Próbababák

Az egész ott kezdődött, hogy a Kisebbik valamikor tavasszal óriásit zakózott a fürdőkádban. Férjem mondta, terítsünk egy frottír törülközőt a kád aljára, az majd segít. A művelet után hamar kiderült, hogy így nemcsak arccal előre tud esni a Lányunk nagyon kecsesen, hanem twisztelni is pillanatok alatt megtanult a csúszkáló törülköző darab segítségével, és állati gyorsan dobja a hátasokat. Próbáltam szélsebesen előkotorni a memóriámból, hogy a Nagyobbik miért is nem szórakoztatta a családot hasonló produkcióval, és rájöttem, hogy anno csúszásgátlót tettünk a kád aljába. Ne kérdezzétek, hogy lehet, hogy ez nem jutott korábban eszembe, egyszerűen csak elsodortak a napi teendők, és amíg nem a nagy kádban fürdött, ennek az egyszerű kiegészítőnek nem láttam hiányát. Bár a Nagyobbik könnyesre nevette magát a Kisebbik varieté műsorán, nekem a szívem szakadt meg a két esés láttán, így másnap be is ugrottam az Auchanba, aztán a Tescoba, de hiába.

Ajánlások alapján pontosan tudtam milyen etetőszéket akarok, és hosszas keresgélés után végül jutányos áron tudtam is egyet vaterázni. Ez nem a Hauck volt. Ő még mindig megvan, gyerek egyelőre üvölt benne, mint a sakál, de remélem belenő, mert a most használt asztali Hauck felső súlyhatára csak 3-4 kg-ra van tőlünk :))

Ezt amúgy azért vettük, hogy legyen egy hordozhatónk nagyikhoz, étterembe, bárhova. Ez a típus már csak azért is baráti, mert van hozzá egy praktikus táska, amiben hurcolható és még így is olcsóbb volt, mint a Bebe Confort (7990,-Ft).

Rögzítése ugyanolyan, mint tudtommal az összes ilyen típusnak, vagyis az olyan asztalokkal, ahol van egy alsó perem nem túl kompatibilis, de azért egy kis izommunkával megoldható. Ha már fent van ijesztően néz ki, de teljesen stabil. Ránk mindenesetre még nem dőlt ránk az ebédlő :))

A hátán van egy kis zseb, aminek sok értelmét nem látom és sajnos a huzata sem levehető, ellenben vizes ruhával szépen tisztítható. Nem is ragozom tovább, a kölyök ott ül velünk egy asztalnál, lelkesen nyúlkál minden után, amit csak ér és ordítani csak akkor ordít, ha túl lassan szállítom a napi betevőjét.

Nekünk bevált.

Egy újszülöttnek sok játékra nincs szüksége - egyrészt mert vagy egész nap alszik, vagy eszik, vagy ordít - no meg amúgy sem lát 20 centinél messzebbre, azt is csak fekete-fehérben. Egyébként pedig képtelen a tekintetét valamin összpontosítani - a fixálásra legalább egy hónapot kell még várni.

Mégis, egyvalamit érdemes már a babaszoba berendezésekor beszerezni (vagy ajándékba megvetetni valakivel - ahogy mi is tettük), ez pedig az ágyra szerelhető zenélős forgójáték. Mondjuk az első időkben inkább apaanya bámulatára szolgál, de azért 1-2 hónaposan már a törpe is észreveszi, hogy valami mocorog ott a feje felett. Az enyém ma már nagyon betyár, megpróbálja ugyanis elérni a lógókat, és ha megvan, akkor addig rángatja, amíg rá nem borul a szerkentyű.

Felháborító amúgy, hogy a forgók milyen rohadt drágák: még az egyszerű felhúzósért is elkérnek 8-9ezer Ft-ot! De mint említettem, nekünk szerencsénk volt, mert ajándékba kaptunk egy Fisher Price macis projektoros forgót, ami jobb helyeken is 12ezer Ft.

A forgó (mint általában a FP játékok) nagyon szép: 3 plüss maci szárnyakkal lóg a gyerek feje felett, a szerkentyű közepén szívárványszínű spirál csavarodik, a tetején csillagocskák és holdacskák vannak, míg oldalt megint csak macis kép díszeleg. A forgó jól rögzíthető szabvány kiságyhoz, és a felénél dönthető, aminek az értelmére még nem jöttem rá, de biztos fontos funkció ez.

