Remélem, számíthatok egy kis együttérzésre Tőletek, amiért nem először fordult velem elő, hogy megvettem valamit, amiről rekordidő alatt derült ki, hogy totálisan felesleges. Pedig előtte olyan, de olyan égető szükségét éreztem annak, hogy a Kisebbik lányomból bohócot csináljak az Ő jól végiggondolt érdekében. Történt ugyanis, hogy az esti fürdés vége felé furcsa dolgokat produkált. Kézzel-lábbal tiltakozott ugyanis az arcába zúduló víz ellen, ami hajmosáskor támadta meg. Görcsös aggodalom kerített hatalmába minden este a fürdés idő vége felé. Miért is nem teszek valamit?

Miért nézem tétlenül, ahogy az ellenséges meleg víz szegény kis Elsőszülöttem szemébe folyik, arcát ingerli és egész egyszerűen rémálommá teszi az egyébként kellemes elfoglaltságnak induló tisztálkodást. Hosszas tépelődés után akciótervet dolgoztam ki és a tettek mezejére léptem, hogy visszaadjam édes kis porontyomnak azt, amit a samponhabos víz minden este kérdés nélkül elvett. Némi pénzzel és néminél kicsit több elszántsággal vetettem be magam a budaörsi Brendonba, ahol hamar megnyugvásra lelt zaklatott szívem. Nemcsak, hogy megtaláltam Lányom megmentőjét, hanem még választhattam is az átlátszó és világoskék mintás közül. Boldogan öleltem magamhoz AZ átlátszót, mosolyogva fizettem és repültem haza. Most először felszabadultan vártam az esti fürdetést.

És igen, eljött a pillanat. A Nagyobbikkal folytatott vízi csatában teljesen kimerült Kisebbik először azt hitte, valami új rágnivalóval lepte meg gondoskodó édesanyja, de amikor a fejére szuszakoltam AZ átlátszót, esélyem sem maradt megnyitni a meleg vizet, hogy a habot lemossam az én kis Drágám fejéről, mert egy jól irányzott mozdulattal, a másodperc tizedrésze alatt tépte le a fejéről, AZT. Okay, nyugalom, semmi vész, össze kell még szokniuk és nekem is meg kell találnom a legeredményesebb lépéskombinációt, hogy az én Kicsikém boldog legyen. Először megnyitottam a vizet, utána jött a fejre szuszkolás...és megint gyorsabb volt. Kicsit csüggedtebben, de újra kezdtem, azt hittem, most sokkal gyorsabb vagyok. Nem, nem így volt. Víz, szuszkolás, letépés. Utolsó, csapzott próbálkozás. Víz, szuszkolás, hajlemosás! Jaj, de ügyes vagyok! De akkor miért üvölt ez a szerencsés Elsőszülött? Hát ezt érdemlem? Mindent feláldoztam, hogy megtépázott idegekkel az egész havi konyhapénzből vegyek egy szem- és arcvédő műanyag izét, hogy a Lányomból nevetséges űrlényt csináljak, és rátegyek a fejére valamit, amit az arcába folyó samponos víznél is jobban utál... Nem kérdés, a világ legfeleslegesebb dolgát vettem meg a samponhab sorompó személyében, amit hivatalosan fürdetőkarikának hívnak, viszont a Lányom másnaptól gazdagabb lett egy új rágnivaló játékkal, én meg egyszerűen csak odatettem a másik, szabad kezem, hogy ne folyjon a tündéri kis szempárba a samponos víz...