Próbababák

Az örök kérdés minden Anyukának. Legalábbis ott biztosan, ahol az anya marad otthon. Amennyire tudom mindenki ezzel veszkődik, és nem halad soha semmivel. Én sem, természetesen, de van egy módszer, amit még egy mubnkahelyi tréning keretében tanultam (Get Things Done) és egész sikeresen tudtam átültetni a kismamalétbe is. Amúgy, amikor ellinkülök és hagyom futni a dolgokat, olyankor folyton a tennivalók, meg a gyerek közt örlődöm. Kavarog a fejemben, mennyi mindent kell megcsinálni, de ha lepattanok az éppen játszogató utód mellől, akkor meg furdal a lelki, hogy nem foglalkozom vele eleget.

A GTD-be most nem mennék bele mélyebben (csak ha tomboló tömegek követelik), de én most a következő módszert alkalmazom itthon.

Drága olvasóink, az a pár, akik vagytok, és akik esetleg rendelkeznek saját bloggal. Itt egy remélhetőleg jó kezdeményezés, amivel kicsit nyugtathatjuk a lelkünket, így Karácsony előtt.

A lényeg, hogy azok, akik engedélyezték reklámok megjelenését a blogjukban, most lehetőséget kapnak arra, hogy a hirdetési felületek 50%-n (amivel amúgy saját maguk gazdálkodnak) társadalmi célú hirdetéseket jelentessenek meg.

Mi a Próba-babáknál fontosnak tartjuk a civil kezdeményezéseket, és mivel ezidáig úgysem kapkodott senki irántuk, gondoltuk, bedobnánk a közösbe az internet részesedésünk azon pici százalékát, amink van. Sok kicsi sokra megy, hajráhajrá!

Bővebben: http://bloggerunio.blog.hu/

Egy újabb írás bedina tollából:

Tavasszal egy futóversenyen lehetett kipróbálni ezt a számítógépes játékot. Tátott szájjal bámultuk a programokat, hiszen az egyik gyermek hulla-hopp karikázott, a másik sztep-aerobikozott, volt, aki síelt, és sokan vártak a teniszre is. És sorok kígyóztak előtte, hiszen végre egy olyan játékot mutattak be, amit játszva a gyerekek (és a vállalkozó kedvű felnőttek is) aktívan mozognak! Egyből felcsillant nagylányom szeme: "Ilyet kérek karácsonyra!" Most jött a döntő kérdés: mennyibe is kerül egy ilyen szerkezet? A válasz hallatán egy kisebb szívinfarktuson estünk át, osztottunk, szoroztunk, hogy is lehetne kihozni a kívánságot a nem oly népes család minden tagjával, hogy ne legyen túl megterhelő senkinek... Az alapgép ára 65 és 70 ezer Ft között mozog, ehhez kiegészítők is vásárolhatók, nem beszélve a játékokról. Fel lett adva a lecke...

A kérdést megoldotta egy kisebb (jelen esetben nagyobb) összeg érkezése lányom kasszájába. Felkerekedtünk és megvásároltuk az alapgépet, és a wii-fit padot a programokkal(20 e Ft), és azóta otthon nincs ám lustálkodás, esti tv előtti tunyulás! Férjemmel egész este, izomlázig küzdenek!!!

Amióta a Lányok megszülettek minden évben azon gondolkodunk karácsony előtt, hogy mivel lephetnénk meg a családtagjainkat, barátainkat, ami valahogyan kötődik a gyermekeinkhez és Nekik is mosolyt csal az arcukra. Eleinte, amíg Ők nem tudtak mást, csak bájosan mosolyogni, addig maradt egy év közben készített közös fotó a megajándékozottal, aztán jöhettek a Naggyal közösen készített ajándékkísérők vagy ablakdíszek. Idén egy dekorációs boltban találtam meg a tökéletes és egyben egyedi, kézműves ajándékkísérőt.

Bár Budapesthez képes kis városban élünk (Székesfehérvár), mégis, nálunk két Ringató is van - illetve két hölgy is tart Ringató foglalkozást, és hogy objektív tudjak maradni, ezért mindkettőre elmentünk.