Nagyjából utolsóként szültem a baráti társaságunkban, így abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy társaságban mindig van aki babázni szeretne, mert a lakli iskolás gyerekeknek már csak minden szökőévben jut eszükbe anyjuk vállgödrébe fúrni a fejüket vagy gyöngyözve kacagni azon, ahogy a Mami nyálat fröcsögve brümmögni próbál, hogy szórakoztassa gyermekét. A másik előnye ennek a "jobb későn, mint soha" állapotnak, hogy mielőtt 4 fősre gyarapodott a családunk, barátainknál mindent megfigyelhettünk, lejegyzetelhettünk, hogyis nevelnek kajla, szeretnivaló kamaszokat a gügyögő kisbabákból. Egy dolgot viszont sohasem értettem, nevezetesen, hogy miért kell például egy hagyományos reggeli szendvicsből dinót kreálni, vagy épp mosolygó arcot formázni a vacsi mellé odakészített zöldségekből.

Kezdő anyukaként nagy fejtörést okoz(ott) nekem a kölyök hozzátáplálása. Miből, mennyit, hogyan. Amúgy sem vagyok egy konyhatündér (vagyis inkább nem voltam :9), ami plusz egy nehezítő faktor mindezekhez.

Honnan tanulhat az ember lánya? Hát védőnőtől (aki felől június óta nem hallottam), internetről (ahol minimum 500 féle elv között válogathatok) és könyvből. Ez utóbbi tűnt a legkezelhetőbbnek. Na jó könyv, de melyik.

A kicsit patetikusra sikeredett címből a szemfülesek és jól tájékozottak már kitalálhatták, hogy nem valami vallási dologról akarok értekezni, hanem az Angelcare márkáról, annak is egy számomra nélkülözhetetlen termékéről, a légzésfigyelőről.

Esett már róla szó ezen a blogon is, hogy a légzésfigyelő tulajdonképpen mozgás érzékelő, amely akkor jelez, ha a mozgás (alvás közben légzőmozgás) nem érzékelhető. Amennyire tudom, az összes légzésfigyelő hasonló elven működik, vagyis a matrac alá helyezett panel(ek) figyelik a mellkas emelkedésével és süllyedésével járó rezgéseket. Ha a mozgás nem érzékelhető bizonyos ideig (az AC esetében 15 mp-ig), akkor a légzésfigyelő egy figyelmeztető hangot ad, ha újabb 5 mp-ig sem történik semmi, akkor riaszt, így ugyan elvileg nem előzi meg, de segít időben felismerni a bajt, vagyis minden anya rémálmát, a bölcsőhalált.

Amióta gyerekeim vannak kutatok, keresek egy olyan könyvet, amiben nemcsak dalok, hanem versek, mondókák, mesék, játékok, kézműveskedés található. Külön-külön van is a nagy családi könyvespolcon mindegyikből szép számmal, de olyan 10-az-egyben kiadványt hiába kerestem. Eddig. A Nagyobbik régi óvodájában ültem épp mintásra a kényelmesre növesztett fenekem, miközben Dudó bohóc azzal próbálta meg elkápráztatni a zömében 4 éves gyerekeket, hogy a jobb kezét rendre balnak hívta, a pirosat sárgának, a kanárit törpenyúlnak. Kicsit döcögősen haladt a műsor, mert a korai időpont miatt a legtöbb lurkó még a reggeli kakaójára gondolt, és eszébe sem jutott kijavítani Dudó bohócot, aki ennek köszönhetően kínosan sokszor kellett, hogy elismételjen egy-egy elsülni nem akaró poént.

Kipróbáltam, tetszett. Sajnos mivel már jócskán közeledtem a vége felé, így csak párszor mehettem, de összességében ezt tarton a legkellemesebb mozgásformának terhesség idejére. Minél nagyobb a hasad, annál inkább.

