T-Eszter,
Ez ugyanolyan, mint pl a chips meg a gumicukor, nem? Tudja az ember, hogy káros az egészségére, mégis tömi két pofára, mert ízlik. Hát, hajrá! (Nem kívánok azért gyomorrontást.)
Javaslatom: minőségi relax zene, nekem Satie nevű zeneszerző a kedvencem, minden Tescóban lehetett anno kapni valami klasszikusok sorozatban, potom áron. Tuti relax, káros mellékhatások nélkül.

hát szerintem ez kicsit éles párhuzam, mert amíg a zene ízlés dolga, a helytelen táplálkozás megint más eset. Amúgy a gumicukor, csipsz sem világvége, ha csak alkalomszerű a fogyasztása. Én mondjuk egyikkel sem élek, de ha a gyerek időnként nem bír majd neki ellenállni, hát nem fogok a kardomba dőlni :)))

De visszaevezve a zene területére, szerinted hogy lehet káros mellékhatása?

Szerintem mindennek lehet káros mellékhatása, ami nem minőség.
Van egy mondás, én tapasztaltam már a gyakorlati igazságát: Mindenki azzá válik, amit szemlél.
És itt a 'szemlél' azt jelenti, hogy amivel együtt él, amit kirak a szobája falára, amit hall egész nap, amire lelki szemeit irányítja stb.
(Keresztény ember számára mondjuk ez ideális esetben Krisztus, buddhistáknál más, nem tudom, mi, muzulmánoknál Mohamed, s egyebek.)

Sokat tudnék írni erről, de korlátozzuk a zenére: aki egész nap szar zenét hallgat (divatos tinizenekarok pl.), biztos, hogy sérül valami az esztétikai érzéke környékén. Aki olyan zenét hallgat, aminek van zenei értéke (erről én keveset, az uram többet tudna mesélni. Én meg tudom állapítani egy versről, hogy ócska klisé vagy érték-e, ő pedig meg tudja ugyanígy mondani, hogy egy zene jó-e vagy vacak, szubjektív értékítélettől függetlenül.), épül tőle, változik valami a gondolkodásában, mentalitásában, stb. A rossz zenének ugyanígy megvan a romboló hatása. Nem a Baby Classicsról beszélek, hanem mondjuk az agyatlan metálzenéről.

Viszont ha már ott van az embernek Mozart vagy Vivaldi eredetiben, miért nem azt hallgatja? Gyerekek imádják, zavaró effektek nélkül épül be a kis lelkükbe. Lapp meg hülyére keresi magát azzal, hogy elrontja azt, ami eredetileg jó volt. Bababiznisz káros mellékhatásokkal.

Bocs, ha radikális voltam, ennél világosabban és empatikusabban is ki tudom fejteni a véleményem, csak arra itt kevés a hely. Lehet vitázni.

Az vagy, amit megeszel? :-)

Távol álljon tőlem, hogy méltassam a tinizenekarokat, de az "érték" azért elég szubjektív kategória, ráadásul kultúrkörönként változik is a társadalmilag elfogadott érték. Mert pl. én maradéktalanul nagyra tartom a komolyzenét, de nekem valahogy nem veszi be a gyomrom, nem tudom fogyasztani, még aláfestésnek sem - lehet, hogy ez az én silány zenei műveltségemnek köszönhető, de az is lehet, hogy ilyen az ízlésvilágom, és kész. Valószínűleg szegény lányom sem lesz nagy komolyzene rajongó, de ettől talán nem lesz rosszabb neki. :-)

Arról meg ugye ne is beszéljünk, hogy sajnos olyan a kínálat, amilyen a kereslet - azért létezhetnek tinizenekarok, vagy death metal, mert van, aki vevő rá. Azért van Győzike show is... Mert ugye legkönnyebb mindig a ker.tévéket szidni, de azért 10 %-nál több mégsem kapcsol az M1-re (no nem mintha az lenne a kultúra fellegvára, de azért érthető, mit akarok írni).

bt: csak hajrá, én örülök a vitának és minél több véleménynek.. Az idézett mondással én is egyetértek.
Mindazonáltal én is Fel-mary jelleg vagyok, valahogy nem rezonálok a komolyzenére (néhány kivételtől eltekintve). Amikor megtudtam, hogy már ketten vagyunk lelkek egy testben én neki is láttam, hogy na akkor itt az ideje azt a területet is bevenni, de nem ment. Lehet, mert én sem sok komolyzenét "láttam" ifjonti koromban, nem tudom.