Tisztában vagyok vele, hogy viszonylag kevés fehérvári olvasóm lehet, de mivel a két ringatós összesen 11 Fejér és Komárom-Esztergom ill. Pest megyei településen tart foglalkozásokat kb. 20 helyszínen, így talán többeteket is érinthet a dolog.

A következő bejegyzést legaktívabb olvasónk és kommentelőnk :-), bölcsésztanár küldte be.

Eddig minden zenés-mozgásos babafoglalkozáson jól éreztük magunkat. Őszintén szólva, szerintem nem kell nagyon megszakadni valakinek, hogy megmozgassa az amúgy is zizegő egy-két éveseket. Ahhoz viszont, hogy lekösse őket és irányítható legyen a zsáknyi bolha, már kell fantázia és gyakorlat. Ezért volt különleges a Menő Manó torna, egész pontosan Glória néni személye miatt. Az egy dolog, hogy ismerem 12 éve, az meg egy másik, hogy neki is van 3 kicsi gyereke, de amikor elkezd énekelni és gitározni vagy csellózni, tuti megolvadnak a jégcsapok és elnyílnak a gyerekszájak. Annyira rutinosan kezeli a pöttömöket, hogy azok gondolkodás nélkül azt csinálják, amit éppen kell, egyetlen utasító szó nélkül.

A pancsiimádattal egyidőben minket, azaz a mi fürdőnket is ellepte a játékhegy. Természetesen beszereztünk egy játéktartó hátlót, ami azt állította magáról, hogy a 3 tapadókorongjával bármilyen felületen megtapad.

Maga a háló egész nagy, klasz kacsás, és a kacsaszáj zárható is. Igazán remek kis darab lenne, ha az a 3 tapadókorong valóban beváltaná a hozzá fűzött reményeket. Korongnak korong, tapadni tapad, csak nem bárhova, hanem leginkább mondjuk rám. De a csempére, kádfalra biztosan nem. Így most csak ül összeesve a kád sarákában, gyomrában a játékokkal és rezignáltan tűri, hogy minden reggel megpróbáljam visszatapasztani a falra. Ő leesik, én meg nem adom fel.

CsanádCsengeVali viszont ajánlott egy remek példányt, aminek az a szépsége, hogy nem tapadókorongos, és most idézném is a szerzőt:

"Ez jó, nem esik le, a nyílás, ahol rögzíted szűkíthető-bővíthető, szóval szeretjük. Nálunk a kád szélére pakolták ki a játékokat fürdés után (hogy teszik fel az ablakpárkányra?), de már ott sem fértek el, ezért megörültem, mikor valaki megkérdezte, hozhat-e ilyet? Hát persze!"

Nem tartozik feltétlenül a tesztelés kategóriába, ahogy a blogunk főoldalán írjuk, de nagyon szeretném megosztani Veletek azt a néhány gyakorlati jótanácsot, amelyek többségével az utóbbi napokban lettem "gazdagabb". Eltűnésem oka ugyanis sajnos egy újabb gennyes középfülgyulladás a Kicsinél, ami fülfelszúrással végződött. Kérdezhetnétek, hogy milyen magas láza volt, hányszor ébredt sírva éjjel vagy csúnyán taknyos volt-e, a válaszom pedig annyi, hogy a Kicsi vidáman és látszólag egészségesen élte a lassan 17 hónapos kislányok izgalmas életét.

Nem találtam hozzá képet a neten,(így kénytelen voltam a sajátomat lefotózni), ráadásul a Kika honlapja szerintem borzasztó gyenge, de most nem is ez a lényeg, mert a bútoraikat viszont szeretem.

A pelenkázót ajándékba kaptuk, masszív, robosztus fenyőbútor. Kicsit kopárnak tartottam, így feldobtam pár bútordísszel de ettől eltekintve nagyon praktikusnak tűnt a komód. Amit imádok benne, hogy maga a pelenkázórész egy toldalékkal illeszthetőm rá, következésképpen a pelenkázós kor elmúltával levehető, és a bútor sima komódként funkcionálhatna onnantól...