Az aquanatal gyakorlatilag vízben végzett gyógytorna. Figyelni kell a tartásra és a helyes kivitelezésre, ami már eleve ízületkímélő, de tekintve hogy a víz a súlyod nagy részét amúgy is leveszi a válladról (vagy inkább hátadról), így még inkább az. Vannak feladatok "vizinudlival", így sokat tudsz elengedetten lebegni. Voltak benne nagyon egyszerű hastáncelemek és a végén páros gyakorlat, ahol az egyikünk lebeg, a másik tartja (semmi megterhelő) és az oktató a Bóbitát énekelte. Vannak helyek, ahol ilyenkor delfin és bálnahangokat utánoznak, de mi nem tettük. Nagyon jó élmény. Fülek a vízben, nézed az uszoda fényeit, és éppencsak átszűrődik a vízen át az ének. Nemegyszer az addig lapító kisbabám ilyenkor vad brékelésbe kezdett, pedig sosem volt egy hasbanaktív fajta.

Veszélyek? Vannak, mivel vízben vagyunk, így van valamennyi fertőzésveszély. Nyitott méhszájjal vagy bármilyen fertőzéssel tilos. Előbbi esetben magunk, másodikban a többiek miatt. Érdemes olyan helyet keresni, ahol van külön erre a célra fenntartott medence.

Én a Hófehér Fóka Úszóiskolába jártam a Camponába Németh Gittához. Nagyon tetszett. A linkre kattintva bővebb információkat is kaphatsz a műfajról.

Ezeken a linkeken pedig egyéb helyszíneket is találhatsz:
http://terhestorna.lap.hu/
http://kismama.lap.hu/

A Karácsony fontos ünnep, Európában biztosan, így minden anyukának lét-fon-tos-sá-gú az az információ, hogy éppen Karácsony van-e.

Itt ellenőrizhető és előre is elnézéseteket kérem :)

Terhesként nekem óriási hasam volt (hehe, amúgy nem ám, hehe), ami úgy a hatodik hónaptól marha nehéznek is bizonyult. Mindemellett féltem a striáktól, mint a tűztől, mert abba már ugyan rég beletörődtem, hogy laposhasam sosem lesz, de a csíkosat azért szerettem volna elkerülni. Kentem hát mindenféle trutyival, végül is több-kevesebb sikerrel, ui. a hasamon striák tényleg nem lettek (ami az orvosom szerint adottság kérdése, nem a striáké), ellenben a csípőmön és az oldalamon igen - vélhetően azért, mert a teher az oldaltájékon húzta le a bőrömet (vagy a hízás? eh, inkább az előbbi).

A második terhességemmel semmi sem olyan volt, mint az elsővel. Igaz ez a szülés utáni időszakra is. Hiába éreztem magam rutinosnak, az nagyon megviselt, hogy a Kisebbiknek 3 hónaposan kezdtük el először porszívózni az orrát. És ez tartott fél éven át. 6 hónapig volt taknyos folyamatosan, amit hol magas láz, hol hasmenés, hányás vagy épp középfülgyulladás tarkított. Orvostól orvosig jártunk, párásítottunk, megemeltük a fejrészt az ágyban, végül mindkét fülét felszúrták, de a taknyosság akkor sem szűnt meg. Amikor ezt elcsigázottan meséltem egy ismerősömnek, nagyon együtt érzően bólintott, és felírta egy természetgyógyász központ címét és telefonszámát egy papírra, és hozzátette még, hogy az Ő kisfia azóta makk egészséges, hogy a kivizsgálás után felírt, kizárólag természetes alapú szereket szedi.

Családi nevén seggrezgető szék (bocsi), ugyanis alul az elemmel működtetett rezgetőfunkciója 1 gombnyomással ki és bekapcsolható. Ez volt az első vaterázásom (15.000,- Ft). Megjött, összeraktam, elemnemvolt ezért vettem, majd kipróbál. Poronty úgy 3 hónapos lehetett.

Hát so-so. Hiába mondják engem nem győzött meg arról, hogy kellően fekszik benne a kölök. Hintázni hintázott és remek lábtechznikát fejlesztettem ki arra, hogyan is lehet laptopos internetezés közben lépegetősen ringatni a szerkezetet és persze benne a gyereket. (Kis Mariska... fél lábával ringatjaja...). De azért használtuk, nem volt rossz.

