Mint a hypertér gyermeke természetesen már régóta chatelek és van persze webcam-em is. Az első chat még a népszabi csevegőszobája volt, ahol oly kevesen voltunk (valamikor '96-ban?), hogy szinte ismertük egymást. Az első webcam-et pedig valamelyik szolgáltató vágta hozzám, amikor bekötötték a lakásomba a netet. Gagyi persze, de a célnak akkor megfelelt. A kibertér azóta is fénysebességgel fejlődik, a webcam adás nem nagy cucc és a skype (és társai) révén még ingyen is trécselhetünk. Na persze nem eszik azt olyan forrón, mert a vonalminőség nem annyira szupi mindig, de ajándék ló ugye, nem skubizzuk a protkóját.
Webcam. Távoli nagyszülők szegényes unokapótléka, hogy legalább így láthatják. Anno, amikor még kicsi volt és csak feküdt baromira rá is értem, meg állati egyszerű is volt a művelet. Gyerek nem ment sehova és nem vett el/vert le semmit sem. Én a jövőre készülvén egy középkategóriás márkás cuccost kértem tavaly a Jézuskától, amin van úgynevezett face detetion, vagyis arcfelismerés/követés. Ez azt a célt szolgálja, hogy a webcamtől való távolság függvényében közelít rá az arcra. Ez nem rossz dolog, hiszen egy mászni tudó gyerek hol itt, hol ott van. Persze ez csak a tér azon pontján működik, amit befog a kamera látószöge, mert utána azért nem fordul.
Mi lehet még fontos? Hát a felbontás, az nagyon. Az alacsony felbontás és a kicsi sávszélesség együtt eredményezheti azt, hogy a fogadó oldalon (ez esetben nagymami) a kép élvezhetetlenül lassú és darabos lesz.
Jó ha van beépített mikrofon is, hiszen hangfala már a legtöbb sz.géphez van, mikrofon még nem feltétlenül. Az én szettemben van külön füles és rajta miki, mint a diszpécserkislányoknak, így ha éppen nem működik a kamera mikrofonja (mert fogalmam sincs mi az oka, de előfordul), akkor jól jön.
Ha valaki nagyon komolyan gondolja ezt a közvetítősdit, akkor van drótnélküli füles és mikrofon is, már ha nem akarja a beépítettet. Ez egy fokkal jobb, mint mondjuk az enyém, mert egyrészt nincs a géphez drótozva az ember, másrészt a gyerek sem biztos, hogy a zsinórnál fogva rángatja le rólad.
Tapasztalataim szerint ha a gyerek már tempósabban tud helyváltoztatni és az akaratát kifejezni, akkor már úgyis minden mindegy, mert a képből kimászik, a klaviatúrát szétveri és a webcamerát megrágja. Lehet maciba is bújtatni, de akkor is.
De mégis, akinek távoli nagyszülők (internetet használó nagyszülők) vannak, azoknak szerintem érdemes ezt a heti (vagy napi) negyedórát rászánni. A mi fiunk ha meglátja felvillanni a zöld led-et (adás van!) már szélesen vigyorog. Sőt egyszer lefekvésnél nem értettem kinek/minek magyaráz nagy bőszen. Hát ott fityegett ottfelejtve (kikapcsolva) a kamera, és ő annak a vak félszemnek magyarázott nagy lelkesen. E fél szemű "kukkolás" miatt hívjuk anyut küklopsz nagyinak :D
Utolsó kommentek