Próbababák

Elköltöztünk! Új címünk: http://proba-babak.freeblog.hu/

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Gyermekkorom játékai

2008.12.18. 09:00 - Fel-mary

Címkék: játék hellókarácsony bármely korosztály

Közeledik a Karácsony, és gondolom, már mindenki súlyos ezreket vert el hőn áhított, méregdrága, ámde teljességgel haszontalan dolgokra, de ha eddig nem is, még van pár nap, majd fog.

Bár rólam amúgy is köztudomású, hogy nem tudok spórolni, de az évnek ebben a szakában valahogy mindig keserű szájízzel megyek be a bevásárlóközpontokba, plázából plázába járok, a tökéletes (hőn áhított, méregdrága, ámde teljességgel haszontalan) ajándékot kutatva. Mintha ugyanazok az emberek jönnének velem mindenhova...

A kismanónak kerestem ajándékot. Vergődtem a dillemában, miszerint most költsek rá többezer forintot, amiből vegyek egy újabb zenélő, sípoló, nyekergő, villogó, idegesítő szart, vagy -mondván, hogy neki még ez az egész annyira nem érdekes- vegyek neki valami jelképeset, és inkább olyanra költsem a pénzt, amire tényleg szüksége/szükségünk van. Mindegy, mert akármit is választottam, sehogyse tetszett a megoldás, de ahogy a boltokat jártam, kezembe akadt egy szappanbuborék-fújó, 145 Ft-ért. Megvettem, hazahoztam, a babó épp csücsült a játékhalom közepén, majd tátott szájjal, mint aki varázslatot lát, figyelte, ahogy a szappanbuborékok szállnak a feje felett, és szétpukkannak az orrán. Persze, próbálta megfogni őket, de nem járt eredménnyel, viszont ennek ellenére is borzasztóan tetszett neki a játék - amikor anya varázsol.

Ebből természetesen levontam azt a trivialitást, hogy a gyereknek marhára nem kellenek a méregdrága kütyük, legalább is nem 2-3 éves kor alatt - a zenélő-villogó izék maximum anya és apa fantáziáját és pénztárcáját izgatják, a gyerek meg jobb híjján kezd el velük játszani, de szerintem minden baba gondolkodás nélkül a kulcsot választja akármilyen Fisher Price csodamasina helyett is.

Amikor én gyerek voltam, nem volt Fisher Price, Disney vagy egyéb márkás hülyeség, Barbie-t és Legot is csak a valutás boltban árultak. Volt viszont egy nagy piros színű fa láda a szobánk sarkában, ami akkora volt, hogy a Bátyám és én is bele tudtunk bújni - később aztán összement a láda, sőt, "kilomtalanították" nem olyan rég, amiért -innen is üzenem- még most is haragszom.

A piros láda rejtegetett egy csomó kincset, amik közül sok elveszett már (pl. a Moncsicsi babám), de van egy pár, amit azért sikerült kimenteni, hogy átörökíthessem a kismanónak is. Ha már a babáknál tartunk, ilyen megmentett darab Pufi baba. Aki nem emlékszik Pufi babára, annak elmondom, hogy ez egy műanyag -meglehetősen pufók- fejű, rongy testű baba, amiről még csak a ruhát sem lehet levenni. De a mai napig előttem van a reklám, ahogy hegyekben áll a talán 2-3 féle Pufi baba és egy kislány ölelgeti a valószínűleg hosszú reklámfilmben a babákat - és én annyira, de annyira szerettem volna egyet! Meg is kaptam, fájdalomdíjként, amikor kórházban voltam. Pufi babát most a Lányom szeretgeti, jó nagyokat harap a kövér arcába - de Pufi nem haragszik érte.

A másik, Kismanót csodálattal eltöltő játék a búgócsiga. Nekünk igazi retro darab van, amit szerintem már csak a lomiban vagy a bolhapiacon lehet találni - ha megbúgatom, a gyerek oda meg vissza van - sőt, ez volt az első dolog, amiért hajlandó volt kúszni egy kicsit.

A keljfeljancsim az enyészeté lett, ellenben Babó kapott egyett, amikor megszületett. Azt hallottam, hogy a keljfeljancsi hungarikum, ehhez képest a mi zebracsíkosunkon, aminek absztrakt mivoltában a mai napig keresem az értelmet, azt írja, hogy Made in China. Egyébként szuper kis darab, leszámítva, hogy annyira nem nehéz, hogy egy féléves már ne bírja el, de annyira igen, hogy ha a fejére ejti, akkor frankón megüti magát vele.

Sikerült még megmentenem nagyon-nagyon sok könyvet - és ezek a legviccesebbek. Az össze-vissza firkált Öreg néne őzikéje egyik utolsó versszaka például így szól: "Egyiket Gál Péter hozta,/másikat meg Kovács Julcsa,/harmadikat Horváth Erzsi,/úttörő lesz valamennyi." A Cini-cini muzsikában is külön fejezet foglalkozik április 4-ével, május 1-gyel és november 7-tel - gondolom, ezeket a kiadványokat azóta már update-elték.