Még a Szex és New Yorkban is láttam ez (vagyis hasonló) széket - de ekkor már megvolt, nem ennek dőltem be - amikor Miranda egyfolytában ordító kölykéhez kap kölcsön egy ilyesmit nyugtató célzattal. Hát a mi fiunk fittyet hányt a rezgetésre, max elkerekedett egyszer a szeme, de aztán többé semmi hatás. Persze amúgy sem az az idegbeteg fajta, úgyhogy a további nyugtatása már félkómás állapotot idézne elő, de néha jó lett volna tudni, hogy ha ebbe plántálom és szerkentyűt bekapcsolom, akkor alvás lesz. Nem lett :))

Kövezzetek meg, de én szeretek vásárolni. Nem vagyok ugyan függő, de olyan jó érzés hazatérni egy-egy új cuccal, felpróbálni, megmutatni a férjemnek (aki -miután megtudta az árát- rendszerint elküld a fenébe). Viszont mindig lenézően tekintettem azokra az anyákra, akik az ordító gyerekkel a babakocsiban cipeltek be a próbafülkébe 15 db ruhát a Promod-ban, mert nem igaz, hogy a gyerek ezt élvezi. Ezért én még terhesként elhatároztam, hogy nem plázázom babával.

Aztán persze nagyon gyorsan kiderült, hogy ha én nem viszem a babát, akkor az azt jelenti, hogy én sem megyek - ami mondjuk így első hallásra nem olyan nagy tragédia, de azért valljuk be - három hónap bolt-védőnő-park séták után az ember alig várja már, hogy neonfényeket, kirakatokat, karcsú, jólöltözött embereket és egy csomó olyan cuccot lásson, amibe még évekig (de lehet, hogy soha többet) nem fér bele.

Ettől még gáz a gyerekkel shoppingolni menni - kivéve persze, ha a gyereknek veszel valamit. És ha már úgyis ott vagy, kösd össze a kellemest a hasznossal - vegyél magadnak is pár dolgot! Feltéve, ha van ilyen bolt, mármint ahol mindenkinek van kedvére való - és az nem a Tesco.

Hanem a Magma, a Ferihegyi Market Centralban. Horvát tulajdonú cég, és először nem értettem a koncepciót, ui. van itt lakberendéz, sport és felnőtt ruházat, gyerek és bébi-ruházat és játékrészleg - minek ennyi minden egy helyre. Aztán amikor a fent vázolt életszakaszba jutottam, rájöttem a dolog lényegére.

De menjünk szép sorjában: a lakberendezési tárgyaik szerintem gyönyörűek és egyáltalán nem drágák. Persze bútort azért nem vettünk itt, de a kiegészítők szuperek és a részleg gyönyörűen van berendezve - ami sajnos nem mondható el az áruház többi részéről.

Remélem, számíthatok egy kis együttérzésre Tőletek, amiért nem először fordult velem elő, hogy megvettem valamit, amiről rekordidő alatt derült ki, hogy totálisan felesleges. Pedig előtte olyan, de olyan égető szükségét éreztem annak, hogy a Kisebbik lányomból bohócot csináljak az Ő jól végiggondolt érdekében. Történt ugyanis, hogy az esti fürdés vége felé furcsa dolgokat produkált. Kézzel-lábbal tiltakozott ugyanis az arcába zúduló víz ellen, ami hajmosáskor támadta meg. Görcsös aggodalom kerített hatalmába minden este a fürdés idő vége felé. Miért is nem teszek valamit?

Ennek a szerkezetnek egyetlen célja van, hogy ha szerencsétlen módon szükségünk van a biztonsági öv oltalmára, akkor a megfeszülő textilcsíkok ne pont a domborodó hasunkba (és azon belül kisbabánkba) vágjon. Az elvi igen egyszerű, egy kis terelő levezeti az öv alsó szárát a has alá, így a terhelés a medencénkre esik és nem a hasunkra.

Egy szíjjal rögzíthető az ülés háttámlájához (így hátul ülve nem használható) és mi, amikor nem kellett egyszerűen csak felhajtottuk azt a részt, amir amúgy rá kell ülni.

