Próbababák

Talán tavasszal elköltözünk, így a mostani 12 perchez képest messzire kerülünk a Camponatól, így úgy döntöttünk, hogy még egyszer, búcsúzóul elmegyünk a Tropicariumba. Amikor először jártunk ott, a Nagy természetesen még egy szem kicsi Kincsünk volt és akkortájt tanult meg járni, így mi az ott töltött időnek körülbelül a 80%-át a bejárat utáni lépcsőnél töltöttük, mert a Lányunk számára ez volt a lehető legérdekesebb kiállított "darab". Felment a lépcsőn, lejött a lépcsőn, felment a lépcsőn, lejött a lépcsőn. Eleinte büszkén néztünk körül, hogy ugye más is ámuldozva nézi a csemeténket, hogy milyen, de milyen ügyes. A 20. perc táján ez a büszke csillogás kicsit fakulni látszott, és türelmetlen, majd tehetetlen düh kezdte átvenni a helyét. Beígérve a cápáknál lévő, új kihívásokat tartogató lépcsősort, sikerült elmozdulnunk a bejárattól és kicsit elcsigázottan körülnéznünk.

A második és harmadik alkalommal az Elsőszülött észrevette vége a halakt, hüllőket és ízeltlábúakat is, így nem túl nagy gyakorisággal, de mégis egyik kedvenc elfoglaltságunk lett borús napokra a Tropicarium-látogatás.

A Kicsi alig volt idősebb nemrég, mint amikor a Nagy csak a lépcsőket rótta, így fel voltam rá készülve, hogy halakat most sem látunk. Tévedtem. Szerencsére. Nem számoltam ugyanis azzal, hogy a Kicsit mostanában a Nagy érdekli leginkább, vagyis mindig azt szeretné csinálni, amit a Nővére. Így töviről-hegyire végigjártunk a vizes paradicsomot, és csak kicsi rossz szájízzel vettünk búcsút tőle egy időre.

Sajnálom, hogy az eredeti pénztár megszűnt, mert egyrészt jópofa volt a kialakítása a buborékokkal, másrészt ez az A/4-es asztalkára lerakott pénztárgép a hozzátartozó, álló pénztárossal közel sem nevezhető európai színvonalúnak. Persze, tudom, a gazdasági világválság ide is begyűrűzött, de a Nagy sokáig szomorú volt, hogy nem kérte el az a kedves bácsi a jegyeinket, mint legutóbb, pedig most Anya megengedte, hogy Ő adja  oda... Az akváriumok, terráriumok és egyéb élőhelyek szépen rendben vannak tartva, elhullott kis halat jóformán nem is láttunk. Szeretem a játékos kvízkérdéseket és a fülhallgatókat. Kár, hogy mi az egész Tropicarium területén egyetlen egy működőt találtunk mindössze, pedig az 5 éves már ki volt éhezve a hitelese "szakmai" információra, nem érte be azzal, hogy édesanyja felolvasta a táblákat és folyton azzal nyaggatta a Kicsit, hogy mit mond a halacska?

Az idő viszont nem múlt el nyomtalanul a belső tereken. Sok a rozsda, a penész, a salétromos aljzat. Szerencsére van viszont jótékony félhomály... és a gyerekeket legkevésbé sem érdekli a piszkos fal vagy a letört faülőke. A cápás "híd" és színpad környékén úgy éreztem, hogy órákig is tudnék bámészkodni, olyan jó érzés volt az állatokat figyelni a relative nagy szabad térben. Természetesen nemcsak halakkal találkozhatunk, hanem majmokkal, hüllőkkel, bogarakkal-rovarokkal és madarakkal is. Biztos, hogy az egész pici babákat nem köti le egy mozdulatlan vipera, de a csillogó-fényes-mozgalmas akváriumokat már a kicsik is örömmel nézegetik. A miénk nem győzte a szemmamagasságban lévőket riogatni, és megtapsolni magát, ha ez tervszerint sikerült.

A rájasimogató még mindig végtelenül népszerű. A Lányok imádták a medencébe benyúló kis "kapszulát", ott bátran viháncoltak. Nem úgy a felszínen. Mire odaért egy simogatnivaló rája a vízfelszínre, valahogy mindig kikerültek a simogató kezek a vízből. Hiába, a bátorságukat az édesanyjuktól örökölték. ;)

Kicsit amerikás megoldás a kijáratnál elhelyezett butik-részleg, de következetes szülők biztosan el tudják kerülni a vásárlást, akik pedig nem tartoznak ebbe a kategóriába, ne kételkedjenek abban, hogy a gyerekek nem fognak találni semmi érdekeset, amit megvehetnénk Nekik...

Természetesen mindenhová könnyen be-fel lehet menni babakocsival, mosdó viszont csak a bejáratnál van, így célszerű "kiürített" csemetékkel nekivágni az izgalmas túrának. A gyermekjegy ára 1.200 Ft, a felnőttjegyé 1.900 Ft, ami nem kevés, de mondjuk vetekszik a mozijegy árával, élményben viszont nincs a film, ami a Tropicarium-i látnivalókkal vetekedne.