Hordozni muszáj! No nem (csak) azért, mert anya és gyermeke ősidőktől fogva egymáson lóg, és mert így milyen szép, milyen jó, ésatöbbi szentimentális érv, hanem azért, mert a gyerek ordít a babakocsiban, és azért legalább minden másnap el kellene menni kenyérért.

Már megemlékeztük eme blog hasábjain is a hordozás egyik nem éppen olcsó módjáról, a hordozókendőről, ami egyesek szerint mindennél jobb, míg mások szerint "kell, hogy csattanjon" a csat, mert csak úgy érzik a babát biztonságban.

Nos, én nem árultam zsákbamacskát, hanem már terhesen beszereztem a hordozókendőt, és a kengurut is. Ez utóbbi Tomy márkájú, és csak picit volt drágább a kendőnél. Így visszagondolva nagy baromság volt mindkettőt megvenni, hiszen ha a kendő bejött volna, akkor nem kellett volna később a kenguru, de most már mindegy, a kendőn kis veszteséggel túladtam később.

Nagy általánosságban a kenguru hátránya a kendővel szemben, hogy -a híresztelésekkel ellentétben- nem használható újszülött kortól (ill. csak az a tipus, amit el lehet dönteni - a mienket nem lehet), csak 3 hónapostól a gyerekorvosom szerint, kifele fordítva pedig csak amikor már nagyon szépen tudja tartani magát, úgy a 6. hónaptól, ill. nem használható a végtelenségig sem, mert a baba egyszerűen kinövi. Előnye viszont, hogy nem kell bonyolult kötési módokat megtanulni, és elég szuperül tartja a gyereket akkor is, ha bénán raktad bele.

Sok fajta kenguru létezik, de azt hiszem az a legfontosabb szempont, hogy nagyon kényelmes legyen, és jól ossza el a súlyt a hátadon, mivel még egy hatkilós gyereket is nehéz lesz cipelni, ha minden teher a válladat húzza. Az sem mindegy, hogy mennyire lát majd ki belőle a kíváncsi baba, és hogy egyáltalán hány kilóig fog beleférni.

Szóval a mi Tomy márkájú kengurunk szerintem közepesen vizsgázott a fent említett szempontrendszerben: bár keresztpántos, és van deréköve is, valahogy nem sikerül elosztania megfelelően a súlyt, talán mert túl keskenyek a pántjai. Ezért mostanában már csak rövid ideig pakolom bele a lányomat, mondjuk egy gyors bevásárlás erejéig, mert egyébként leszakadok. További hátránya, hogy ezt nem lehet "hátizsákká" alakítani, pedig úgy lehet, hogy könnyebb lenne cipelni.

A kilátás-kategóriában viszont ötöst kap a kenguru: amíg pici volt, és befele fordítottuk, egy viszonylag merev anyag védte a fej kibicsaklását a nyakánál, de amint kifele fordítottuk, ezt le lehetett csatolni egy patenttal, úgyhogy ha akart, mindent láthatott. Az már más kérdés, hogy Manó abban élte ki magát, hogy ezt a fejtámaszt nyalogatta, de olyan szinten, hogy ki lehetett belőle csavarni a nyálát - de ettől még jókat nézelődött mögüle, mert a szeméig azért nem ért fel.

A kenguru (nem tudom, hogy csak ez, vagy az összes) nem túl tágas: nyolc kiló fölött már meglehetősen szűkös benne a hely, illetve úgy 70 centitől a vállakat már nem nagyon van hova tenni. Így 8-9 hónapos kornál tovább sajnos nem használható kényelmesen, ami elég gáz, figyelembe véve, hogy mi igazán hozzászoktunk a hordozáshoz.