A mi szőnyegünk egy nullamárka, de jó színes típusú darab. A Soroksári úton vettem egy babadiszkontban (nem a Baby Outlet, hanem vagy egy másik, eldugott, közelebb a városhoz), ott 5000 Ft-ból megúsztam a dolgot. Mert a játszószőnyeg bizony nem olcsó, még a turkálókban sem, de annál praktikusabb. legalábbis nekünk nagyon bevált.

Lehet kapni activity centerrel (ez a flancos elnevezés arra utal, hogy a baba feje fölé lóg mindenféle bizgere, amit pofozgathat), van amin akad fejpárna a babának (minek? úgysem fog csak úgy ott feküdni, kivéve amikor még nem tud mást), van ami zenél, van ami söbbféle anyagból van összevarrva, van ami állati színes és van pasztellszínű. no meg ezek kombinációja persze.

Én azt az elvet vallom, hogy minél "csúnyább" színek tekintetében, annál jobb. Lehet, hogy a pasztellcsoda jobban megy a szoba lágy színeihez, de a gyereknek izgalom kell, forma, anyag és színkavarkád, nomeg kontrasztoko. Így esett a választásunk egy pillangó formájú, nagyon színes, sokanyagos, Activity-s darabra.

Az első hetekben leginkább szigetelőnek volt jó, ha letettem a babát a földre. Persze fellógattam rá én mindent, nézegette is, ahogy kell, úgyhogy az AC is már megérte. Később jött a nyúlkálós, fogdosós időszak, ekkor is jól szolgált, de a fénykorát most éli, amikor már pörög, forog, kúszik mászik a gyerek. Nézegeti, gyűrögeti, üti vágja, rámgatja és élvezi! Nagyon. A lelógókat időnként kicserélem, és néha magát a szőnyeget is elpakolom pár napra, mert akkor újra az újdonság erejével hat rá, amikor előkerül. van rajta kis babatükör - nagy kedvenc, mondanom se kell - felhajthatós csillag, ami alatt napocska bújik és egy új Fícsör, ami nekem is meglepetés volt, amikor véletlenül ráléptem. Mert egy darabja zenél is. Na a gyerek minden este azt próbálja felkutatni, egyelőre sikertelenül. Szerencsére őt ez nem lombozza le.

Nekünk nagyon bejött. Szerintem jó és hasznos ajándék, de párás szemű, poontyukat váró pocakosok is bevállalhatják, mert megéri az árát.

Haha, ez aztán a szójáték...

A következő bejegyzésnek több köze van a puffogáshoz, mint a teszteléshez - de végül is ez egy tesztblog, szóval vegyük úgy, hogy annyi sorstársamhoz hasonlóan leteszteltem a Magyar Államkincstárat.

Van véleményem a bürokráciáról, és arról a hanyag pazarlásról, ahogy ezt az országot irányítják. Naív egyetemista koromban volt szerencsém belekóstolni egy nagyváros működtetésébe - többen dolgoztak ott, mint később annál a multinál, ahonnan több országot "marketingeltünk", és valószínűleg több pénz elköltéséről döntöttünk, mint az önkormányzatnál. Nem mindegy, persze, de távol álljon tőlem, hogy egy baba-mama blogon politizáljak, vagy okoskodjak, azt viszont nem értem, ami velem történt (és egyébként ahogy később kiderült, többekkel).