Marcipáncica megosztó személyiség. A barátaink egyik fele óva intett tőle, a másik fele pedig szinte már becsempészte a jegyeket a retikülömbe. Az első csapatnak engedtünk végül, és kb. 1 éve lefoglaltuk a jegyeket a Bábszínház Marcipáncica című zenés előadására, amire végül nem mentünk el, mert valamelyik bábfigura megbetegedett. :) Aztán néhány hete épp a Sógoroméknak vettem színházjegyet ajándékba, amikor egyszer csak a kezem közé került két jegy, onnan pedig játszi könnyedséggel a táskámban landolt, miután kifizettem, persze. Hétvégén el is mentünk a Nagyobbikkal megnézni.

Lassan ideje autósülést váltanunk, és ezen a téren talán még nagyobb a tanácstalanság, mint a babakocsik terén. Mert lehetnek vélemények a használhatóságról és komfortról, de ami a legfőbb, a biztonság, na arról kevesen tudnának nyilatkozni a környezetemből. Szerencsére persze. Itt az anyag a fő és a kiképzés, mármint szerintem, de ezt mezei júzerként nem nagyon tudjuk letesztelni. Vagy sokba kerülne :))

Magyarul nem találtam semmi használhatót, de ez a - német nyelvű - oldal szerintem igazán hiteles. A Brendonban megtalálható igen széles választék kb 90%-ról van itt eredmény. Sajnos elég szűkszavú, mert a részletes véleményüket csak térítés ellenében közlik, de a pontozás nekem éppen elég. Az 1-es a legjobb és minél feljebb haladunk annál szegényesebbek a teszteredmények. Német nyelvtudás igazából nem kell, kivéve ha a Meinungen (azaz vélemények) részt is szeretnénk elolvasni.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár nem voltam egy nagy jógás, de azért tudtam mi az a napüdvözlet, mielőtt terhes lettem. A babavárás viszont épp az az időszak, amikor az ember kicsit amúgy is befelé fordul, és ehhez segítséget nyújthat a jóga - annak is a kismama változata. Tudniilik, "hagyományos" jógát nem is nagyon szabad művelni a terhesség alatt.

Budapest bővelkedik jóga-centrumokkal, és általában mindenhol van kismama-jóga is, szerintem vidéken is meg lehet találni a lehetőségeket. Én a Károly krt-ra jártam a Sattva Központba - a honlapjuk elég béna, de a hely szerintem szuper.

Az első és egyet len kis szalagos gyerekmagnónkat ajándékba kaptuk már rutinos szülőktől. Attól gyerek egyébként, hogy szép élénk színei vannak és tartozik hozzá egy mikrofon. Amikor a Nagyobbik lányunk úgy 1 éves forma lehetett, mindent a nyakába akasztva kúszott szédületes sebességgel négykézláb, és módfelett élvezte, hogy csilingelnek a nyakában a karácsonyi gyöngysorok a szőlőkötöző spárga mellett. Erre használtuk először a kismagnót. A Nagyobbik ugyanis amikor felfedezte a hangrögzítőt, kis gondolkodás után a nyakába akasztotta a mikrofont, és így feldíszítve járt-kelt óraszám a lakásban. Néha belefújt úgy 2 decinyi nyálat a mikrofon fejébe, másra nem használta.

Megint egy IKEA-játék óda. Gyermekünknél szerelem volt első látásra. Onnantól kezdve, hogy megkaparintotta 30 percen keresztüt tőle zengett a piactér, visítva-kacagva ölelgette a piphepuha bambaképű állatkát.

Zsiráf maga jó nagy, remekül lehet markolászni, ölelni, kiálló gömböcfüleit rágcsálni. Az anyaga kellemes, a töltete puha (habár nekünk nyakban már kezd megtörni a sok strapától), a címkéje (mint minden IKEA játéknak) szuperhosszú és izgalmas. Legfőbb éke a hátul fityegő és szálakra bomló (de nem lebomló) narancssárga farka, amit a gyerek minden alkalommal hosszasan tanulmányoz. Általában nehezen tud dönteni közte és a címke között, így inkább mindkettőt megvizslatja.

