Nagyjából utolsóként szültem a baráti társaságunkban, így abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy társaságban mindig van aki babázni szeretne, mert a lakli iskolás gyerekeknek már csak minden szökőévben jut eszükbe anyjuk vállgödrébe fúrni a fejüket vagy gyöngyözve kacagni azon, ahogy a Mami nyálat fröcsögve brümmögni próbál, hogy szórakoztassa gyermekét. A másik előnye ennek a "jobb későn, mint soha" állapotnak, hogy mielőtt 4 fősre gyarapodott a családunk, barátainknál mindent megfigyelhettünk, lejegyzetelhettünk, hogyis nevelnek kajla, szeretnivaló kamaszokat a gügyögő kisbabákból. Egy dolgot viszont sohasem értettem, nevezetesen, hogy miért kell például egy hagyományos reggeli szendvicsből dinót kreálni, vagy épp mosolygó arcot formázni a vacsi mellé odakészített zöldségekből.
Bár úgy vettem észre, a gyerekek valamilyen rejtélyes oknál fogva bekajálják ezeket a trükköket, titokban úgy döntöttem, és soha nem fogom Pompomnak álcázni a mákos tésztát csak azért, hogy makacs porontyom eltüntesse a tányérról. Ha nem eszik, hát nem eszik. Ha éhes lesz, szól. Nem először mea culpáztam, amióta a Csajok megszülettek... Ebben sokat segített egy helyes kiadvány, amit sorban állás közben vettem észre a Libriben. Először arra gondoltam, jópofa program lesz ebből a gyerekszakácskönyvből főzőcskézni, de aztán az is kiderült, hogy a barátaink nem debilisek voltak anno, csak jobban tudták, hogy működnek a gyerekek, mint én... Szóval, ez a lapozható, asztali naptár formájú füzet 50 olyan receptet tartalmaz, amit kisgyerekek is könnyen elkészíthetnek a segítségünkkel. Mondhatjátok, hogy az ilyen kiadványokkal Dunát lehet rekeszteni, de ez egy kicsit most más. Egyrészt hasznos ötletekkel indít, hogyan készüljünk neki a főzésnek, hogyan csináljuk kedvet azoknak a kis szakácspalántáknak is, akik nem éreznek olthatatlan vágyat arra, hogy a Barbie-cipőt vagy a Lego-kockát fakanálra cseréljék (öltözz be kis kuktának, kipróbálhatod a mikrón a gombokat, stb.). Mindez persze a gyerekekhez szól, az ő nyelvükön, kedvesen, játékosan.
Mivel a kisebb gyerekek még nem ismerik a számokat, úgy vannak kialakítva a receptek, hogy igazán csak az összetevők arányainak a megtartása fontos, ezért külön le van írva, hogy x gramm vagy z ml hány evőkanálnak vagy csészének felel meg. No és a receptek! Én szeretem használni a saját fantáziámat, de azért nem esik rosszul, hogy itt jobbnál-jobb ötletek közül választhatok. Minden recepthez le vannak rajzolva a hozzávalók és vicces rajz mutatja az "eredményt" is. Fakanalak száma jelzi a recept nehézségi fokát, vekker pedig azt, hány percig fog porontyuk távol maradni a játékaitól. Az elkészítés egyszerű leírása után mindig kapunk egy-egy extra ötletet is, amit egy kisegér mond el. Készíthetünk Ennivaló egyfejű sárkányt, pudingos cserepes virágot vagy épp házi túró rudit. A Nagyobbik már-már kéjes élvezettel válogat szinte nap, mint nap a receptek közül, így az egyetlen férfit a családban paprikából, olajbogyóból és ropiból készült, ehető pókcsaláddal lepte meg nyáron a szülinapján! Az elkészült kaja-csodák mosolyt csalnak minden vendég arcára, és nem utolsósorban fejlesztik a fantáziát, kreativitást, kézügyességet. Az persze messze van a valóságtól, hogy minden kreáció egészséges vagy tápláló, sőt vannak egészen bugyuta receptek is (Loch-Ness-i szörny, ami nehezen hiszem, hogy serkenti az étvágyat), de összességében egy évekig nagyon jól használható, ötletes szakácskönyvről van szó, amit azok is bátran a kosarukba tehetnek, akik eddigi konyhai pályafutásuk csúcsán csak almát fényesítettek uzsonnára.
Utolsó kommentek