Próbababák

Nekünk négy babakocsink van. Egy öröklött márkátlan az egyik nagyszülőnél, egy öröklött Graco Mirage a másik nagyszülőnél, illetve nálunk 2 - mindkettő szupermárkás, és egy vagyonba kerültek.

Mivel négy babakocsink van, nekem aztán van összehasonlítási alapom a praktikusság tekintetében. És kedves leendő anyuka, ha elfogadsz egy jótanácsot: ne a babakocsin spórolj! Vedd meg azt, amit kinéztél, ami mindent tud, és ami egy kisebb használt autó árával vetekszik - mert ha ezen spórolsz, mint én is, akkor úgyis egy vagyont fogsz költeni a második (harmadik/negyedik) babakocsira.

A kisebbik Lányom profin motorozott a Nagyobbiktól megörökölt rózsaszín kis műanyag motoron. Még nem járt. Egyáltalán. Viszont tudott tolatni, két kerékre kikapva a járgányt könnyűszerrel irányt váltani, páros lábbal olyan gyorsan hajtani magát a teraszon, hogy a szél levitte a fejéről a sapkát. Járni nem akart. Maximum, ha fogtuk a kezét, de ha galád mód csak az egyikért nyúltunk, addig nem indult el, amíg a másikat is meg nem fogtuk. Teltek a hetek, elmúlt 11 hónapos, 1 éves, 13 hónapos. Nem járt egyedül. A házban viszont motorral közlekedett, ami lássuk be, érthető, hiszen négykézláb pont négyszer annyi időbe tellett volna eljutni a Lego háztól a tűzhelyig, ahol rendszerint én tüsténkedtem.

Az enyém zöld (ezt az árnyalatot hívtuk azt hiszem kislibazöldnek, amit sosem értettem. talán mert leginkább a kisliba végtermékére hasonlít leginkább?), hasonló földszínekben lehetett csak kapni ott, ahol ezt beszereztem. Még ez volt a legszebb :)) Amúgy nem rossz, lassan koszolódik :)

Amikor a poronttyal kinőttünk a gyermekágyból, elkeseredetten léptem a mérlegre: nem árulom el, mennyivel többet mutatott az ideálisnál, de sokkal. Minden vágyam a fogyás volt - meg persze egy éjszaka átalvása, de az első jobban megvalósíthatónak tűnt.

Mivel nem voltam olyan szerencsés, hogy nagymamát vagy ráérő apukát állítsak a gyerek mellé, ezért aerobic, konditerem vagy egyéb individualista sport szóba sem jöhetett. Maradt tehát a baba-mama torna, amit szívesen bevállaltam volna, kicsit szocializálódni is jó lett volna, de az én babámnak sem hathetesen, sem félévesen nem volt kialakult napirendje, így sosem tudhattam előre, épp mikor tudunk elmenni otthonról.

Nem maradt más hátra, muszáj volt beszereznem egy DVD-t. Mivel sajnos kiráz a hideg Rubint Rékától, így nagyon megörültem, amikor a Brendonban megláttam Ölveczky Baba-Mama tornáját, "csak" 2490 Ft-ért. A szépségnek ára van, így hát beruháztam rá.

A Bioköles-golyóval először egy játszótéren találkoztam. Na, nem ezzel labdáztak a gyerekek (bár nem rossz gondolat…), hanem az egyik rutinos anyuka halászta elő a mindentelnyelő szütyőjéből egy műanyag kis dobozba csomagolva. Kíváncsi voltam, hány chipshez és gumicukorhoz szokott gyerek kezd el kórusban fújjolni, de meglepetésemre egymást lökdösve próbáltak elsőként közel kerülni a valljuk be, nem túl étvágygerjesztően kinéző köleskupachoz. Ezen a kis jeleneten felbuzdulva már másnap bevetettem magam egy drogériába és magamévá tettem egy zacskóval a gyerekcsalogatóból.

Vettem egyszer Tesco gazdaságos csavarhúzót, az első használatnál eltörött. Meg villanykörtét is, az meg se gyulladt. Többet nem próbálkoztam.

Az első adag babaruhát ajándékba kaptuk, hát felvettük. És láss csodát! Először is praktikusak. Ott van gomb, ahol kell, a nyaka kellően bő. Szépek, aranyos mintákkal. Akiknek nem tetszenek a kiskutyusok, vagy ufók, virágok, azoknak jut Micimackó változat is. Jó az anyaguk. Semmi műszál, rugalmasak, remekül moshatóak.

