A Nagy kicsi kora óta szeret szerepelni. Versel, énekel, megmutatja százszor is a pörgős szoknyáját vagy épp bemutat egy balerina produkciót, amit mi figyelemmel és kitörő tapssal jutalmazunk. Ismerősöknél kipróbált egy mikrofont, amitől még fényesebben csillogott a szeme, amikor a Hosszú, havas utakon c. slágert adta elő, így Apukájával el is döntöttük, karácsonyra veszünk Neki egy hasonlót. Novemberben még nem gondoltuk, hogy ez hozza ki a művésznőt a Kicsiből.

Mi 2 éve már úgy karácsonyozunk, hogy 2 soros kis versikéket fabrikálunk, és azokat ragasztjuk fel az ajándékokra (a csomagolópapír természetesen csak egyféle lehet). A Nagy választ csomagot, Anya felolvassa a többnyire vicces kis versikét, a Nagy persze hamar rájön, hogy kihez tartozik az ajándék (volt azért már Anya-Apa felcserélős, ami szintén megér egy misét ;)), és kezdődhet a papírtépés. Miután a mikrofon a fenti eljárással megszabadult a fenyőágas borítástól, várta az ujjongó üdvrivalgást az új tulajdonos részéről, de az csak akkor érkezett meg, amikor összeszereltük és bekapcsoltuk a masinát. 

Egyszer kellett csak megmutatni, hogy működik. A hangszóró egy mosolygós virág, ami a belebeszélt vagy beleénekelt szöveg ritmusára világít, így azok is jól szórakoznak, akiket a fényeffektek jobban lekötnek, mint az énekes produkció. A Nagy előadta az összes itthon és óvodában megtanult karácsonyi és nem karácsonyi dalt, verset, mondókát. Mindegyik után szépen meghajolt, így a Kicsi hol tapsolt lelkesen, hol a "szimat" virágot tartotta szemmel. 30 perc szünet nélküli varieté műsor után a Nagy észbe kapott, hogy lapul még valami a fenyő alatt, így magára hagyta a mikrofont. Ez kardinális hibának bizonyult az est hátralévő részére nézve, mert a Kicsi másra sem várt.

Tudnotok kell, hogy a Kicsi, minden igyekezetünk ellenére alig mond valamit. Leginkább mutogat és határozottan hümmög hozzá. Mindent megért, de nem tesz erőfeszítéseket, hogy szóljon hozzánk. Ez már önmagában is elszomorít kicsit, főleg, hogy a Nagynak be sem áll a szája, és valami hasonlóra készültünk. A mi dumammancinak egyáltalán nem nevezhető másodszülöttünk "elmutogatta", hogy kéri a mikrofont és hangosan, jól érthetően "belekukuzott". Ezen combocskáit csapkodva nevetett összekucorodva és ördögfióka ábrázatot öltve. Persze mi odavoltunk a gyönyörűségtől, így jött a taps és az ováció azonnal. Aztán kaptunk kihangosított nevetést, prrrrrrrrrr-t és vavát, pár nappal később pedig barátnői biztatásra a Kicsi kétszer közhírré tette a hangszórón keresztül, hogy kaka.

Álmomban sem gondoltam, hogy ilyen népszerű lesz ez az ajándék, amit a felnőttek is folyton a legnagyobb magasságra állítanak és "csak a gyereknek mutatom" felszólítással elénekelnek egy Kispál és a borz slágert, de tényleg csak a gyerek kedvéért...

Ahogy írtam az elején, "sima" mikrofont készültünk venni, de az eladó rábeszélt minket az ugyanannyiba kerülő állványos változatra, amit csöppet sem bántunk meg. Ráadásul zene is köthető rá, így a karaoke partynak sincs akadálya. Ajánljuk csendes és cserfes lányoknak, fiúknak egyaránt. Eddig elnyomott szereplési vággyal élő szülőknek pedig kötelezően.