Talán azért, mert amikor én kicsi voltam, még nem volt olyan nagy divat nálunk, mint most, talán mert nekem sem volt soha, fene tudja, de a Nagyobbik 2 éves volt, amikor először eszünkbe jutott, hogy mi is "beszállunk" az adventi naptár buliba. A sors rögtön elém is sodort egy akciós, festett, fa Mikulást, akinek egy szadista szerelő 24 darab kis kampócskát szögelt a cicijére, és nem átallott nehezékként 24 darab, aranyszállal hímzett, piros zsákocskát is akasztani rá.
Első évben még voltak elveink az ajándékokkal kapcsolatban, így nem rejtettünk sem cukorkát, sem szaloncukrot egyetlen zsákba sem, helyette viszont volt kisautó (tudom, hogy lány, de Barbie nem fért be a zsákba :)), királylányos matrica és műanyag boxerkutya. A második évben már felváltva bújt elő a zsákból Tic-Tac és hajgumikészlet, a harmadik évben pedig mindig egy zsákkal jártunk az aktuális nyitás előtt, mert folyton elfelejtettünk bevásárolni. Akkor már mininyomdakészletet, diafilmet és fürdőgolyókat szuszakoltunk be a piros filcbe, amiket a Lányunk persze tapintás alapján felismert.
És eljött az idei év. A Nagy mindjárt 5 éves, a Kicsi még nincs 1 1/2. Tavaly is alig bírtunk olyan dolgokat kitalálni, aminek örül a csemeténk és ráadásul befér egy 5x5-ös textilzsákba, ami a ruganyosságnak apró jelét sem mutatja. A Kicsinek még talán korai, de mit kapjon akkor a Nagy, hogy együtt tudjanak örülni. Két gyerek mellett az embernek nem marad túl sok ideje a teketóriázásra, így gyorsan jött az ötlet, kapjanak minden este egy mesét. Lehetőleg, Mikulásosat, vagy karácsonyit, de legalább télit. Nem mondom, hogy az internet elkényezteti a téli mese keresőket, így a végén már azzal is beértem, hogy legalább első hallásra érthető és ne 18 oldalas meséket töltsek le. Össze is jött Lázár Ervin, Móra Ferenc és néhány kortárs meseíró szerzeménye egy dokumentumban, amiket már csak ki kell nyomtatnom és szépen összehajtogatva beledugni a lassan már családtaggá vált zsákokba.
Izgulok, hogy a Nagy ne legyen csalódott, amiért nem olyasmit kap, amit bevihet az oviba megmutatni a pajtásainak és az óvónéninek (bár tulajdonképpen miért is ne?), a Kicsi pedig kibírja legalább a mese első harmadát egy helyben ülve. Lehet, hogy teszek bele néhány képet, hogy tovább lekössem a figyelmét, és az is előfordulhat, hogy pár szem Tic-Tac is begurul azokba a sokat látott zsákokba...
Utolsó kommentek