk programozva.
Mi egyébiránt közösen alszunk - és mindenki pihenten ébred. De ez csak annak való, akinek ilyen beállítottsága van. Aki idegenkedik tőle, mégis belevág, annak természetes, hogy nem ez jön be.

bölcsésztanár 2009.02.18. 20:03:08

@Csanád, Csenge, Vali:
Hát ja. Ilyenek vagyunk. Nem szeressük, ha a gyerek radikálisan megváltoztatja az életünket. Alkalmazkodjon ő.
Egyébként minden társadalomban a gyerekek kénytelenek alkalmazkodni a család életéhez, csak nálunk ez a korai önállósodást jelenti.


süti beállítások módosítása