Ismét egy eygyszerűségében is nagyszerű találmány. A cseresznyemag könnyn felmelegszik, aztán lassan, apránként adja le a felvett hőt. Hasznos ágyelőmelegítésre, továbbá ha megfázik a poronty. Mellkasra, hátikóra (anyának mensigörcsök esetére), a szülés után egyből a lelappadt hasra téve ez is gyorsítja a méh eredeti méretre visszaállását. Ha nincs (még) fülmelegítősapka, akkor azt is pótolhatja. no persze elég bizarr lenne egy párna rászigszallagozva a kölyök fejére. Szóval ez a megoldás csak bizonyos kor fölött jöhetne szóba, amikor talán észérvekkel meggyőzhető, hogy ott tartsa a párnát :))

Nekünk szerencsére mindezen esetekben még nem volt rá szükség. Én a hideg beálltával egyszeűen arra használom, hogy séta előtt bevágom a mikróba (1 perc), majd ezt is beszuttyantom a gyerek takarója alá, a légkört melegítendő.

Amikor kitaláltam, hogy erről fogok írni, gyors fejszámolás után rájöttem, hogy először a fiús anyukákat, apukákat fogom elveszíteni, majd azokat is, akiknek a gyermekük, ha ilyen gyöngyöt lett, hamarabb jut eszébe megenni, mint kivasalni. :) Hááááát, nem sokan maradtatok!

Amikor terhes voltam, folyton azzal nyúztam a férjemet, hogy ő nem tudja kivenni a részét az állapotomból. Persze, sok könyörgés után elkísért ultrahangra, de nem dörzsölt el egy könnycseppet sem a szívhang hallatán. Mindegy, bele kellett törődnöm, hogy ő ilyen.

Aztán úgy esett, hogy szülinapom a várandósság 3. etapjára esett, vagyis akkorra, amikor már minden létező tudományt begyűjtöttem a terhességről és szülésről - erre bizonyítván, hogy ő most mennyire mélyen meg van hatva ettől az egésztől, megajándékozott ezzel a majd' 500 oldalas könyvvel, amiben a sógornőm szerint "minden benne van, ami a terhességgel, szüléssel és a baba- ill. gyerekgondozással kapcsolatos". És ez így is van.

Szavazás állása

A nem kötelező védőoltások területe rémálomba illő világ. Egyrészt mert nagyon sokan vannak, másrészt rengeteg az érv pro és kontra, harmadrészt itt aztán nem babra megy a játék. Amíg mondjuk a szoptatás témakörénél (habár egyáltalán nem becsülöm le annak fontosságát) a tét is inkább elvi síkon mozog, addig itt a gyerek egészsége áll a középpontban. És a megoldás sajnos nem annyira egyszerű, hogy beadatok mindent, mert abból baj nem lehet. Sajnos lehet, csak az erre vonatkozó információk sokszor vagy nem elérhetőek, vagy nem tényszerűek, vagy már-már babonás félelemmel övezettek. Igazi dzsungel.

Az elsőre, a sajátomra, úgy tettem szert, hogy egy barátunknál véletlenül kipróbáltam a rajta való fekvést (ott azért nem aludtam a hitvesi ágyban ;)), és annyira megtetszett, hogy a közelgő szülinapi ajándékom egy saját bejáratú párna lett. Persze, körülbelül néhány órára, mert az akkor kb. 3 éves Nagyobbiknak annyira megtetszett, hogy azt hurcolászta magával az ágyikójába, így nekem maradt a régi. Én annyira megszerettem és megszoktam, hogy nagyon rosszul alszom már nélküle. Imádom, hogy felveszi a fejem formáját és olyan kényelmesen tartja egész éjjel.

T-eszterékhez hasonlóan nálunk is felmerült a hátraarc problematikája. Sok olyan utunk volt, amikor a gyerek bömbölt, és egyszerűen nem lehetett megnyugtatni, csak akkor, ha megálltam és kivettem, de azt mondom, ez még mindig a jobbik eset. A rosszabbik az, ha hirtelen néma csönd lesz hátul, és Te nem tudod, hogy a baba alszik-e, apátiába zuhant-e, vagy egyszerűen csak fennakadt a biztonsági övön (gyanítom, ez utóbbi verzió szerencsére fizikailag kivitelezhetetlen, de akkor is).

