Próbababák

A lenti cikk forrása: www.szuloklapja.hu

Gyermek fejlődése Gyakran találkozunk fiús lányokkal, lányos fiúkkal. Ennek hátterében több tényező is állhat, akár még a babavárás időszakáig is vissza kell menni az okok feltárásakor.

Ellenkező nemű gyermek várása
Először is, amikor a család a gyereket várja, sokszor erős elvárás, vágy él az anyában vagy az apában, hogy a megszületendő gyerek fiú legyen vagy lány.

Ha ennek ellenkezőjeként pl. fiúvárás követően lány születik, az esetek többségében a lány verekedős, fára mászós, focizós, nadrágos lesz, mert pl. apjából az ilyen tevékenységek csaltak ki mosolyt, elismerést.
A gyermeknek az a legfontosabb, hogy elfogadják, értékeljék- mindegy hogy milyen áron. Ha a szülő az erőt, vagányságot „jutalmazza” örömével, a gyerek ezt építi be, hogy ”ha lányos, gyenge vagyok, gyengédséget mutatok, akkor nem szeretnek úgy”.
Ez azonban magával hozhatja a lányság teljes elutasítását, és későbbi párkapcsolatát nehezíti meg.

Elvesztett testvér
Ugyanilyen nehéz helyzete van azoknak a gyerekeknek, akik pl. meghalt ellenkező nemű testvérük után születtek, és nemcsak létezésükkel, hanem még a nemi azonosulással is megpróbálják pótolni testvérüket a családnak.
Ismertem egyszer egy 5 éves kislányt, aki önmagát fiúnak jellemezte, rajzolta, és a terápiában tudatosodott az anyában, hogy ő még mindig meghalt kisfiát gyászolja, keresi, és lánya ezt tükrözte tünetében.

Szülők közötti konfliktus
Nehéz a nemi azonosulás, ha úgy van jelen, vagy úgy nincs jelen az azonos nemű szülő, hogy leértékeli, megveti őt, vagy tabut csinál belőle a másik szülő, amit így a gyerek felé is közvetít.
Például, ha az anya szóban rendszeresen negatívumokat mond az apának vagy az apáról, akkor a fiúgyermek beépítheti pl. a „férfiak haszontalanok” életstílusát.
Vagy az apa, aki bántja feleségét, a leány gyerek kialakíthatja magában a „nőnek lenni veszélyes” én-érzését.

Egyedülálló szülők
Ha nincs jelen az apa, vagy az anya a gyermek életében, az nem jelenti azt, hogy a nemi azonosulás kudarcra ítélt. Csak akkor okoz ez nehézséget, ha a gyermek, azt érzi, hogy nem kívánatos még beszélni se az apáról, így pl. a fiú életvezérlő mondatává válhat, hogy „férfiakra nincs szükség, vagy „a férfi rossz” és azt nem is kell részletezni, hogy ez milyen gátat tud felépíteni későbbi kapcsolatrendszerében.
Kívánatos lenne, hogy a gyereknek jó kapcsolata alakuljon ki az azonos nemű szülőjével, aki nem árt, ha örömét leli nőiességében, illetve férfiasságában, így a felnövekvő gyermeke a másik nemet a szeretet tárgyává tudja majd tenni .
Így a lány a női nemmel azonosulva képes a férfit megszeretni. A fiú pedig azonosul a férfi nemmel és képes megszeretni a nőt.

Polgár-Nagy Ágnes
pedagógiai szakpszichológus