Próbababák

A fürdőszobai használatra szánt zsírkréta-készletet ajándékba kaptuk. Csakúgy, mint az elődjét, aminek a maradványai rekordsebességgel végezték a hulladékgyűjtő kosárban. Az előd márkájára már nem is emlékszem, arra viszont annál inkább, hogy a gyártók figyelmen kívül hagyták a tényt, hogy a kréta vizes közegben lesz használva; mit használva, úsztatva, áztatva. A krétákat ugyanis gondosan és jó erősen vékony papírba csomagolták, így amikor a Lányom nem volt rest vizes kézzel megfogni az egyik kiválasztott példányt, egyszerre rögtön két kézműves tevékenységnek is hódolhatott: krétarajzok készítése a kád oldalára és merített papír készítése egy kis zsebpénz kiegészítés gyanánt. Amikor a szokásos pancsolást követően ugyanis leengedtük a meghatározhatatlan színű vizet, durván másfél négyzetméternyi, egybefüggő papírréteget találtunk grátisz a kád alján. Na, de ez már a múlté.

Nem tudom, hogy készült-e már bárhol ilyen lista, mindenesetre jó lenne egy, ami alapján tudhatja az ember, hogy mire számítson. Babaszoba ügyileg, mármint. Ugyanis a plázákat leszámítva sehol máshol nem lehet magában biztos az ember. A Legtöbb helyen még rokiretyó sincs, ahova nyugodt szívvel bemehetne az ember és nem azért reszketne a térde, hogy amíg ürítkezik, az ajtó elől lenyúlják a gyerekét. Én ideírom a tapasztalataimat:

A terhességem 36. hetében (ami később kiderült, hogy az utolsó volt) kaptam kölcsönbe két könyvet, amelyek a háborítatlan születésről szóltak. Tetszett az elmélet, így buzgón nekiláttam az olvasásnak.

Az első  könyv, amivel kezdtem az olvasást, az Dr. Lenkei Gábor: Méltósággal megérkezni. A borítója egyszerűen gyönyörű, és nagyon szép képek vannak benne. Kb. ennyiben ki is merülnek az érdemei, hogy miért, arról majd később. Amúgy amikor kinyitottam a könyvet, az rögtön elszakadt, úgyhogy kénytelen voltam megvenni és az újat visszaadni a kölcsönadónak. Négyezer forint, ehm...