Fiatal menyecske koromban a babapiskóta felhasználási területe nálam kimerült a tiramisu készítésében. Nem mondom, hogy az Uram ezért szeret még most is, de ha néha elkészítem ezt az édességet, mindig jól végződik az esténk. ;) Bár a barátnőim, ismerőseim előszeretettel adták a csemetéiknek a babapiskótát, nekem valahogy a szárított gyümölcsök szimpatikusabbak voltak. Aztán egyszer egy "beetetésen" behálózódtunk mi is, értsd: az Állatkertben a barátnőm kisfia babapiskótát evett és az én gyermekem természetesen semmi másra nem vágyott, csak arra, így megkóstolta, mit megkóstolta, egyenesen falta. Én persze rögtön éreztem, ahogy a nehéz kődarabok repedésnek indulnak a szívem körül, így a gyengéd anyai érzelmeknek engedve körülnéztem, milyen lépéseket tehetnénk a Másodszülött újonnan fakadt igényeinek kielégítésére. Először a dm-ben vettem egy doboz Manner piskótát, ami teljes kiőrlésű lisztből készült és ennek ellenére is nagyon finom. Nekem pedig megmarad a jó érzés, hogy bár egészséges rágcsálnivalónak legkevésbé sem nevezhető ez az édesség, legalább az emésztésének nem árt. :) Nagy hátránya, hogy állatira drága (600-700 Ft egy doboz), viszont nemcsak a dm-ben, hanem a hiperekben is lehet kapni, én mindig figyelem, nincs-e épp akció... Nálunk mostanában ez a kölesgolyó édes megfelelője az autóban, és figyelnem kell, mert akkor is fogy a csomagból, ha a gyerekek nincsenek a kocsiban.