A kicsit patetikusra sikeredett címből a szemfülesek és jól tájékozottak már kitalálhatták, hogy nem valami vallási dologról akarok értekezni, hanem az Angelcare márkáról, annak is egy számomra nélkülözhetetlen termékéről, a légzésfigyelőről.

Esett már róla szó ezen a blogon is, hogy a légzésfigyelő tulajdonképpen mozgás érzékelő, amely akkor jelez, ha a mozgás (alvás közben légzőmozgás) nem érzékelhető. Amennyire tudom, az összes légzésfigyelő hasonló elven működik, vagyis a matrac alá helyezett panel(ek) figyelik a mellkas emelkedésével és süllyedésével járó rezgéseket. Ha a mozgás nem érzékelhető bizonyos ideig (az AC esetében 15 mp-ig), akkor a légzésfigyelő egy figyelmeztető hangot ad, ha újabb 5 mp-ig sem történik semmi, akkor riaszt, így ugyan elvileg nem előzi meg, de segít időben felismerni a bajt, vagyis minden anya rémálmát, a bölcsőhalált.

A terhességem alatt elképzelni sem tudtam, hogy több tízezer Ft-ot dobjak ki légézésfigyelőre, de amint láttam a babámat inkubátorban, ez már nem volt kérdés. Mi az Angelcare 300 Standard-ot választottuk, mert a márka több díjat is bezsebelt már, és mert viszonylag megfizethető (21-23,000 Ft). Arra kell figyelni (nemcsak az AC-nél, hanem az összes tipusnál), hogy a felület, amire a paneleket helyezzük, teljesen sima legyen (l. rácsos fekvőfelületen pontatlanul fog működni a szerkezet), és ha parkettánk, vagy laminátpadlónk van, akkor a kiságy lábára csúszásgátlót kell tenni, mivel a padló mozoghat, és így bemozgathatja a paneleket is. Ugyanígy ha valamilyen mozgó játék van a kiságyon, tévesen annak a mozgását is érzékelheti a légzésfigyelő.

Nos, miután megtisztítottuk a terepen mindetől, és behelyeztük a paneleket, majd legalább 30 centire a kezelőt, már használatba is vehetjük. Mi mindig kézrátétellel ellenőriztük a működést, de egy idő után meguntam, és egyszerűen élesben teszteltettem a gyerekkel. Az érzékelőt eleinte, amíg nagyon törpe volt a törpe, addig erősebbre állítottuk, de ennek az a veszélye, hogy esetleg más mozgást (pl szívverést) is érzékelnek a panelek, és nem riasztanak.

Ennyi előkészület után akár nyugodtan is alhattunk volna, ha nem riaszt be a légzésfigyelő legalább 10 alkalommal. Nem tudom, mindenkinek riaszt-e, akinek van, vagy csak mi voltunk ilyen kivételezettek, de én annyira paráztam már minden éjszakától, hogy percekig képes voltam bámulni a villogó fényt (amely jelzi a mozgást). Mostanra kicsit javult a helyzet, mert már régóta nem volt riasztásunk, de azért még mindig előszeretettel használom a Angelcare-t.

Ha beriaszt a légzésfigyelő, az első dolog persze odarohanni a gyerekhez, és ellenőrizni, hogy minden rendben-e. Ha nem szürke, vagy lila a bőre, akkor valószínűleg nincs komolyabb baj, de azért alkalomadtán feltétlenül konzultáljunk a háziorvossal. A légzésfigyelőt egyébként be is lehet vizsgáltatni a Madarász utcai kórházban, ahol nekem azt mondták, hogy akik hizzájuk az alváslaborba eljutnak, általában Angelcare légzésfigyelőt használnak, de amúgy ők is ezt ajánlják, úgyhogy ne dobjam ki az enyémet. Ők egyébként Babysense márkát használnak, de az állítólag 35,000 Ft (és persze teljesen mellékes, de azért szembetűnő, hogy koránt sem annyira designos).

Amit mondjuk bánok, hogy 10,000 Ft-tal drágábban vehettem volna olyat, ami nemcsak légzésfigyelő, de bébiőr is egyben. Akkor még nem volt szükség bébiőrre, mert egy panellakásban nehéz lenne nem meghallani a babát, de mióta elköltöztünk, jó volna egy.

Ha tehát légzésfigyelő mellett döntötök, akkor javaslom az Angelcare-t.