Bár Budapesthez képes kis városban élünk (Székesfehérvár), mégis, nálunk két Ringató is van - illetve két hölgy is tart Ringató foglalkozást, és hogy objektív tudjak maradni, ezért mindkettőre elmentünk.
Tisztában vagyok vele, hogy viszonylag kevés fehérvári olvasóm lehet, de mivel a két ringatós összesen 11 Fejér és Komárom-Esztergom ill. Pest megyei településen tart foglalkozásokat kb. 20 helyszínen, így talán többeteket is érinthet a dolog.
Az első foglalkozás, amire elmentünk, Fiskus Olga szervezésében volt. Ő egy olyan "ovónéni-énektanár" tipusú lány, nagyon kedves és szimpatikus, bár olyan hangosan énekelt és mondókázott, hogy nekem megfájdult a fülem, de a poronty láthatóan nagyon élvezte, csapkodta a combját örömében, és nagyokat vigyorgott. Itt vidéken azért nyilván kevesebben járnak el egy-egy csoportba, úgyhogy mi is csak 8-10-en voltunk, és pozitívum, hogy Olga minden babónak tudta a nevét, sőt, második alkalommal már a mienket is, pedig nem játszottunk névkígyót. A hírlevélre már csak tesztelés címén is feliratkoztam, és már meg is kaptam az első adagomat hasznos karácsonyi infókkal, köszönet érte.
A másik foglalkozást Fejesné Horváth Irma tartotta, szintén csilingelő hangú ovónő tipus, aki ugyancsak tudta a hozzá járó gyerkőcök nevét. Nála nem hasadt szét a dobhártyám, ellenben nagy hátrány volt, hogy a Ringató egy kollégium tárgyalójában van tartva, ahol egyrészt szerintem hideg volt a babáknak, másrészt a terem hosszúkás és keskeny volt, így nehezen lehetett körbe ülni, vagy sétálni. Az asztalokat pedig össze kellett tolni a terem sarkába, így kicsit tantermi íze volt a dolognak. Persze ettől még szuper volt énekelni, és ennyi szépséghibát el is lehet viselni.
Itt "vidéken" is a "pesti" dalokat és mondókákat fújjuk, bár valahogy a Fonóban erőteljesebbnek tűnt minden. Ott kicsit több hangsúlyt fektettek a dalok és mondókák megtanulására, és ott tényleg együtt zengett az ének (30 hang közül talán az sem hallott ki, hogy én hamis vagyok), de itt, ahol maximum 8-10-en kellene, hogy énekeljünk, mindenki inkább félénken cincog, míg a foglalkozásvezető zengi be a termet. Úgyhogy az egész nem is igazán a daltanulásra megy rá, hanem arra, hogy a gyerekek szépen éneklő néniket hallgassanak - legalább is nekem kicsit ez volt a benyomásom. Az is hülyeség, hogy a bérletet nem lehet itt is-ott is felhasználni, bár állítólag ennek a művházak az okai.
Végére egy nem vidék-specifikus pozitív és negatív kritika: imádom, hogy minden foglalkozáson újabb és újabb hangszereket mutatnak be, de utálom, hogy aztán a kíváncsi fáncsi apróságokat módszeresen elhajtják, amikor meg akarják tapizni a hangszert. Ők még nem bírják megállni, hogy csak nézzenek és füleljenek, nekik egyszerűen muszáj megfogdosni, ütögetni őket. Ha már egyszer annyira féltik a hangszereket, amik nyilván nagyon drágák, akkor lehetne játékhangszereket bevinni, hogy legalább ez meglegyen a kis hisztizsákoknak.
Egyébként pedig ringatni mindenol lehet, még a magyar vidéken is.
Utolsó kommentek