Ha magad mögé teszed az ülést, ahogy kellene, akkor esélyed sincs hátrafordulni, és rápillantani utódodra, mi mondjuk megszegtük ezt a szabályt, és az anyósülés mögé ültettük a kismanót, így egy-egy piros lámpánál azért tekergethettem a nyakam. Valljuk be, ez nem mindig megoldás.

Így hát úgy döntöttem, szükségem van egy vissza-visszapillantóra, mert egyszerűen muszáj tudnom, mivel csapja el az autózás idejét a kicsim. Elmentünk hát (gyalog) a Brendonba, de mivel sóher vagyok, nem vettem meg az 5000 Ft-os Tiny Love békát, hanem úgy gondoltam, jó lesz nekem az olcsóbb, 1290 Ft-os Bébé Confort sima visszapillantó tükör.

Nagy hiba volt. Ennyi erővel kidobhattam volna az ablakon is a pénzt, kábé ugyanannyira tudnám, mi van a gyerekkel a hátsó ülésen. A probléma ui. ott kezdődött, hogy egyszerűen nem tudtam úgy belőni a tükröt, hogy a gyerek fejét lássam benne. Jó-jó, tudom, ez feltételezne némi geometriai ismereteket és térlátást, ami normál esetben nekem kimagasló nő létemre, de most teljesen cserben hagytak a képességeim. Ez az izé amúgy nem nagyobb, mint egy Trabant-visszapillantó, így még csak azt sem lehet, hogy a méretéből fakadóan véletlenül be tudtam volna lőni. De igazából mindegy is volt, hogy hova lőttem be, mert az első kanyarnál elállítódott, és az első huplinál leesett az üvegről (hiába nyálaztam mindent, ahogy a férjem tanácsolta). Ja, és ahogy leesett, szét is hullott alkotóelemeire (az üveg nem törött el, de azon kívül a darabjaival még most is tele van a hátsó ülés), úgyhogy szerencsére többet nem kellett vele próbálkoznom.

Mivel úgy gondoltam, hogy már nincs is olyan sok vissza a szembefordítós időszakig, így újabb tükröket nem vettem - de a következő babánál erősen megfontoljuk, hogy nem a tükröt, hanem az autót cseréljük le olyanra, aminek elöl ki lehet kapcsolni a légzsákját.

Update, 2009. 02. 12.: az igazsághoz hozzátartozik hogy mostanában jöttünk rá, hogy a napellenzőre csipeszelve a tükörrel viszonylag jól nyomon lehet követni hátul a gyerekülésben randalírozó gyereket. Vagyis arra nem jó, amire vettem (és amire hirdetik), de később már jobban használható, és így az igazi visszapillantót sem kell állítgatni.

Eccerű és naccerű. Már terhesen megvettem, kivételesen nem ajánlásra, hanem mert megtetszett. Először a fazonja, aztán a fincsipuha anyaga, lágy pasztellszínei. Olyan fazont választottam, amin kis fülecske van a jövőbeni (habár nem tervezett) alvóscuminak. mert hátha. A kis kék alvósnyuszi ott várta a gazdáját két héttel a születése (mármint a gazdi születése) előtt a szépen megvetett, előkészített ágyban. Időmilliomos voltam, no...

Éjszakánként pedig magamhoz vettem, egyrészt hogy azt szorongatva előre örüljek a kis ismeretlennek, másrészt hogy jó anyaszaga legyen. Később kaptunk egy alvóbocit is, az ő sarkaiban rágókák voltak a kis csomókon kívül. Sok kisbabának fixa ideája csomógat babrálgatni elalvás előtt/közben, ez nekünk is bevált.

Baba jött, cuccocskák maradtak, sőt én ezt szoktam ajándékba vinni (már amikor találok megfelelőt) az újszülötteseknek. Jó, mert kellemes az anyaga. Könnyű és van rajta mit fogni.

A csordához idővel alvómackó és alvómanó is csatlakozott, a legutolsó már csak a játékdobozban kapott helyet, de a maci lett a tuti befutó. Nyuszi és boci azóta valahol kallódnak, de a maci sarokgörcsei és orra már agyonnyálazott és taperolt, érett egy alapos tisztításra. Csak nehogy a bájait is kimossam a rákövesedett kosszal egyetemben!

