A várgesztesi villapark bababarát hely. Ez áll a honlapon, ezt mondja mindenki, aki már kipróbálta, és tulajdonképpen így is van. Elmesélem, velünk mi minden történt, amikor ott töltöttünk 3 napot. A portaszolgálattal akkor tudunk beszélni, ha elhagytuk a külső parkolót. Beszélni pedig muszáj, mert egy sorompó állja az utunkat. Beszélünk hát és megtudjuk, hogy le kell tennünk az autót abban a parkolóban, amit már elhagytunk (hurrá, tolathat vissza mindenki), és be kell sétálnunk a sorompó túloldalán lévő recepcióra, hogy bejelentkezhessük. Hát, nem lett rögtön rózsás a kedvem, hogy micsoda vendégszerető a fogadtatás. Nem azzal van baj, hogy be kell jelentkezni, hanem hogy miért nem lehetett az őrbódét a parkoló elé lebetonozni, hogy ne kelljen mindig mindenkinek visszatolatnia…
Na, nem baj gondoltam, abbahagyom a morgást, végtére is pihenni jöttünk, egy ilyen kis apróság nem bosszanthat fel. Kulccsal a zsebünkben megérkeztünk az apartmanházhoz, aminek az ajtaját olyan profin és szélsebesen törtük fel, hogy Jackie Chan-nek csak egy elismerő füttyentésre maradt volna ideje. A nagyobbik csemeténk ugyanis diszkréten jelezte már az őrbódés sztorinál, hogy ha nem igyekszünk, pisivel csorgatja tele újonnan vásárolt kis sportcipőjét. Ajtó be, gatya le, pisi ki, törlés, gatya fel, kézmosás. Hoppá! Szappan sehol. Pumpa fel, na ne már! Ez komoly, hogy nincs ki téve egy darab 50 Ft-os szappan?! Nem mondom, hogy feldobódtam. Persze, sitty-sutty ki lehet tenni a mosdó szélére az otthonról hozott tusfürdőt, de amikor a nyűgös gyerekeiddel megérkezel, és még csak reménykedsz, hogy semmit sem felejtettél otthon, és egyébként sem tudod, melyik táskába mit is rejtettél, akkor kicsit rosszul esik, hogy nincs mivel kezet mosni egy bababarát helyen. Aznap akkor ment fel harmadszor kicsit a vérnyomásom, amikor először körülnéztem a házban. Elég egyszerűen berendezett, olyan balatoni nyaraló hangulata volt a helynek, ami így a retro virágzása idején akár még mosolyra is fakaszthatta volna elcsigázott kis családomat. Az viszont nem biztos, hogy a legjobb hír, hogy a négykézláb közlekedő csemeténk bármelyik irányba is indult a nappaliban, mindenhol megtalálta a legújabb játékát, a porcicát. Nem vagyok rendmániás, távol álljon tőlem, de amennyi pókháló és piszok a házban volt, az bőven elegendő okot adott arra, hogy kiakadjak kicsit. Úgy látszik, nem számítottak az érkezésünkre, és kevés volt 4 héttel a „betoppanásunk” előtt lefoglalni a szállást, mert a takarítónő még nem ért oda… Egy lábtörlő sem jött volna rosszul, de lehet, hogy én vagyok túl igényes. Na, ennyit a morgásról, mert igazán fekete pontot ez után már csak azért adnék, hogy az étteremben nem volt sem műanyag evőeszköz, sem műanyag edény kitéve a gyerekeknek (sima kiskanalat is mindig külön kellett kérni, de ez még mondjuk) belefér, csak porcelán, nagyon hamar tud kisgyerekes társaságban fogyóeszközzé válni. A reggelit és a vacsorát is csak dicsérni tudom. Istenien főzött a szakács, elegendő volt a választék, udvariasak és segítőkészek voltak a pincérek. Nagyon tetszett, hogy volt az étteremben játszósarok (én még nem találkoztam olyan gyerekkel, aki a szülei után fejezte volna be az étkezést), soha nem volt hiány etetőszékből, és senki nem nézett morcosan, ha egy adag megrágott krokett vagy szósztól tocsogó orsótészta véletlenül a padlóra került.
Utolsó kommentek