Terhesként csak röhögtem anyukám azon történetén, hogy amikor a bátyámat hazahozták a kórházból, és először akarták megfürdetni, ő sikongatott, hogy az egy centis vízbe apu biztos belefullasztja a gyereket, a gyerek meg ordított, mint a sakál. Én ugyanis mindig gyöngyöző kacajú hurkás kisbabákat habbal a fejükön láttam a lelki szemeim előtt, amikor a babafürdetésre gondoltam.

Aztán először akkor ijedtem meg, amikor hazamenetel előtt az ápolónő megmutatta, ő hogy fürdeti a 3 kiló alatti csomagomat - így forgatta, úgy forgatta, dobálta a gyereket, aki persze ordított, mint a sakál, és egyáltalán nem úgy tűnt, hogy ő ezt akkor most itt élvezi. Amikor pedig hazaértünk, rajtam kívül senki nem mert hozzányúlni a gyerekhez, így kénytelen voltam én fürdeni, de mivel továbbra is ordított, így a "fürdés" igazából csak "merítkezés" volt, nem pancsolás.

Úgy két hónapos lehetett, amikor először csendben volt fürdés alatt (gondolom, beletörődött, hogy minden este mosdunk), de még jó pár hónapnak el kellett telnie, mire úgy igazából el kezdte élvezni a pancsit. Viszont a törpe négy hónaposan már alulról verte a 7 kilót, így tartani a kiskádban, amit pedig a mosdóra tettünk, tehát nem is olyan mélyre, nagyon nehéz volt. Ezért elküldtem apát biztonsági fürdetőt beszerezni, mert milyen jó lesz, majd belefektetem a gyereket, aki önállóan játszik a vízben, sőt, talán még le is tusol egyedül.

Nos, apa meghozta, OK Baby márkájút, sárgát (mert az uniszex, majd az öcsinek is jó lesz), aranyosat, mert maci van rajta, és tapadókorongos, és amúgy baromi drága, 4590 Ft. Rögtön a csomagoláson: legjobban OK baby fürdetőkáddal használható. Szuper, olyanunk nincs, de van egy műanyag lavór, nagyapa régebben abban töltötte a kolbászt, nem szép, de legalább nagyobb, mint a hagyományos babakádak, amibe a gyerek 3 hónaposan nem fért bele, és amibe nem mellesleg a biztonsági fürdetőt is nehezen passzíroztuk volna bele.

Rögtön a "Gyermeket semmi körülmények között se hagyja magára!" alatt olvashatjuk, hogy a kádat a szintjelig kell vízzel tölteni - keresem a szintjelet a fürdetőn, és bár vagy ötször átnézem, de nem találom. Mindegy, majd addig töltjük, mint szoktuk - gondolom nagy naivan. Hát így is lett - de sajnos kiderült, hogy a fürdető sokkal magasabban tartja a porontyot, mint én tartanám, így a szokásos vízmennyiségbe a kislábujja ér bele. Hát akkor erisszük, hogy legalább a pocóját ellepje a víz - igen ám, de akkor a kád már annyira tele van, hogy én egyedül meg sem bírom mozdítani, de a férjem is (aki bár nem egy díjbirkózo, de azért mégiscsak pasi) nehezen.

Sebaj, azért ketten csak megbírtkózunk a kád-problémával, úgyhogy nagy lelkesen ráhelyezem a gyereket - aki kicsit furcsálja hogy anya most szabadon elsétálhat mellőle (de persze nem hagyjuk magára, hisz' a papíron is írta...), és én sem tudoik mit kezdeni a hirtelen jött szabadsággal (és két kézzel), e azért elég jól elvan a tengernyi vízben. A fürdető (gondolom, nem csak ez, hanem az összes) a hóna alatt és a lába között támasztja meg a gyereket, aki nem igazán tud lemászni róla, szóval tényleg elég biztonságosnak tűnik. Sajnos azonban kiderült, hogy a cucc csak 8 kg-ig használható, az én lányom pedig ezt már 6 hónaposan elérte, amikor ülni viszont még távolról sem tudott.

Emígy tehát a fürdetőt kb. 2-szer használtuk. Kisebb korában azért nem lett volna értelme, mert akkor még vígan elbírtam, meg amúgy sem tudtam 2 percnél tovább fürdetni, nagyobb korára meg egyszerűen kinőtte. Mindemellett a fent vázoltak szerint óriási a vízigénye a dolognak (ha a nagykádba teszem, méginkább), és arra a mai napig nem jöttem rá, hogy a hátát vajon hogyan mosom meg benne a gyereknek.

Úgyhogy nálam a "jó, de minek" kategóriát gazdagítja, a vaterán árverésre kerülő termék lett.