Ez a beírás azért született, hogy másoknak ne kelljen olyan megvető pillantásokat elviselniük kismamatársaiktól, mint nekem kellett egyszer a Brendonban.
Történt ugyanis, hogy terhességem hajnalán hallottam valakitől a fent nevezett dologról, de akkor még csak a kölürírást ismertem ("Olyan széles övszerűség rugalmas anyagból, ami eltakarja a cipzározatlan nadrágodat"). Mindezen infóval felvértezve robbantam be nagy lelkesen a kismamarészlegbe, ahol eladót nem találva szólítottam meg két trécselő, és rutinosnak látszó kismamát. Előadtam a fenti kölürírást, erre kaptam a megvető pillantást ("Hát ez még ezt sem tudja"), egy kérdést: "A bandázsra gondolsz?", majd egy hanyag mozdulatot: valahol ott vannak.
Különösebb lelki sérülést nem okozott az eset, de a nevet fejbevéstem. Választottam egy feketét, aminek a széleit keskenyebbre is lehetett húzni akár (így nem volt annyira ormótlan), szívtam kicsit a fogam az ára miatt, majd hazavittem későbbi legjobb barátomat.
Mert a bandázs és én összenőttünk. Sóher voltam, így nem vettem más színekben, de ez az egy remekül végigkísérte a terhességem.
Eleinte segített abban, hogy a régi, még ki-nem-combosodott nadrágaimat hordhassam egy darabig. Ugyanis ha a sliccét nyitva hagytam, és ráhúztam a bandázst, akkor az helyén tartotta a ruhadarabot, és el is takarta a nyitott nadrágkivágást. Később, amikor ez a trükk már kevésnek bizonyult (én spec 25 kilót szedtem fel és adtam le nagyjából mostanra), akkor is nagyon kellemesen melegítette a derekamat, hasamat. Szinte mindig felvettem a ruha alá, így nem paráztam attól, hogy a blúz alól egyszercsak kifigyel a domborodó köldököm.
Aztán persze eljött az a korszak is, amikor már szinte 2 bandázs is kevés lett volna, hogy méretes gyerekdudoromat lefedje, de én akkor már ragaszkodtam hozzá. Most azt hiszem egy barátnőmnél figyel, sajnosa minősége nem volt a legjobb, a varrásánál foszladozik. De a kistesó is kap majd ilyen burkot, ebben biztos vagyok.
Utolsó kommentek