Huh, a cím úgy hangzik, mint a rövidítések anno a munkahelyemen: egy-egy céges beszélgetés során úgy röpködtek a a hárombetűsök, mintha egy új nyelvet beszéltünk volna.

Nos azért írom a négy dimenziós ultrahangot így, mert különben marha fárasztó lenne... Aki 4D UH-t keres, az úgyis tudja, mire gondolok.

Nos, amennyire én tudom, a 4D UH tulajdonképpen nem valami csoda, ami a magzatot összevissza minden szögből beméri, hanem egy szoftver a 2D-s képet alakítja 3D-sé, mindezt pedig az időben teszi, vagyis így jön össze a 4. dimenzió (nem az X-aktákból). Ebből kifolyólag az orvos a 4D-n sem lát többet, mint a 2D-n látna, de kétségtelenül sokkal élvezhetőbb a minőség.

Bartos Erika Anna, Peti, Gergő könyvei a kedvenceim. Nemcsak azért, mert hétköznapi, kedves családi történetei mellé vidám rajzok tartoznak, hanem mert a meglévő 6 kötet az egyetlen, aki ki tudja ütni a nyeregből Tom&Jerry-t. Ez ugyanis a nagyobbik Lányom mindent felülíró kedvence. Az az igazság, én nem örülök Neki, hogy ezt a nagyon hangos és Számára szerintem sokszor értelmezhetetlen mesét nézi, de Férjemben (aki először tette be a sorozatot a DVD-lejátszóba) olyan szövetségesre lelt a Tom&Jerry nézésben, amivel még egy nagy adag gesztenyepüré sem tud versenyre kelni hívogatóan púposodó tejszínhabbal a tetején. Vagyis nem tudott ez idáig.

Anno azzal az ajánlással hallotam erről a szemetesről, hogy nem olcsó, de megéri. Hát mi vettünk, egy barátnőm pedig akció keretében ajándékba kapott egyet az Angelcare bébiőr mellé. Neki eltörött az első fél éven belül, tehát még az előtt, hogy úgy igazán hasznára lett volna.

Ezek a vödrök igazából nem az első fél évben praktikusak. na nem mintha akkor még rózsaillatút bimbózna a porontyok feneke, de a tejes kaki kifejezettem jó szagú a későbbi hússal, zöldséggel felturbózott (igazi emberes) fekáliákhoz képest. Működési elvük a következő. Van benne egy műanyag zacsit adagoló szerkezet, amibe beletuszkolod a pelust, majd csavarintva "légmentesen" lezárod és lejjebb tuszkolod a tároló rekeszbe. Az ötlet igazán jó, főleg ha olyan helyen laksz, hogy nincs kedved és/vagy lehetőséged minden pelenkával kiszaladni a külső szemeteshez, de bent sem akarod tárolni az odor miatt.

Azt bírom az Ikeában, hogy -bár a bútoraik szerintem nem jók- mindennek svédül csengő neve van. Egyszer vettünk vállfákat, kb. 15 db volt 200 Ft, szóval borzasztó olcsó volt, és amellett, hogy a terméknek külön neve volt, még azt is megtudhattuk róla, hogy ki tervezte.

Azt is bírom az Ikeában, hogy a kiegészítőik szuperek - és olcsók. De ami a legfontosabb, mióta porontyom van, hogy nagyon figyelnek a gyerekekre, nemcsak szuper játszóház és baba-mama szoba van, hanem a gyerek-kiegészítők is viszik a pálmát.

A várgesztesi villapark bababarát hely. Ez áll a honlapon, ezt mondja mindenki, aki már kipróbálta, és tulajdonképpen így is van. Elmesélem, velünk mi minden történt, amikor ott töltöttünk 3 napot. A portaszolgálattal akkor tudunk beszélni, ha elhagytuk a külső parkolót. Beszélni pedig muszáj, mert egy sorompó állja az utunkat. Beszélünk hát és megtudjuk, hogy le kell tennünk az autót abban a parkolóban, amit már elhagytunk (hurrá, tolathat vissza mindenki), és be kell sétálnunk a sorompó túloldalán lévő recepcióra, hogy bejelentkezhessük. Hát, nem lett rögtön rózsás a kedvem, hogy micsoda vendégszerető a fogadtatás. Nem azzal van baj, hogy be kell jelentkezni, hanem hogy miért nem lehetett az őrbódét a parkoló elé lebetonozni, hogy ne kelljen mindig mindenkinek visszatolatnia…

Hosszú út vezetett hozzá. Még a szülés előtt azt javasolták ne ruházzak be, hátha nem lesz tejem. Lett tejem, sőt. Nagyon kellett volna egy mellszívó már odabent, hogy ne durranjanak be a melleim. nem volt.

