Nem vagyok benne biztos, hogy őt így hívják-e, ahogy a címben, de szerintem érthető a leírás. Ezt is akkor vették az uram meg az anyám, amikor hazahoztuk a gyereket a kórházból, és én felsikoltottam, mert a 28 fokos PIC után betoppantunk a 18-20 fokos panelba (ja, mindjárt egy villanymelegítőt is vettek).
Első nap a hagyományos pólyával próbálkoztunk, és amikor ez nem jött be, próbáltam ki ezt a fajtát (szintén iszonyúan méregdrága). Fél szemeszteres egyetemi kurzust igényelt, mire rájöttem a helyes összehajtás-technikára, a gyerek meg olyan iszonyúan ordított közben, hogy öröm volt hallgatni. Persze, nem biztos, hogy ez a pólya hibája volt... Mondjuk Kincsem olyan aprócska volt benne, hogy folyton belecsúszott a mélyébe, amit én nem túl biztonságosnak ítéltem meg, így ez a pólya is használhatatlan volt egy darabig.
Amikor kicsit megnőtt a Kismanó, újra elővettük, de akkor már hevesen tiltakozott mindenféle pólyázás ellen, és időközben az idő is melegebb lett. Így egy darabig még arra használtam, hogy ha a játszószőnyegre letettem, akkor ezt plusz rétegnek még alátettem. Erre mondjuk szuper volt, mert tényleg jó meleg, de őszintén szólva ezért kár volt kidobni rá több ezer forintot.
Úgyhogy nekem "jó, de minek", újabb flanc, amit valószínűleg a széplelkű elsőgyerekesekre tukmál rá a kismama-ipar.
Utolsó kommentek