Az első baba-mama cuccok egyike volt, amit beszerzett a család. Karácsonyra kaptam, amikor már tetemes méretű pocakkal rendelkeztem, és én javasoltam, hogy ezzel lepjenek meg, mert azt olvastam, hogy majd milyen jó lesz rajta aludni. Addigra ugyanis már úgy fájt mindenem, hogy feküdni jóformán sehogy sem bírtam.
A szopipárna jó keményre volt tömve mikorgyöngyökkel (lehet kapni tönkölybúzával töltöttet is), de ebből persze ki lehetett venni, és a megfelelő puhaságúra gyurmázni a hengert. Mi két huzattal vettünk, ami utólag jó döntésnek bizonyult, ui. a pocakosságom vége felé én szinte mindenhova magammal vittem "őt", és ez bizony megviselte a küllemét.
Aludni olyan volt vele, mint hősszerelmes 18 évesként a nagy szerelemmel: ééééééééédes. Úgy magam alá bírtam gyürkélni, hogy ha nagyon erőszakos vagyok, még hason is lehetett volna feküdni - de ehhez azért nem voltam elég vagyány, így megelégedtem azzal, hogy a gyereket kitámasztottam vele alul (így kevésbé húzta a derekamat), hátul megtámogattam a hátamat, és mivel a lábam között vezettem át a hengert, így még a combjaimnak sem kellett összeérni. A végére úgy belejöttem, hogy mintegy fél másodperc alatt alvópózba vágtam magunkat - akkor volt csak gond, amikor meg akartam fordulni, mert ilyenkor az egész kompozíciót újra be kellett lőni.
No de, ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, ehhez azért nem kellett volna több ezer forintért szopipárnát venni, mert mindez egy jobb fajta kispárnával is kivitelezhető lett volna (vagy kettővel).
Sebaj, gondoltam, majd ha szoptatok, akkor mennyire jó lesz a párna! Alig vártam, hogy kipróbálhassam, milyen szuper lesz, és mivel minden valamirevaló babakelengye listán fent van a párna is, így én már a kórházba is vittem magammal. Ott ért az első meglepetés: én valahogy nem tudtam ezzel szoptatni, mégpedig azért, mert túl nagy a mellem, és mélyebbre leért, mint amilyen magasan volt a baba a párnával. Arról nem is beszélve, hogy akármilyen stabilnak is látszott a szopi a képen, én folyton azt éreztem, hogy a gyerek ide-oda nyelik rajta - és amúgy is, sokkal jobb volt kézben tartani, mint a párnára rátenni. Úgyhogy már itt kiderült, hogy nekünk sajnos (vagy szerencsére?) erre nincs szükségünk a táplálkozáshoz.
Még mindig használhattuk (volna) arra, hogy benne fektessük a babát, de nekem ebben a funkciójában sem vált be annyira a dolog - talán én voltam béna, nem tudom, de a párna folyamatosan szétcsúszott, a gyerek meg össze, és amúgy is, olyan tök körülményes volt az egész, hogy a végén arra gondoltam, végül is kinek akarok bizonygatni azzal, hogy a szopiban altatom szerencsétlen manót? Az ágyában mégiscsak jobb... így szopipárna erre sem kellett többet.
Jó ideig nem használtuk, de mostanában újra előkerült (hja, költözés volt). Most az a funkciója, hogy ha a gyerek a nagyágyban alszik el, akkor ezzel szegélyezem az ágy egyik oldalát - a másikat pedig párnával. Illetve még régebben, ha fekve szoptattam, kitámasztottam vele a baba hátát - de ezt is jobb volt egy kisebb kispárnával csinálni.
Vagyis mindent összevetve nekem annyira nem jött be a szoptatós párna, mert minden, amire használtam volna, megoldható lenne sima párnával is. Itt mondjuk ódákat zengenek róla... itt pedig baromi drágán adják.
Utolsó kommentek