A Nagyobbik januárban lesz 5 éves, és 2 éves kora óta nem alszik el egyedül. Próbáltunk mindenfélét (fotelfogást, magára hagyást, kemény retorziók megígérését), de végül mi nem bírtuk tovább és felmentünk hozzá hátsimizni, hogy elaludjon. A Kicsi még nincs 2 éves, Neki megy az egyedül elalvás délben és este is, de éjszakánként egyszer biztosan felkel tejcsiért, ami kicsit megviselte már fiatalos, de már hullafáradt szüleit. Az egyik kedves barátnőm kisfia a Kicsivel nagyjából egyidős, és Ők is ezzel, az éjszakát végig nem alvó problémával küzdöttek, amíg nem kapták a tuti fülest. Elmesélte, borzongva hallgattam, és gondoltam közben, hogy na én ilyen szadista, szívtelen dög sose leszek, de amikor a végén könnyeden hozzátette, hogy azóta a kisfiúk minden éjszakát átalszik, rögtön eldöntöttem, hogy előveszem a komódfiókból a jégszívem és nekikezdünk a kiképzésnek.

Egyszer azt a jótanácsot kaptam egy kicsit nagyobb babával otthon levő kolléganőmtől, hogy a piacon fellelhető temérdek babanevelési útmutató közül válasszak ki egyet, ami szimpatikus, és ragaszkodjak ahhoz - így is egymillószor meg fogom hallgatni, hogy épp az ellenkezőjét kellene az ellenkezőjének csinálnom.

Tanácstalan voltam egy csomó mindenben, de mondjuk a táplálással az első 6 hónapban sok gondom nem volt. Akkor vakartam csak a fejemet sokunkhoz hasonlóan, amikor túljutottunk az alma, barack és alma-barack kóstoltatásán, mert akkor most hogyan tovább, mit egyen a gyerek.

Fel-mary kismamairodalomra vonatkozó vad infóáradását látva igencsak fel kell kötnöm a gatyeszt, ha én is be szeretnék szállni a ringbe.

Nevezett könyvet ajándékba kaptuk egyik barátunktól, aki nagyon tudott velünk örülni, hogy a barátja végre apuka lesz. Az "Út az életbe" lelkisebb könyvön kívül ez volt az a másik könyv, amit terhesen az álmatlan éjszakákon elolvastam és igazán remekül szórakoztam.

Egyik kedves barátnőm beszélt rá még év elején, hogy vigyük el a gyerekeinket szemészeti vizsgálatra. Bevallom, első hallásra nem tudtam hová tenni az ötletet, de amikor belementünk a részletekbe, eszembe sem jutott, hogy kifogást keressek és igazoltan távol maradjunk (bár ez utóbb végül egy elhúzódó fülgyulladásnak köszönhetően többször is megtörtént, mégis nagyon türelmesek voltak velem a 3. időpont-módosításkor). Amikor a "felkérés" érkezett, a Kisebbik lányunk 7 hónapos volt, a barátnőm kisfia néhány héttel idősebb. Bele sem gondoltam, hogy a gyerekek szemét-látását legelőször akkor vizsgálják meg, amikor iskolába mennek. Már persze, ha panaszmentesek, ha valami defektet észrevesz a szemfüles szülő, akkor nyilván hamarabb. De ha látszólag minden rendben, akkor 6 évig a kutya sem törődik azzal, hogy jól lát-e a porontyunk vagy sem. Ez a látszólag pedig édes kevés, mert rengeteg szembetegségnk nincs semmiféle tünete.

Ez a poszt már nem dolgozó terheseknek szól, vagy olyan anyukáknak, akik valami csoda folytán rengeteg szabadidővel, esetleg nagyobb testvérrel rendelkeznek, és a méregdrága babaszoba-dekorációk helyett inkább önkezűleg dobnák fel kicsit a babaszobát.

