Halász Juditot mindenki ismeri, nem kell bemutatni a kisgyermekes anyukáknak (sem), én mégis úgy érzem, egy ilyen blog, mint a miénk, nem maradhat Halász Judit ajánló nélkül. Amikor a Nagyobbik bölcsibe ment, a szokásos pelus-alvóállatka-cumi csomaggal együtt egy Halász Judit CD-t is nyomtunk a dadus néni kezébe, mondván, hogy ez a Lányunk nagy kedvence, de biztosan szívesen hallgatja majd a többi kisgyerek is. Úgy a harmadik nap táján már egy meglehetősen csüggedt dadus fogadott. Elmesélte, hogy a gyermekünk minden alkalommal a 6. dalnál felpattan, és dudorászva ropni kezdi. Az elbeszélés ennél a részénél már kapizsgáltam, hogy mi lehet az elgyötörtség oka.

Márti néni ugyanis végtelenül lelkiismeretes volt, ezért fejébe vette, hogy megtanulja Lányunk kedvenc dalát, de két nap alatt rájött, hogy egy francia nyelvkönyvvel is hamarabb boldogulna, mint a Som dere, som dara, som vessző kezdetű dalocskával. Mély együttérzésemről biztosítottam, és megerősítésképpen elmeséltem, hogy nekem körülbelül 5 napomba tellett megtanulni a dalt úgy, hogy a kinyomtatott szöveg fel volt ragasztva a kocsim kormányára, és minden piros lámpánál azt memorizáltam. Jutka néni következő áldozata a Férjem volt, aki reggelente a bölcsibe fuvarozta akkor még egyszem Lányunkat, így Ő sem kerülhette el a sorsát. A Dire Straits és a Chris Rea CD-k hónapokig porosodtak a kesztyűtartóban, mert egy kedves hangú, szőke énekesnő kiütötte őket a nyeregből.

Amikor a felettébb muzikális Nagylányunk először látta élőben a művésznőt, csuklóból sokkot kapott. Nem akarta elhinni, hogy aki a kocsinkban és a gyerekszobában énekel a hangfalban, az valóban létezik. A sokk persze az első refrén után véget is ért, mert a Lányunk hamar rájött, nem érdemes legyökerezett lábbakkal bámulni a színpadra, így odafúrta magát a színpad elé, és végkimerülésig rázta pelenkás kis fenekét. Legutóbb 1 hete voltunk Szeresd a testvéred koncerten, amire őszintén szólva kicsit ódzkódva készülődtem, mert azóta nem tettük be a lejátszóba a CD-t, amióta meghallottam az egyik dalban a hülye szót. Nekem ez nem fér bele a Halász Judit image-be, de tudom, hogy manapság ez már nem is számít csúnya szónak, mégis. A koncert egyébként fantasztikus volt. Alig fértünk be a művelődési házba, ahol a ráadás szám végéig remek hangulat volt. Halász Jutka néninek kívánunk jó egészséget és minél több lehetőséget arra, hogy élőben énekelhessen a gyerekeknek!