A már korábban emlegetett "Anya taníts engem!" című műremekben meglepően korán találkoztam a játékkockákkal. Illetve csak egy meglepően korai felhasználási módjukkal. Talán 4 hónspod kornál írja, hogy építsünk a gyereknek kockavárat, amit aztán lerombolhat. Hű, mondom, ez nagyon király, ide nekem egy rakat kockát.

Vadászat kezdődött. Fakocka nyilván nem jöhetett szóba, mert azzal alaposan fejbekólintja magát (később kiderült, inkább minket), meg vannak élei és sarkai, mi van ha ráesik, leszemezi (tipikus elsőgyerekes parák). Na de ha nem fa, akkor mi? Tecsóban szereztem egy készlet textilkockát (és a kocsiban egyből elhagytam egy darabot belőle), ami színes, és csörög és nem is drága, de pont mert textil eléggé erőpróbáló abból építkezni.

Következő nekifutás a vaterán begyűjtött Bruin kockák, amik amúgy szintén klafák, és mivel nagyok, így építhetőek, de a rajtuk lévő készségfejlesztő ketyerék miatt mindig azt kellett figyelnem melyik oldalára teszem le, így a gyerek gyorsabban rombolt, mint ahogy én építettem.

Kaptunk DM-es egymásbarakós (vagy megfordítva toronyépítős) pohárkákat, így egy darabig ezek töltötték ki a bennem levő piaci rést. Aztán fanfárok és halleluja, a Máriás nagyker egy eldugott polcán (és később a Régió nagyker szintén eldugott polcán) szembe jött velem egy készlet építő habszivacsból. Két méretű kiszerelés, óvatosan a kissebbet vettem meg, de mondhatjuk, hogy bevált. Még a lelkes rágicsálásnak is egész jól ellenáll, garantáltan nem üti meg benne magát, és remekül eljátszunk apával egyetemben, mondván a gyereknek építünk rombolásra. Ő ugyan közben valami mással babrál, de hát a könyv ezt írta :D

Most ezzel boldogulunk, de azért a közben kitalált alternatív megoldásról sem teszek le, nevezetesen hogy idő előtt beszerezzem a kockás puzzle-t (van Rumcájszos is)