Így a második napon Apa beszerzett kutyafuttában egy gyógyszertári pumpásat. Horoorszívó, ki se próbáltam. Tisztíthatatlan, kíméletlen kínzóeszköz. Persze volt vagy 300 Ft, de semmire se jó.

Ja, persze, meghülyülnek érte. Röhög, dobálja magát, kiabál, és egy vagyon - olcsóbb helyeken is 14ezer. Piros és a szemei a feje tetején vannak: szemeinél fogva lehet cipelni!

Azt hiszem minden csöppséggel egyedül autókázó anyuka rémálma, hogy a hátraarcos hordozóban nem látja a gyerekét. Az is baj, ha sír (miért sír??) és ha csendben van (a SIDS esetek egy része az autósülésben történik, naná hogy ez jár a fejemben ha nem hallom a szuszogást, pedig mondjuk csak alszik). Szóval agyrém. Innentől lehet kísérletezni. Kis visszapillantó a hátsó szélvédőre, amit baromi nehéz úgy belőni, hogy az első visszapillantóból ne csak a tükröt, de a gyereket is lásd egy hangyaszarvnyi területen. És az elindulás után 5 percel a rázkódástól úgyis elfordul a tükör.

Na ekkor találkoztam Békával. Először aszontam, nem kell ez nekem, drága, minek (kb 4990 Ft és eddig csak a Brendonban láttam)... aztán a fennen vázolt eset után csak beruháztam.

Felhelyezés úgy 4-es alá, mert kicsit komplikált rögzíteni, beállítani, ráadásul ha szabályosan visszahajtva tartjuk a hordozó karját, akkor ki is takarja többé-kevésbé a tükröt. Ezt is megoldottam, beállítottam a tükröt és hajrá. Nem mozdult el, jól láttam belle a gyerek bukóját és jókat röhögtem, mert a tükör biz torzít. Szóval bevált. és innen jönnek az extrák.

Gyerek először csak azt élvezte, hogy ő is lát ezt-azt a tükrön át (érdemes befeködni a helyére, és megnézni úgy a tájat... vicces). A rugdosó rész nem volt szerelem első látásra, egy hosszabb út kellett hozzá, hogy beérjen az élmény. Na de azóta! Ujjong, amikor beteszem az autóba, és szana széjjel rugdossa a cuccot. Ami olyan ügyesen van megszerkesztve, hogy nem csak az erőteljesebb mozdulatokra reagál, hanem már elég finom érintésre is. A plasztik rész mögött csak úgy pörögnek-forognak a halacskák és egyéb vizi-izék.

Úgyhogy béka, imádunk!

Elmész a Brendonba/Kenguruba/akárhova, és hanyatt vágod magad az áraktól? Tanácstalanul tekingetsz körbe, hogy ez is kéne, meg az is, de ha mindent megvennék, akkor apának másodállást kellene vállania?

Ha nem Te vagy Mrs Gates, de ha Te vagy, akkor is, és ha nem viszolyogsz a használt cuccoktól, ráadásul az sem zavar, ha nem tudom megtapizni az árut, mielőtt kifizeted, akkor vásárolj a vaterán / teszveszen!

Ezek az oldalak a magyar e-bay, ahol egyszerűen mindent lehet kapni, jutányos áron vagy az alatt.

Mivel tudtam, hogy a babakocsi nem tréfa, így már 5 hónapos terhesen végigrángattam a páromat a város összes boltján, ahol babakocsi kapható. Mellesleg ezt igen jól tettem. Az előzetes barátnői felmérések és internetes kutatások alapján elég határozott elképzelésem volt arról, hogy mit szeretnék. A szimpla mélykocsikat drágának és nehézkesnek találtam, így a Travel system-ek felé kacsintgattam (ez olyan kombó, ahol az állítható támlájú babakocsihoz adnak beleilleszthető hordozót és többnyire mózeskosarat is). A szemppontjaim ezek voltak:

Sok kütyü van, amit az újdonsült szülőkre rátukmál a babaipar, és tény, hogy egy tetemes százalékuk teljesen felesleges. Én is így gondoltam a légzésfigyelőről, egészen addig, amíg nem láttam a koraszülött babámat oxigéncsővel az orrában – ezért amikor hazahoztuk, rögtön beszereztettem apával egy készüléket. Kevés értelmetlenebb dolog van egy kisbaba halálánál – hát még akkor, ha a hirtelen csecsemőhalál az ok (SIDS – sudden infant deadth syndrome), vagyis nincs ok.