További előnye az ára: 990,- Ft

Fellelkesülve beszereztünk egy krokodilt is, ami még nagyoés a többi tulajdonsága ugyanaz, mint Zsiráfé. ő nem vált be (még?)

Nagyon szeretném, ha lennének kommentek a bejegyzésemhez, mert a Pelenkafutár, mint cég, végtelenül szimpatikus volt és jól esne a lelkemnek, hogy bár én nem fogok tőlük rendelni többet, kiderülne, hogy sokan vagytok elégedettek velük. Egy kedves ismerősöm ajánlására néztem körül a honlapjukon, és mivel az árérzékenységem hajtott ide, megrendeltem a legolcsóbb, akciós csomagot, ami 100 db maxi pelust takart. Tényleg olcsó volt és ingyen ki is hozták, bár a fürdetés-altatás idejére tett szállítás engem kicsit meglepett, de szerencsére egyik Lányunk sem nyelte le a körömkefét vagy itta meg a könnymentes sampont, amíg én kifizettem a fuvarost.

A kézi pumpás itt is felejtős. Szív, szív, ha más nincs megteszi de ha utána nekiesel a porszívóssal is, na az már mindjárt más.

Én leteszteltem magamon, hogy érezzem mit érez. Nem volt nagy ügy - először - aztán rájöttem, hogy én közben visszatartom a levegőt (a baba meg ordít, mnit a sakál), szóval ha próbálsz közben lélegezni, na akkor már nem egy kellemes dolog. Ez legyen eszedben, amikor szívod, így csak kis adagokban vadászd a turhát (vérszemet lehet ám kapni, főleg ha már napok óta keseríti az életeteket).

Szóval még terhesen beszereztem ezt is. Pisze orrszívó, műanyag, jó kiképzésű, csakhogy. Nem lehet szétszedni, így nem a leghigiénikusabb darab. Működik jó, bár az orrba dugandő rész kissé vaskos. Mi hamar leszoktunk róla.

A gyógyszertárakban kapható a Arianna nevű szerkezet, ami már barátibb. Először is két darabra szedhető, vagyis már jobban tisztítható, az orrtúró része keskenyebb, és ráadásul ebből kettő van. ha elveszne, vagy éppen més a sterilizálóban senyvedne a következő bevetés előtt.

Összegezve: orrot szívni ha nem is jó, de fontos. Bármilyen nagy előtte a fesztivál, jobb kint mint bent (ezt már Shrek is megmondta). Előtte érdemes tengervizes sóoldattal belefújni a gyerek orrjárataiba. nem újabb kínzásként, csak hogy feloldja a trutyit. zt is teszteltem, kifejezetten jó utána, alaposan átmos. Többfajta létezik a piacon. Az Aquamaris jó kialakítású és kíméletesen adagol. A sterimar nagy verziója hajtógázas és fullasztó mennyiséget lök az ember orrjáratába. Nem túl bababarát.

Folytatva a tegnap elkezdett történetet a babakocsiink sorozatáról, kiderült tehát, hogy sajnos muszáj egy olyan kocsit beszereznünk, amiben szembe lehet fordítani a babát, mert egyébként folyamatosan ordított.

Olyan babakocsit kellett keresnem, aminek a fekvőrésze teljesen vízszintesig dönthető, mivel a baba még csak 4 hónapos volt - szóval gyakorlatilag egy újszülöttnek is jó kocsi kellett. Körbenéztem a neten, és megakadt a szemem egy Peg Perego travel systemes kocsin, amihez adtak egy mózest és egy hordozót is. És mivel egyes fórumokon azt állították, hogy a Peg Perego egyébként a babakocsik Ferrarija, ezért úgy döntöttünk, beruházunk a kocsira. Így mondjuk nemcsak több babakocsink lett, de két hordozónk és mózesünk is.

