Egyszer azt a jótanácsot kaptam egy kicsit nagyobb babával otthon levő kolléganőmtől, hogy a piacon fellelhető temérdek babanevelési útmutató közül válasszak ki egyet, ami szimpatikus, és ragaszkodjak ahhoz - így is egymillószor meg fogom hallgatni, hogy épp az ellenkezőjét kellene az ellenkezőjének csinálnom.
Tanácstalan voltam egy csomó mindenben, de mondjuk a táplálással az első 6 hónapban sok gondom nem volt. Akkor vakartam csak a fejemet sokunkhoz hasonlóan, amikor túljutottunk az alma, barack és alma-barack kóstoltatásán, mert akkor most hogyan tovább, mit egyen a gyerek.
Az orvos az üveges bébiételeket ajánlotta, amitől egy kicsit viszolyogtam, de be kell látnom, a gyerek egyébként nagyon szereti őket. A nagymamám szerint darakását, tojássárgáját, paradicsompürét kellene neki adni, de a védőnő szerint ezek mint allergének, egy, de inkább tíz éves koráig szó sem lehet róla. Én pedig ott állok a nagy vita közepén, kezemben a gyermekkel, mint egy madonna, és halvány lila gőzöm sincs, hogy mégis mit fog enni ez a gyerek.
Így hát elhatározásra jutottam: veszek egy könyvet, és csak aszerint fogom táplálni. És mivel a Kismama magazin szoptatási tanácsadója, W. Ungváry Renáta, aki elég szimpatikus nekem, kiadott egy könyvet a témáról, beszereztem hát azt. A Kismama babakonyhája, 3600 Ft. Amúgy is, a Kismama magazin Szoptatás c. könyve nekem is nagy kedvencem, úgyhogy a hozzátáplálásos sem lehet rossz!
Rólam azért még tudni kell, hogy jóindulattal sem vagyok egy konyhatündér - az én főztömet még a férjem is fanyalogva eszi meg... Ehhez képest volt merszem megvenni ezt a "nem hagyományos" szakácskönyvet, amely "arról szól, mit adhatunk enni a kisbabáknak, kisgyerekeknek, de nem feledkezik el arról, hogy az apróság családban él, és a nagyobbaknak is enniük kell valamit". Vagyis a könyv igazából azokról a trükkökről szól, hogy hogyan lehet egyszerre elkészíteni a baba és a felnőttek ételét, így minden bizonnyal időt spórolva a családnak.
Az első etap természetesen a szoptatással foglalkozik - ezt a részt rutinosan átugorhattam, hiszen azt már gyakoroltuk, de pozitívumként két oldalon taglalja a tápszeres táplálást is (amit én szerencsére újfent csak átugorhattam). Ezután logikusan következik a "Kezdődik a kóstolgatás" c. fejezet, nos, nagy elánnal belelapozok, és az 1-2 oldalas bevezető után (ahol számomra meglepő módon kiderül, hogy a gyerek ehet gesztenyét, sőt, zabkását is az első 1-2 hónapban - és nem mellesleg imádja!), jöhetnek is a receptek - és akkor itt egy kicsit elkavarodok, ugyanis a receptek 90%-a 10 hónapos - 1 éves kortól ajánlott. 6-7-8 hónapos babáknak az almapürén kívül nagyon semmi nincsen. (No jó, ez így természetesen költői túlzás, de azért azt a szerző is kiemeli, hogy ebben az életkorban nem túl változatos az étrend, igaz, szerinte ez nem nagy baj).
És akkor innentől kezdve nem értettem a könyv szerkezetét, mert ezután a hosszú rész után következik a kétlapos "első szülinaphoz közeledve" fejezet, ahol a kézbe adható falatokról és az ártalmas ételekről olvashatunk, majd a kisgyermekeseknek szolgás valóban sok és változatos receptekkel. Jó pár oldallal később ötleteket ad a szerző a reggelitől vacsoráig mindenféle étkezéshez (persze, már nagyobbacska, 2-3 éves babóknak), végül nem maradhatnak ki a különleges alkalmak étel-ötletei sem, ami bizonyára nagyon hasznos lesz, ha egyszer babazsúr szervezésére adom a fejem.
Ami nagyon hasznos a könyvben, az a tavaszi-nyári-őszi-téli étrend, szintén nagyobbacskáknak, illetve az összefoglaló táblázat, amely tartalmazza, hogy egyes hónapokba milyen élelmiszerek kerülhetnek bevezetésre a babánál. Később kierült, hogy ez az egészségügyi kiskönyvben is benne van, persze, a két táblázat csak úgy 80%-ban fedi egymást.
Nos, a könyv szuper, de az én alapproblémámat csak 30%-ban tudta megoldani, mert azon kívül, hogy a táblázat alapján tudtam, mikor melyik gyümölcs-zöldség kerülhet a kismanó tányérjába, az igazi változatos étrendet (amire a könyv szerint nincs még szüksége) nem sikerült ez alapján összeállítani. De később, ha a gyerkőc elmúlt egy éves, vagy ne adj' isten, többen leszünk a családban, 1-től 99 évesig, akkor nagyon finom kis kajákat rottyanthatok össze nekik - persze, feltéve, ha addig valahogy megszáll az ihlet, és én leszek a világ legtakarosabb háziasszonya.
Ja, és végül a gyerek eszik, ami nekem eszembe jut - könyvek, védőnők, nagymamák ide, vagy oda.
Utolsó kommentek