Talán még a legfegyelmezettebb anyák életében is eljön egy-egy olyan pillanat, amikor szerelemből vesznek meg egy játékot imádott kis porontyuknak. Ami nem olcsó, nem feltétlenül praktikus, sőt az is lehet, nem fejleszti a gyerekek legalább hat készségét, egyszerűen csak cuki vagy édes, vagy olyan imádnivaló. Egyik ilyen „egy-egy pillanatomban” láttam meg ezt a kisgömböc Fisher Price malackát, ami szinte magától mászott be a kosaramba. Mivel ez a szeretnivaló kis malac nem perselyként funkcionál (még ezt sem tudja?;)), kénytelen voltam mélyen a pénztárcámba nyúlni, és a hazafelé vezető úton azon agyalni, hogy milyen értelmes indokkal magyarázom meg a Férjemnek ezt a (valljuk be) számomra is meglepő beruházást.

Anya, taníts engem!

Amikor megvettem ugyan még nem nagyon tudtuk kihasználni - mert csak 5 hetesek múltunk - de már nagyon vártam, hogy használhassam ezt a könyvet. Mindenféle fejlesztő és játékos feladatok vannak benne, méghozzá tematizálva. Van, ami mozgásra megy rá, van ami hallásra, látásra, az érzelmi fejlődésére. Érthető és egyszerű feladatok, aminek jó részét magától is csinálja az ember, de főleg később - sok új ötletet is ad. Most már volt alkalmam jópár feladatot kipróbálni. Azt szeretem benne nagyon, hogy ha éppen nincs ötletem, mit is játszak a kölökkel, akkor csak felütöm és ott sorjáznak a jobbnál jobb apró ügyességek. Ami furcsa nekem, hogy pár dolgot kissé korán kezd (szerintem) pl. hét hónapos gyerekkel utánoztatni mimikát, vagy rávenni, hogy igen-nem bólintással fejezzen ki dolgokat. Ez nekem furcsa.
Anya, taníts engem!

Babafigyelőben (Desmond Morris)
Egy viselkedéskutató írta és remekül elmagyarázza a baba viselkedésének okait. Érdekes és egyben megnyugtató is volt nekem olvasni. Beszél a reflexes mozgásokról és hogy azok hogyan alakulnak át tanuét mozgásokká. Hogy miért igényli a baba a szoros testkontaktust, mennyire lát, hall, milyen a szaglása.
Részletek a könyvből
Babafigyelőben

Szoptatás (Mária Guóth-Gumberger, Elizabeth Hormann)
Hát azt hiszem ebben minden benne van, ami a szoptatással kapcsolatos. Mi történik a szoptatáskor, hogyan lehet rá felkészülni a terhesség alatt, problémák, amik felmerülhetnek, betegségek és orvoslásuk, a tej tárolása, és hogy miért lehet veszélyes a cumi. Elválasztás, vegyes táplálás fejés... szóval sztem minden. Én ezt a kórházban vásároltam, körbehordták a kórtermekben és ez praktikusnak tűnt. nem bántam meg. Amolyan kézikönyv jellegű, tehát ha problémád van, felcsapod és megkeresed, de elolvasni is jó volt.
Szoptatás

Ha a sors tekintélyes mellmérettel ajándékozott, vagy vert meg, akkor megnyugtatlak, hogy ez a terhesség és a szülés után még nagyobb lesz. Egy C-s, D-s kosár pocakosként E-s vagy nagyobb hízás esetén esetleg F-es is lehet, de a tejbelövellés után szerintem simán el tudod majd hordani a G-s vagy akár a H-s melltartót is. Ez azt jelenti, hogy a korábban a Triumph-ban olyan nehezen megvásárolt, ámde annál jobban kedvelt méreg drága csipkés melltartó csodák egy időre a szekrény aljára kerülhetnek, és jöhentek az ejtőernyő méretű kismama, avagy szoptatós melltartók…

4500 Ft,-ba került a Baby Planetban. Fejlesztő bébijáték, egy randa csirke, minden végtagja végén valami kütyüvel. A fiam imádta, így én is. Egészen addig, amíg egy csatangolásunk alkalmával arra nem lettem figyelmes, hogy a gyerek keze tele van valami vattaszerű izével, amit két pofára töm befelé. Hát a játék bélése volt az. Hogy jutott hozzá? Hát lejött az egyik vége, felfeslett a varrás. Első hallásra nem egy nagy dolog, csakhogy. Bébijátékot azért vesz az ember (általában elég drágán), mert bízik benne, hogy azokkal nem tudja magát megsérteni, nincs része, amit lenyelhet, nayalhat, elrághat. Amivel nyugodtan magára kell hagyni. Ha mondjuk nem a babakocsiban történik ez, hanem egy délelőtt, amíg én el vagyok foglalva, lehet már arra megyek be a szobába, hogy a gyerek bezabálta a bélést. Ami műanyag.
Le vele!

