Az egész ott kezdődött, hogy a Kisebbik valamikor tavasszal óriásit zakózott a fürdőkádban. Férjem mondta, terítsünk egy frottír törülközőt a kád aljára, az majd segít. A művelet után hamar kiderült, hogy így nemcsak arccal előre tud esni a Lányunk nagyon kecsesen, hanem twisztelni is pillanatok alatt megtanult a csúszkáló törülköző darab segítségével, és állati gyorsan dobja a hátasokat. Próbáltam szélsebesen előkotorni a memóriámból, hogy a Nagyobbik miért is nem szórakoztatta a családot hasonló produkcióval, és rájöttem, hogy anno csúszásgátlót tettünk a kád aljába. Ne kérdezzétek, hogy lehet, hogy ez nem jutott korábban eszembe, egyszerűen csak elsodortak a napi teendők, és amíg nem a nagy kádban fürdött, ennek az egyszerű kiegészítőnek nem láttam hiányát. Bár a Nagyobbik könnyesre nevette magát a Kisebbik varieté műsorán, nekem a szívem szakadt meg a két esés láttán, így másnap be is ugrottam az Auchanba, aztán a Tescoba, de hiába.

Nem találtam ugyanis mást, csak testszínű verziót. Vessetek meg, de nekem olyan gusztustalan érzésem volt, amikor elképzeltem, hogy hígkaki színű csúszásgátlóval lepem meg a Táncoslábút. Ráadásul igazán nagy méretű verziót nem is találtam, csak olyanokat, amik az egy helyben fürdő kisbabáknál működhetnek a fenéknyi méretűk miatt (szóval, ha cserepes virágokat fürdetnénk esténként, akkor lehet, hogy beválna, máskülönben...). Kicsit csalódottan, majd a pénzemet átszámolva a Brendon felé vettem az irányt. Itt nem meglepő módon széles volt a választék színes prototípusokból is, de az általam két ugribugri vízi lénynek is megfelelő méret kettőre szűkítette a versenyben maradók számát. Már nem is emlékszem miért, de egy Bébé Confort márkájú, óriású halat formáló mintapéldányt vettem meg több, mint 5ezer forintért. Kicsit szívtam a fogam, hogy ennyi pénzért kádat is csomagolhattak volna mellé ajándékba, de elhessegettem ezeket az ártó :) gondolatokat, amikor este láttam, milyen boldogan felejt el piruettezni a Kisebbik. Az új családtag három meglepetést is tartogatott a későbbiekben.

Először is azt hiszem, úgy 1 hónapnyi ismeretség után tűnt fel, hogy jé, mintha a hal szeme nem lett volna ilyen világos, amikor megvettük. Gondoltam is, fiatalon öregszem, biztos rémeket látok. Aztán a Nagyobbik felvilágosított, hogy amikor ráfolyik a meleg víz a ponty szemére, akkor lesz más színű. Ez a színváltós szem nem más, mint egy "beépített" hőmérő. Innentől kezdve együtt vizslattuk minden este a Csajokkal, hogy cserél kontaktlencsét a családi uszonyos.

Hiába vaúztam, sziszegtem és hápogtam kitartóan minden nap, legalább 5 percen keresztül, külön délelőtti és délutáni kurzusokat tartva, a Kisebbik egyetlen állathangot volt hajlandó utánozni, méghozzá a kád aljára tapasztott pontyét. Tökéletesen ad ki "halhangot", miközben a kis ajkait egymáshoz rebbenti. Ez volt a második meglepetés.

A harmadik már felér egy alsótagozatos környezet dolgozat első feladatával, ugyanis a Másodszülött első dolga, miután megnyitom a kádtöltő csapot, hogy egy jól irányzott csobbantással bedobja a szemszínváltós kopoltyúst természetes élőhelyére, a fürdőkádunkba. Majd kedvesen halhangot ad és próbál ruhástól utánamászni...