Volt idő, amikor a hordozókendő és én nem jöttünk ki valami jól. Akkor szereztem be ezt a kedves, virágmintás hordozót (azóta ebben a mintában már nem találom a webshopban). A leírása igen meggyőző volt, az ára tűrhető. De a kendőre akkoriban nagyon fújtam, így szerettem volna valami használható alternatívát.

Meg is jött a várva várt pakk, benne a cucc. Szép, meg minden, de a pici babához kissé nagynak tűnt, és egyáltalán nem gyűzött meg, hogy az a kialakítás valóban jól tartja a törékeny kis gerincét. Így bosszankodva sutba vágtam, hogy most - amikor már háton kell cipelni - ismét kapjon egy esélyt.

Próbáltam csípőhordozni vele, ahogy a képeken láttam, de amikor próbálkoztam már nagyon kíváncsi lettem, hogy a csaj hátán hogy is mennek azok a pántok (ami nem látszott persze). No jó, akkor kapjuk hátra a kis culát. Hááát... a fenéktartó része szerintem túl széles. A gyerek túl alacsonyan van, így nemhogy zsebtükör (vagy kirakatüveg) kellett ahhoz, hogy lecsekkoljam, alszik-e, de még utálta is, mert nem látott ki semerre sem rendesen.

Az ergonómiája igencsak szegényes. A csattok feszítőpántja komplikáltan állítható, legalábbis ahhoz képest, amit egy ilyen cucctól elvárok. Nevezetesen azt szeretném, ha a szíjak egy rántással feszesre húzhatóak volnának, nem kellene őket hasbehúzva fűzögetni. Ugyanez érvényes a vállpántra is, ami pedig a mellkason fut keresztbe. Na az inkább fojtónyakörv.

Mutatós, de vacak