Persze, igazatok van.
Azt kell hallgatni, amit az ember szeret.
Én inkább arra reagáltam, hogy "vessetek meg, de ..." és "amit utálok, mert..." stb. Nem a komolyzene a lényeg, én se azt hallgatom egész nap, nem arra szocializálódtam. A lényeg a minőség. (Lehet az jó jazz, rock, pop, világzene, népzene, ez-az.)

Viszont nem rakok ki giccses olajfestményt a falra, nem olvasok Júliát, nem hallgattatok a gyerekkel Pap Ritát, nem viszem McDonald's-ba, nem veszek neki Pókember képregényt, és a többi. Szerintem ugyanez a kategória a fent említett úriember. Ez szigorúan magánvélemény.

Arról megint lehetne vitázni, hogy mi generálja a keresletet. A kínálat vagy a valós igények? Szerintem az előbbi. Ui. azt nézzük, amit adnak. Gyerekkoromban a Kórház a város szélén-re izgultunk, senki nem ment tüntetni a Szabadság térre, hogy Vészhelyzetet nekünk vagy realityt! Az vót, szar vót, azt néztük. Most ez van, ez is szar, most ezt nézzük.
Ha semmi más nem menne, csak jó játékfilmek, jó zenék, jó dokumentumfilmek, jó irodalmi adaptációk, jó riportműsorok, jó talk showk, jó miegymás, senki sem követelné Mónikát vagy Győzikét.

Egyetértek Fm-mel, miszerint az érték szubjektív kategória.Egy kicsit erősnek érzem bt, amit a vers érték-megállapításáról írsz.Szerintem rengetegen vagyunk rosszul az iskolai verselemzésektől, amit ráadásul számon is kértek rajtunk .brrrr....Eszméletlen jó dolognak tartom egy vers közös "boncolgatását", sokféle értelmezési LEHETŐSÉG keresését, de a kategórikus kijelentésektől-mint pl. és akkor itt azt mondja a költő...-, feláll a hátamon a szőr.Szerintem az irodalom, zene, és egyáltalán a művészet szemlélet-, jellemalakító hatása ennél azért bonyolultabb dolog, mint hogy milyen zenét hallgatunk egész nap.Gondolom nem veted meg a tanítványaidat -akiknek biztos vagyok benne, hogy nagy része egész nap agyatlan metált, és halálzenét hallgat.Hozzá tartozik az életkorukhoz. Én nagyon szeretem a komolyzenét, sokat hallgatom, nagyon meg tudok nyugodni tőle.(Ezt részletesen kifejtettem már Kövi Szabolcs CD-je kapcsán, PB cikkénél.)Pedig nem komolyzenén szocializálódtam.Pár éve fontos csak-mióta öregszem :-))) Kamaszkoromban éjjel-nappal a Sziámi depressziós zenéjét, Kispál beszívós számait stb. hallgattam.Sőt,:az első koncert, amire elmentem a Modern Talking volt.És persze szerelmes voltam Thomasba :-))Visszatérve...ettől függetlenül nekem akkor arra volt szükségem, ma meg leginkább a népzenére (illetve kicsit jazz-es népzenére) és a komolyzenére.(de pl. egy hangversenyt nem tudok végigülni.Csak feszengek, és nem ellazulok...)Borongós reggeleken Buena Vista-t hallgatunk, funkyt pedig nem bírok ülve hallgatni, muszáj táncolnom rá...( jut eszembe: kamaszkoromban a hétfői Kettőtöl ötig kívánságműsort megállás nélkül végigtáncoltam.hihi)Férjem spanyol metált hallgat, ha mi elmegyünk kisfiammal sétálni.
Ezzel azt szerettem volna elmondani, hogy szerintem valakinek a zenei ízlése elég összetett dolog.Az igényességen kívül számtalan tényező (lelkiállapot, hangulat stb.)meghatározza.Azt hiszem erről írt Te is, amikor a kisfia első hónapjai jutottak eszébe a zene hallatán.

Spanyol metal? Az olyan mint a német szerelmes zene? :-))))

linus1: én igazi mindenevő vagyok. jártam a pesti Zsinagógában klezmer koncerten, de kimentem a Depeche Mode-ra is 2 éve, sőt nagy kedvencem a Buena Vista és Dvorzak is. és képzeld, én pár hónapja "kattantam" rá a Kispálra. egyszerűen megveszek értük... érted ezt? talán sok volt a Gryllus és a Kolompos, vagy egyszerűen csak most értem meg rá, vagy fiatalodni szeretnék... :) szinte minden évben kimegyünk a Férjemmel Sopronban a VOLT Fesztiválra és rengeteg olyan új zenekart ismerünk meg, akikről soha nem hallottunk korábban, a mostani fiatalok kedvelik őket és a saját mércénk szerint igényes zenét játszanak. (pl. PASO). vannak persze örökzöldek, de olyan jó dolog újdonságokat megismerni és feltöltődni általuk. az is igaz persze, hogy a magunk 35-37 évével erősen kilógtunk a tinik közül, de szeretjük a korunkat és igazán izgalmas kaland volt közöttük lenni, figyelni őket és persze jobbnál-jobb koncertekre járni és hajnalban kézen fogva hazaandalogni az erdőszélen... :)

