Bevallom csészealj méretűre kerekedtek a szemeim, amikor ismerősök mesélték, hogy ismernek olyan szülőket (ők persze ezen mélységesen fel vannak háborodva), akik 2-3 éves csemetéjüket moziba vitték szórakozás gyanánt. Éreztem már néhányszor, hogy esetleg a Lányok lemaradnak valamiről, de ez a mozi téma nem hozott ki belőlem hiányérzetet, sőt azt gondoltam, hogy egy 4 évesnek még évei vannak addig, mire pattogatott kukoricát szorongatva ül a mozivászon előtt és úgy érzi, soha jobb dolog nem történt Vele azelőtt.
Több évre nem volt szükség, szám szerint csak egyetlen egyre, hogy ez se úgy történjen, ahogy anyám lánya elképzelte.
Tudom, nem dicsekedni való dolog, hogy a Nagy 4 évesen már látta DVD-n a Madagaszkárt, amit persze nem Magától helyezett be a lejátszóba, hanem a szülei gondolták úgy, jó móka lesz Neki. A rengeteg felnőtteknek szóló poén persze nem nevettette meg az Elsőszülöttet, a sok hasra esés, kedves álaltok, bohóckodás, érzelem viszont igen. Így amikor tavaly ősszel belefutottunk a 2. rész plakátjába valahol, a mi mozit sosem látott Lányunk a Shrekből ismert, pillákat rebegtető cicaszemekkel kérlelt minket, hogy menjünk el Vele megnézni, mert ez minden vágya.
Nem kell több diploma hozzá, hogy kitaláljátok, mi történt. Valamikor november táján a mi 5 évesünk egy 6 éves ikerpár társaságában pattogatott kukoricáért állt sorban, és az izgalomtól egyetlen másodpercre sem tudott nyugton maradni. A Nagy itthon megmutatta Édesapjának az Általa legnagyobbnak ítélt távolságot, amit a kis kezeivel be tudott fogni, mondván, hogy képzeld Apu, eeeeeeeeeekora nagy TV volt a moziban! :) A film közben a kukorica elfogyott, a narancsleves pohár is kiürült, pisilnie nem kellett, mindent jól látott és hallott, a film végén tapsolt és ülve maradt, hogy akkor jöhet a következő rész... Hazafelé persze kiderült, hogy sok még a homályos folt a cselekménnyel és az ok-okozati viszonyokkal kapcsolatban, de fel volt dobva és még napokig kuncogott azon,hogy a vízilovak is tudnak szerelmesek lenni, mint Ő Viktorba.
Én végig azon izgultam, hogy a Lányunk vagy megsüketül vagy szemtengelyferdülést kap, mert szerintem állati hangos volt a film és kizárt, hogy egy ekkora kislány be tudja fogni azt a hatalmas filmvásznat. Napokig megfigyelés alatt tartottam a veszélyeztetett csemeténket, de semmi gyanúsat nem tapasztaltam a fent említett érzékszervei kapcsán, így elkönyveltem, hogy elég lesz néhány nap múlva újra megvizsgálnom.
A Madagaszkár 2. óta voltunk még egyszer moziban, de azt sokkal kevésbé élvezte, így úgy döntöttem, hogy legalább még egy évet várunk, mire legközelebb elmegyünk, mert bár nem lett semmi testi baja a mi Szemünkfényének, én mégis úgy érzem, hogy korai volt még a mozilátogatás. Túl hangos, túl vibráló, túl széles, túl sok egy kisgyereknek. Nem marad le semmiről, ha mozi helyett még diafilmezünk, mesekönyvezünk vagy DVD-t nézünk. Ha nagyon hiányzik, pattogatott kukoricát itthon is tudunk sütni és mesefilm nézés közben még hozzám is bújhat az én Egyetlenem, ha esetleg a Mama kicsit félne valamelyik izgalmasabb jelenetnél...
Utolsó kommentek