Talán már közhelyszámba megy, hogy gyerekkel a nyaralás nagy kaland – hát még akkor, ha ez a gyerek csak pár hónapos, és az anyja amúgy is a paramamik táborát izmosítja: ebből kifolyólag szóba sem jöhetett azon a nyáron külföld, vagy sátorozás, esetleg a nagymama, vagy egy bababarát szálloda. Mivel azonban az igényeink és a pénztárcánk vastagsága köszönőviszonyban sem volt egymással, így bármennyire szerettem volna, a Szent Orbán Erdei szuper szálló sajnos szóba sem jöhetett. De kutakodtam a neten, és így találtam rá a Fertő-tó melletti bababarátnak titulált panzióra, Hegykőn. Így utólag azt gondolom, hogy jobban jártunk volna, ha külföldre megyünk, mert sokkal drágább így sem lett volna, viszont legalább jogosan bámulhattam volna a külföldieket.

Ígéretesnek tűnt kezdetben, hiszen a halacska (ami úszógumin úszik, abszurd) farkát kihúzva alul vad tekerésbe kezd egy pár lapátkerék. Lelki szemeimmel már láttam is, hogyan fog ez süvíteni a vizen. Hát nem tette. Először is instabil, rossz a merülése és a kerekek ugyan pörögnek, de túl picik ahhoz, hogy lényegi haladást érjen el velük a kis lény. Ez persze önmagában maximum bosszantó, porontyom imádta, főleg szopogatni. Ez így is ment napokig, amikor is arra lettem figyelmes, hogy az úszógumi pöttyei nemes egyszerűséggel leolvadnak. Mivel nem oldószerben fürdetem a gyereket, így feltételezem, hogy nem bírja a meleg vizet. Szerencsére csak 1-2 pöttyöt sikerült behabzsolni a gyereknek, de azért rendesen kiakasztott a felfedezés. A festékek ugyanis már kis koncentrátumban tartalmazhatnak mérgező anyagokat.

Azt az elvet vallom, hogy aki gyerekek szórakoztatására adja a fejét, az beszélje mindig szépen a magyar nyelvet, figyeljen a kis közönsége jelzéseire, és szüntelenül érezhető legyen, hogy egész egyszerűen imádja a gyerekeket. Amikor a Kolompos-zenekar koncertjén járunk, kivétel nélkül, mindig így érzem. Állhatnak bőrig ázva a színpadon a zenészek vagy épp csatakosan a 40 fokban, eltűnhet az áram vagy otthon maradhat egy hangszer, a Kolomposok rendíthetetlenül énekelnek szebbnél szebb dalokat, mondókákat az édes anyanyelvünkön, élőben játszanak a csodálatos hangszereiken, a gyerekek számára is szórakoztató módon tanítják őket néptáncra, és sohasem felejtenek el koncert közben is beszélgetni, játszani velük. Nem előre megírt menetrend szerint, hanem ott, élőben reagálva azokra a kérésekre, kérdésekre, amikkel a gyerekek megkeresik őket.

A kisebbik lányom a másodszülött gyermekek sanyarú éltét éli, használt ruhákban tengeti mindennapjait miközben használt játékokkal próbálja meg lekötni magát, amíg édesanyja épp idény jellegű zöldségekből próbál gusztustalanul kinéző pépes ebédet fabrikálni. Épp ezért Neki precízen kifundált stratégiára van szüksége ahhoz, hogy egy-egy új játék beszerzésére rávegye spórolós szüleit. Barátnőm kisfiánál tett látogatásunk kapóra jött, vagyis a Daloló mesekönyvért zajló közelharcban taktikusan alulmaradt csemeténk (sajnálatunkra alapozva) játszi könnyedséggel vett rá bennünket, hogy közelgő születésnapjára a fent említett könyvért vagyonokat adjunk ki és konstatáljuk, hogy az elkövetkezendő hetekben a bundás kenyér a paprikás krumplit fogja váltani az étlapon napokon át. Semmi vész, megkerestük és zsákmányul ejtettük a Fisher Price hazai piacra készített készségfejlesztőjét, ami rengeteg jó tulajdonságán kívül tartogatott egy kis fejtörést családunk kisebb és nagyobb tagjainak is.