Elolvashatsz akárhány szakkönyvet, megfogadhatod okosok tanácsait, sőt Te magad is megfogadhatsz bármit még a babavárás ideje alatt, az alvás is egy olyan terület, ahol vagy beletrafálsz, vagy sorban minden módszert kipróbálsz.
Korábban már taglaltuk a "3 napos sírós módszert" (PB Kissebjénél, aki már elmúlt másfél éves akkorra) és ott a kommentekben volt szó az "Aludj jól gyermekem" irányelveiről is.
Nálunk az alapmotívumot az adta, hogy nem akartuk magunk közt altatni, mert egyrészt szerettük volna, ha eleve a kiságyába szokik bele, másrészt én tényleg komolyan paráztam a bölcsőhaláltól, így engem megnyugtatott a kis műszer villogása. Szóval a kérdés az volt, hogy a mi szobánkban, vagy a saját szobájában (plusz 3 lépés) legyen. Mivel a kis panelzug 70 cm széles ajtórésén a 72 centis ágy csak darabokban fért be, így a döntés elnapolását egy utazóágy beszerzésével oldottuk meg.
A fiatalúr hazaérkezésekor volt kiságy a szobájában, és egy utazóágy a mi szobánkban, abban is aludt (mellettünk) fél éves koráig. Éjszakai szoptatások után még lelkiismeretesen visszapakolásztam a gyerkőcöt a helyére és csak reggel maradt közöttünk. Később, amikor már kezdtek az elemeim lemerülni (ő pedig egyre nehezebbé válni) már volt, hogy a hajnali szopi után is ott maradt.
Neki látszólag édesmindegy volt, mert fél éves koráig az ablakon kilógatva is vígan durmolt, ha tele volt a pocak.
Így éldegéltünk, békésen. Majd elkezdődött egy időszak, amikor egyre hamarabb ébredezett és egyre nehezebben aludt vissza. Mivel nyűgös volt, így magunk között tartottuk, de nem segített. Aztán egy költözés hozta az alkalmat és rászántuk magunkat a külön szobára. És láss csodát, megint javultak az alvási/felkelési mutatóink. Azt vontuk le ebből (és néhány más barátnőm is ide lyukadt ki), hogy ha köztünk van nem csak mi alszunk éberebben, de őt is zavarja a mi mocorgásunk, zajaink. Persze az olyan babánál, aki az egész éjjelt ott tölti, ez lehet, hogy másképpen van, mert hozzászokik. Én sajnos nagyon éberen alszom, így ha álmában cuppant egyet mellettem, már arra kipattannak a szemeim, így nekünk nem vált volna be a közös ágy.
Eltel egy kis idő, majd megint hamarabb kezdett kelni. Ekkor apa kezdett bejárni hozzá és vizet kapott, nem tejet. A vízért nem volt érdemes felkelni, így ez is jó volt egy darabig. Majd... de már tudjátok.
És itt jött a képbe az "Aludj jól gyermekem" féle (sokk)terápia, ami azóta is szuperál esténként, de a hajnal ismét egyre hamarabb jön el.
A nappalok változatossága legalább ilyen volt, jelenleg a hintaszék a kedvenc helye.
Tudom, hogy az a "helyes", ha elkötelezzük magunkat egy módszer mellett és abban határozottak vagyunk. Vagy hogy már pici korától vagy az ágyunkba, vagy az ágyába kellett volna szokatnunk. Amíg lehetett, kitartottunk minden - korábban bevált - fázis mellett, de hasztalan. Azt hiszem a fiunk ilyen.
Nektek milyen tapasztalataitok vannak?
Utolsó kommentek