Az ötlet onnan jött, hogy kaptunk egy KIKA-s pelenkázót, ami ugyan szép, de nagyon egyszerű volt, és én mindenképpen szerettem volna kicsit "babásítani". Viszont akkortájt éppen ki voltam akadva a lehúzós kismama-bizniszen, és hogy mennyit akarnak rajtam kaszálni a multik, így elhatároztam, hogy a szoba és bútordíszítés márpedig a saját művem lesz, lesz, amilyen lesz. (Ehhez azért érdemes tudni, hogy nekem sosem volt ötösöm rajzból és technikából). A végső lökést pedig az egyik magazinban megjelent "I do it my way" valamilyen figura jelentette, ahol részletesen le volt írva minden munkafázis és beszerzendő anyag, és egyáltalán nem tűnt bonyolultnak.

Évekkel korábban - más néven és üzemeltetővel - már létezett ez a műhely, csak akkor még valahogy nem volt olyan jól "kitalálva". A lényege csak annyi, hogy fehér színű kerámiatárgyakat lehet náluk megvásárolni és az árban benne foglaltatik a sajátkezű kifestés lehetősége, továbbá az újraégetés. Hogy művünk maradandó legyen a felületen.

Jó ez bárkinek, akit el tudunk oda rángatni. Én a korábbi helyszínekre cibáltam már el munkatársakat, ide Apucit is. Van akinek se sablon, se inspiráció nem szükséges, fest magától, mint Monet, de a kevésbé tehetségesek és/vagy ihletettek sem kell, hogy elkeseredjenek, mert rengeteg sablon és minta áll a rendelkezésükre.

Aki még így is riadozna, annak további bátorítást jelenthet az a tény, hogy ha a nyers kerámiára ceruzával, vagy indigóval előrajzoljuk a vágyott mintát, az egyrészt már az átfestés után eltűnik, de ami nem, az az égetés után garantáltan nem fog látszani többet. Kivéve persze ha szín visszakaparására használtuk az eszközt.

A hely igen felkapott, főleg hétvégéken, így érdemes telefonon előre asztalt rendelni. Ha nem tudunk egy-egy darabot zárás előtt befejezni, semmi pánik, a félbehagyott művet később is befejezhetjük. A lányok kedvesek és segítőkészek, a kerámiék szépek, az eszköz és színválaszték bőséges. Ráadásul azt is ígérik, hogy a dec. 20-ig elkészített darabokat garantáltan kiégetik Karácsonyig. Amúgy a művünk durván 1 hét múlva vehető át teljes pompájában.

Mivel a weblapjuk (nekem legalábbis) nem igazán akar bejönni, így leírom, hogy a Királyi Pál utácában találhatóak. A házszámot nem tudom, de nem egy hosszú utca...

Ezt a bejegyzést bedina küldte nekünk:

Egy kisbaba érkezése alaposan felforgatja egy család életét. A miénket különösen, hiszen a lányom már majdnem 11 éves volt, amikor a kis Trónörökös megérkezett, és az addig "kényelmes" életünk bizony egy csapásra igencsak felbolydult. Átgondoltam, mit tudok tenni annak érdekében, hogy a békesség, a szeretet, az egyensúly fennmaradjon, mert már nagyanyáink is emlegették azt a közhelyet, ami mára igazsággá vált: egy család működése mindig az asszonyon múlik... Mikor teremtem meg a jókedvet, boldogságot? Ha én is az vagyok... Mitől érzi magát jól egy nő, függetlenül attól, hány éves, és mikor szült? Ha jól érzi magát a bőrében!!! És én eldöntöttem: amikor a doktorbácsi megengedi, nekiállok mozogni Mielőtt terhes lettem, heti 2x, 3x futottam alkalmanként 10-12 km-t, minden futórendezvényen elindult a család a városban, ezért nem okozott gondot kitalálni, mihez kezdek magammal. FUTNI FOGOK!!! Alaposan utánanéztem, milyen feltételeket kell megteremteni a biztonságos mozgáshoz (felszerelés, ruházat beszerzése) és nekiálltam.