Biztosan rengetegen ismeritek és sokan ugyanúgy szeretitek, mint én, mint mi a Lányokkal. Lehet rá tollal rajzolni, vagy a hozzátartozó pecsétekkel mintákat készíteni, egyetlen mozdulattal "letörölhető" a tábla és újabb remekmű készíthető. A Nagynak volt egy itthoni, nagyobb méretű, és amikor azzal szerelemre lobbant, akkor egy drogériában véletlenül találtunk egy "zsebtábla" méretűt, így azt az autóban tartottuk, hogy hosszú időre lekösse a Lányunk figyelmét egy-egy nagyobb utazás során.
Ez a régi két példány sajnos a szüntelen használatnak köszönhetően már az örök vadászmezőkön pihen, így a Kicsinek is vettünk egyet. Bár Ő még csak 17 hónapos, nagyon szereti az új tábláját annak ellenére, hogy az volt ráírva, 3 éves kortól... A Másodszülöttünk prímán irányít engem, miután a kezembe adja a tollat. Ugat, ha kutyát kér a táblára, szimatol, ha virágot szeretne 1 másodperc alatt eltüntetni vagy épp ráteszi a kis kezét a táblára, hogy kuncoghasson, amikor csiklandozva körbe rajzolom. Persze gyakran firkálgat rá Ő is. Leginkább kibogozhatatlan kígyócsaládot vagy cipőfűző felvonulást.
A Nagy a minap csillogó szemmel rohant be hozzám a konyhába, amikor épp aranygaluskatésztát dagasztottam izzadó homlokkal és lüktető karokkal, hogy képzeljem el, ami feltapad a hűtőszekrényre, az a rajztáblán is ott marad. Innentől számítva 1 órán keresztül a hangját sem lehetett hallani a Lányoknak, mert a Nagy a saját bejáratú "hűtőszekrényajtaján" bábozott a Kicsinek a hűtőmágnesekkel, cifrábbnál-cifrább történeteket kitalálva.
Egyébként egyre inkább úgy tűnik, hogy a Nagy szempontjából pont jókor került a családba a már-már elfeledett rajztábla, mert az Elsőszülött gyermekünket mostanában leginkább a betűk és a számok kötik le, így ma este azt játszottuk, hogy húzott egy vonalat, én pedig próbáltam kitalálni, hogy milyen szám vagy betű fog kikerekedni a girbegurbából vagy a kicsit behorpadt tyúktojásból. Ő persze jókat nevetgélt a félresiklott ötleteimen, nem értette ugyanis, hogy lehet az Ő gyönyörű 8-asát B-betűnek nézni. "Anyu, ezt még gyakorolnod kell!", mondta biztatva.
Amikor ezt a tudásforrást már kimerítettük, kitaláltuk, hogy most én rajzolok Neki valamit, amit pár vonal alapján fel kell ismernie. Ha nem megy, folytatom a rajzolást, amíg rá nem jön. Ez egy darabig ebben a hagyományos mederben haladt, aztán a Nagylányunk a kész rajzot kiszínezte, majd rájött, hogy milyen mókás, ha nem az egész rajzot tünteti el, hanem csak egy részét, és rávesz, hogy mondjak legalább 3 dolgot, amire a torzó leginkább hasonlít. Mondanom sem kell, hogy a virágból született háromfejű nyúl javaslatommal nagy sikert arattam, így újabb félórára megvolt a programunk.
Szó mi szó, nem is sejtettem, hogy ennyi játék lehetőség rejlik egyetlen ilyen egyszerű rajztáblában. Láttam persze olyat is, amit nem manuálisan lehetett letörölni, hanem egy motor hajtotta a masinát. Nekünk mezei verziónk van, amit nagyon szeretünk, alig ezer forintért vettük, és fájna a szívem 3-5ezer forintot kiadni a leginnovatívabb változatért, hiába van hozzá kétszer annyi pecsét vagy kétvégű toll. Persze, kinek a pap, kinek a papné... Pár hónap múlva azt hiszem, mi keresünk majd a Kicsinek egy apróbb, útitáblát, hogy rajzolgathasson Neki a Nagy papot vagy papnét! :)
Utolsó kommentek