Persze, hogy bonyolultabb, jeleztem is, hogy ez nem az a fórum, ahol érdemben lehetne ilyen témákat tárgyalni, inkább csak úgy utalásszerűen...

Evidens, hogy mindenki másképp fogad be egy-egy műremeket, viszont az nyilvánvaló, hogy Uhrin Benedek sem nem volt, sem nem lesz soha klasszikus érték. Ilyen szinten tenném a megkülönböztetést.

A tanítványaimat nem vetem meg, hogy emo zenével meg más egyebekkel hülyítik magukat (azért tisztelet a kivételnek, mert nem mindenki eszi meg), hanem inkább sajnálom. Azt figyeltem meg, hogy aki hoz otthonról zenei kultúrát, kevésbé rajong a kommerszért. Ő is meghallgatja, mert nem akar lemaradni, de nem csak ebből táplálkozik. (Egyébként ismerni onnan ismerem ezeket a zenéket, hogy angol órán rendszeresen hallgattuk a kölkök zenéit, dalszövegeket fordítottunk, hogy legalább értsék, mit tesznek az agyukba. Sose mondtam értékítéletet, mert nem az én tisztem. Megtették maguk, mikor egy-két hónap után meguntak egy-egy albumot.)

Egyébként, linus, én is jártam anno Kispál koncertre, és ma is úgy gondolom, hogy Lovasi az egyik legtehetségesebb kortárs költő. A zenétől már nem vagyok úgy elájulva, de a szövegeket még mindig nem untam meg.

Az egésszel azt akartam egyébként sugallni, hogy a gyereknek mindig a legjobbat kell adni, mert egész életére magával viszi. Tudjátok, "Csak tiszta forrásból." Uff.

Én két jellegzetességre emlékszem pici koromból(kb. 2-3 éves). Egyes számú kedvencem Hernádi Judit egyik dala volt, csak annyira emlékszem, hogy "Dalolj, dalolj, dalolj kicsi zongoristám", a másik meg az István a király két rongyosra hallgatott magnókazettája. Még ma is összerezzenek, ahol továbbmegy a szám és nincs vége (mint amit elvágtak), mint anno a kazin. És persze HalászJ.

Onnantól semmi nincs, amire rámondanám, hogy na Ezt szerettem, egészen kamaszkoromig. Szóval nem vagyok egy zeneértő, kevés zenét szeretek csak úgy magáért. Vagy azért tetszik, mert látom rajzban, vagy azért, mert kapcsolódik egy emlékhez. Vagy jó a szöveg, vagy pereg a lelki szemeim előtt a koreográfia, ahogy tanítanám a csajoknak. Vagy ez mind egyszerre, egyben, de ilyen szám csak egy van. És az sem az enyém már, ugye Linus? ;)

én csak arra emlékszem, hogy volt egy kedvenc dalom kicsi koromban, amire persze lehet, hogy nem is emlékszem igazándiból, csak Anyukám annyiszor mesélte el, hogy "tényleg" emlékszem. szóval ez a dal egy Harangozó Teri szám volt, Mindenkinek van egy álma címmel, amit én következetesen úgy énekeltem, hogy Mindenkinek van almája. :) ki miről álmodik, ugye...

Engem sajna nagyszüleim büntettek Záray-Vámosival, Korda Gyurival, táncdalfesztiválokkal, Koós Jánossal és társaikkal. Fújtam az összes számot, Hofit és Sast nemkülönben. Mennyi értelmes dolgot szívhattam volna magamba, ha nem ezeket a vackokat hallgatták volna! Anyukám is vett egyszer egy Görbe Nóra gyereklemezt, reggelente azzal próbált felkelteni...

Gyerekkoromból a Tini dal című lemezre emlékszem nagyon (fúúúúj), Halász Juditra (egyszer énekeltem is a koncertjén és kaptam tőle puszit!!!!), és a 100 Folk Celsius-ra.Az István a királyt kívülről fújtam, mint most is :-) Apukám rengeteget hallgatta az Oxigén-t(fogalmam sincs, hogy írták), így én is emlékszem rá.Na meg aSzabad Európa Rádió!