Halász Juditot mindenki ismeri, nem kell bemutatni a kisgyermekes anyukáknak (sem), én mégis úgy érzem, egy ilyen blog, mint a miénk, nem maradhat Halász Judit ajánló nélkül. Amikor a Nagyobbik bölcsibe ment, a szokásos pelus-alvóállatka-cumi csomaggal együtt egy Halász Judit CD-t is nyomtunk a dadus néni kezébe, mondván, hogy ez a Lányunk nagy kedvence, de biztosan szívesen hallgatja majd a többi kisgyerek is. Úgy a harmadik nap táján már egy meglehetősen csüggedt dadus fogadott. Elmesélte, hogy a gyermekünk minden alkalommal a 6. dalnál felpattan, és dudorászva ropni kezdi. Az elbeszélés ennél a részénél már kapizsgáltam, hogy mi lehet az elgyötörtség oka.

Mielőtt belevágtunk alaposan utánaolvastam a témának és akitől lehetett, azoktól saját tapasztalatokon alapuló információkat is igyekeztem beszerezni. Volt sok pro és kontra, elfogult és elfogulatlan vélemény. Azt gondolom ezeken mindenkinek önállan kell átrágnia magát. Mi úgy döntöttünk belevágunk és igyekeztem nagyon figyelni a gyerekre, hogy valóban élvezi-e a dolgot, vagy csak a saját jó érzéseimet vetítem ki rá.

Szerencsére azóta is járunk, a gyerek egyszerűen megőrül a vízért, így továbbra is lelkes látogatói vagyunk a Rubin Hotel Wellness részlegének, ahol a alovits féle módszerrel okítják a porontyot és minket is.

Vízreszállás előtt:
Teljesen külön helyiség van e vélra elrekkentve a komplexumból. Ide nem is jön más, csak aki oktat vagy hozza a gyereket, no meg a takarítók. A helyiségek jól fűtöttek. Az utcai cipőket már az előtérben le kell venni, gondolva a csúszómászó kis homo sapiensekre. Az öltözőben jól el lehet férni, habár a szekrények csak gagyi lakattal zárhatóak, így - bár lopásról még nincs tudomásom - azért jobb ha a családi smukkot már otthon levesszük. A tágas helyiségben van gyereksarok, sok-sok játékkal (amiket azért többször letisztíthatnának), babaetetéshez minden, ami kellhet. Nagyobbaknak tea, víz. Kellő számú pelenkázóasztal és az első alkalommal kapunk bébi-úszógatyát, amit aztán haza is vihetünk magunkkal.
A medencét csak erre a célra használják és van egy szauna is a szárítkozáshoz. Az itteni pelenkázó mellett vannak krémek, így azt se kell becuccolnunk magunkkal.

A foglalkozás:
Babamasszírozással és tornával kezdődik. Ne gondoljunk semmi komplikált dologra, mondókázva gyúrjuk át és mozgatjuk meg a kis delfinjelöltek tagjait. Aztán vízre szállunk. A vízmélység úgy 140cm körüli.
Mondókákhoz és kis dalokhoz kötött feladatsorok következnek. Merülni kb. az ötödik alkalommal merültünk, majd innen kezdve folyamatosan különböző módokon. Van játékidő, amikor a srácok labdákat kergethetnek a vízben, meg egymást szuttyongathatják, majd megint egypár gyakorlat és a végén ki-ki kedve szerint maradhat még a vízben.
A vízben töltött idő folyamatosan lesz egyre hosszabb és a kezdő csoport végére (ami kb 3 hónap) a gyereket el nem engedve tudnak már hason és háton lebegni, van vagy 5-6 féle merüléstípus (az egyiknél pár tempót önállóan nyomnak le), van medence széléről vízbeugrás (vagyis kiültetjük a babákat, zsippzsuppolunk és a zsupsznál becsobbantjuk őket a vízbe - nem elmerítve - imádják) és bőszen kergetik a labdákat.

A csoport kb a felére csökkent, míg a haladó korszakba léptünk, de így nagyon kellemesen elférünk és még bőven van elég baba-mama akikkel lehet ismerkedni.A mi oktatónk - Ági - kedves és segítőkész, de nem hagyja, hogy túlparázzuk a dolgokat. Csak természetesen, fog ez menni.

A haladó csoportról majd később még tudósítok.

(Csak egy apróság zárójelben. Amikor Ági nincs, akkor egy Eszter nevű lány helyettesített. Ő sajnos kissé hadarva nyomja le az órát és nem alkalmazkodik a babák tempójához)