Előre bocsátom, hogy terveim közt szerepel a kismama-irodalom általam ismert összes példányának bemutatása, megelőzendő azon kommenteket, hogy a Baba Magazinnal mi a helyzet - de terjedelmi okokból ezen poszt csak a -szerintem- legnívósabb kismama-lappal, stílusos nevén a Kismama magazinnal foglalkozik.

Általában a védőnőtől szokták megkapni a terhesek az első mintapéldányt, kivéve azon szerencsések, mint pl. én is, akik valamilyen munkakapcsolatban álltak már életük során a Sanoma kiadóval, így minden hónapban megkapták az aktuális számot - nem terhesként is persze. Azért nem vagyok annyira elvetemült, hogy már a két csíkos teszt előtt is olvastam volna, de tény, hogy amint jelzett az a bizonyos, hogy ott van, ahol lennie kell, azonnal rácuppantam a magazinra, és kapcsolatunk azóta is tart.

A Kismama magazin hónap vége felé jelenik meg, vagyis a novemberi számot már október végén megvásárolhattuk. Tematikáját tekintve átlátható lap: az első oldalakon megismerkedhetünk a hónap kismamájával, a szerkesztő gondolataival, majd havi aktualitásokkal, mint pl. babahoroszkóp, vagy az aktuális fizetett PR-termék bemutatásával. Van benne babanapló, ami jelenleg az egyik kismama-újságíró, szoptatási tanácsadó kislányának fejlődését követi nyomon hónapról hónapra, bevallom, nekem ez az egyik kedvenc részem a lapban, főleg azért, mert Ilonka sem az a tipikus fejlődési utat követő gyerek, akárcsak az enyém, és mindig megnyugtat, hogy lám, mennyire nem egyformák a babák, és mekkora hülyeség méricskélni a kölköket egymáshoz. Hosszabb rész foglalkozik a babákkal 0-pár éves korig, ahol van "orvos válaszol" rovat, illetve egy csomó hasznos info. Ugyanígy van kifejezetten terheseknek szóló rész, szintén "szülész válaszol" rovattal, illetve általában minden számban foglalkoznak magával a szüléssel is valamilyen szinten. Ezen felül állandó rovat a kismama-divat is, amit mondjuk időnként megszakíthatnának mondjuk egy szoptatós-melltartó bemutatóval is, de egye fene, kisbabával már úgyis leginkább melegítőben járunk (hm, melegítő-bemutató?). A lap végén pedig olvasók mesélik el szüléseiket, vagy vitáznak arról, hogy most akkor a Suttogó szerzőjét avassuk szentté, vagy küldjük mágjára, és egyáltalán, ki a legjobb anya a földön - és ez engem annyira mulattat, hogy csak na.

A lap egyébként feltétlenül igény szerinti szoptatás-párti, de már olyan szinten, hogy ha tápszereztem volna a babámat valamilyen okból, a lapot olvasva minimum pszichológusi segítségre lett volna szükségem ennek a feldolgozására. És persze valahol talán ennek a folyományaként cumi-, járóka-, sírni hagyás-ellenes, amit terhesként borzasztó szimpatikusnak találtam, de az igazat megvallva rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez az egyedüli üdvözítő hozzáállás a gyereknevelésben.

Aztán én, a régi hűséges olvasó bizony-bizony észreveszem, hogy időnként a témák feltűnően hasonlítanak egy-egy korábbi cikkre - jó, persze, itt azért nem a világválság aktualitásait boncolgatják, és ami tavaly ősszel igaz volt az influenza-elleni védőoltásról, az gondolom idén is megállja a helyét, de akkor is, ne kelljen már azt olvasnom amúgy 435 Ft-ért, amit egyszer már megvettem. Aki régebbi számokra kíváncsi, a vaterán tucatszám találhat fillérekért...

És még valamit be kell vallanom: a tanácsadóik létező személyek! Ezt onnan tudom, hogy írtam már nekik (a szoptatási tanácsadónak és a gyerekorvosnak) és válaszoltak is, méghozzá sokkal gyorsabban, mint ahogy vártam. Köszönet érte, innen is.

Úgyhogy kedves kismama, nyugodtan különítsd el az eddig HVG-re szánt összeget, és innentől kezdve térj át a Kismama-magazinra, mostantól számítva úgy 18 évig!