Eccerű és naccerű. Már terhesen megvettem, kivételesen nem ajánlásra, hanem mert megtetszett. Először a fazonja, aztán a fincsipuha anyaga, lágy pasztellszínei. Olyan fazont választottam, amin kis fülecske van a jövőbeni (habár nem tervezett) alvóscuminak. mert hátha. A kis kék alvósnyuszi ott várta a gazdáját két héttel a születése (mármint a gazdi születése) előtt a szépen megvetett, előkészített ágyban. Időmilliomos voltam, no...

Éjszakánként pedig magamhoz vettem, egyrészt hogy azt szorongatva előre örüljek a kis ismeretlennek, másrészt hogy jó anyaszaga legyen. Később kaptunk egy alvóbocit is, az ő sarkaiban rágókák voltak a kis csomókon kívül. Sok kisbabának fixa ideája csomógat babrálgatni elalvás előtt/közben, ez nekünk is bevált.

Baba jött, cuccocskák maradtak, sőt én ezt szoktam ajándékba vinni (már amikor találok megfelelőt) az újszülötteseknek. Jó, mert kellemes az anyaga. Könnyű és van rajta mit fogni.

A csordához idővel alvómackó és alvómanó is csatlakozott, a legutolsó már csak a játékdobozban kapott helyet, de a maci lett a tuti befutó. Nyuszi és boci azóta valahol kallódnak, de a maci sarokgörcsei és orra már agyonnyálazott és taperolt, érett egy alapos tisztításra. Csak nehogy a bájait is kimossam a rákövesedett kosszal egyetemben!