Mindezekkel nem azt akarom mondani, hogy hej, de jó volt a nyolcvanas években gyereknek lenni, és most meg milyen rossz, mert "mint tudjuk", az élet nem volt fenékig tejfel akkor sem. Bár akármennyire gondolkodom, nem emlékszem arra, hogy nekünk rossz volt 45 négyzetméteren, panelban, mert valahogy ez volt a természetes. Persze később nekem is volt Barbie-m, Legom, Playmobilom, és ezzel együtt volt a gyerekkorom szép. Nyilván majd az én Lányomnak is lesznek ilyen babái (bár úgy tudom, most már a Bratz a menő, nem a Barbie), és neki meg így lesz teljes. Csak valahogy azt sajnálom, hogy nem tudtam több mindent megmenteni neki az én játékaim közül - mert van abban valami megható, amikor a kismanó egy 30 éves, ütött-kopott xilofont püföl órákon át...

Nektek mi volt a kedvenc játékotok gyerekkorotokban, és mi az, amit meg tudtatok menteni az utókornak?

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://proba-babak.blog.hu/api/trackback/id/tr34798032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bölcsésztanár 2008.12.19. 02:00:01

Hát ja.
Nekem speciel egy gyerekkori csíkos manósapkám van, az most pont jó a fiamra, édes benne.
A játékokat megette az idő vasfoga, hiába tárolta őket papám a padláson. A legtöbb műanyag volt, tisztíthatatlan.
Megvan, de nem adom a gyerekek kezébe: néger hajasbaba, réz babaágy, moncsicsi, matrjoska - sajna kiszálkásodott, keljfeljancsi. És persze hajasbabák tömkelege.
Viszont az én Tesz-Vesz Város könyvemből rongyolódik a tűzoltós oldal, sose lehet elégszer elolvasni...

Levente, Csanád, Csenge, Vali 2008.12.19. 06:00:48

Ó, nagyon sok megvan - ami nincs, az a nővérem - azóta felnövő - gyerkei keze műve... És az összes régi játékomat, könyvemet imádják - tényleg jó érzés látni az ő kezükben!
A keresztanyámtól annak idején kaptam egy törékeny babát.
Mint később kiderült, ő is három évesen kapta (ötvenes években készült osztrák darab) - és a mi háromévesünk is imádta! De az idő vasfoga azt is kikezdte, és megrepedt az arca - sőt, tavaly el is vált a repedés mentén, olyan sírás volt, hogy még olyat nem láttam... De apa renoválta valahogy, aztán idén még jobban tönkrement, és épp ma viszi el egy pesti babajavító műhelybe.
A lányka karácsonyra szerette volna ismét, de már elég nagy ahhoz, hogy megértse, lehet, hogy nem lesz kész (sőt...), de így sokkal szebb lesz, mint amilyenre apa meg tudta volna csinálni.
És már én is alig várom, hogy megint olyannak lássam, mint rég...

Egyébként épp mostanában tűnődtem el rajta, hogy milyen jó is, hogy nem nézünk TV-t. A játékboltokban, ahová azért tértem be, hogy egy-egy igazán hasznos, és játszásra való darabot válasszak, sorra olyan szülőkbe, nagyszülőkbe botlottam, akik méregdrága játékokat hajtottak, csak, hogy meglegyen a hőn áhított (és hamar sarokba kerülő, hiszen játszani nem lehet vele), agyonreklámozott ajándék.
Így vett egy anyuka a hároméves kisfiának Lego helikoptert, olyat, aminek az öszerakásán még ő is töprengett, hogy vajon sikerül-e apával pont olyanra, mint a képen... Az eladó nem tudta lebeszélni (ez már a harmadik játék volt, amit nem a gyerek korához mérten nézett ki, és már nem hagyta magát eltántorítani).
Aztán találkoztam nagyival, aki másfél évesnek keresett - nosza, van egy nagyon jó Montessori vonat ( bár nem vagyok benne biztos, hogy minden felfűzős játékot így hívnak-e, de a neten így volt), nem is drága (730 Ft, és nagy!), sima, fehér dobozban, fából, sok kocka van hozzá, de épp a csöpp kezekbe való mérettel, mi is olyat vettünk a másfél évesnek (imádja a felfűzős játékot, meg a vonatot is, ráadásul ebben a kettő együtt van). Nagyon tanácstalan volt, talán el is gondolkodott rajta. De a ruházatából láttam, hogy a 780 Ft nagyon olcsó egy karácsonyi ajándéknak (mert ugye az ár a lényeg) - a pénztárnál természetesen egy legújabb Fisher csodával láttam viszont...
Sok ilyet láttam, és örülök, hogy a mieinknek olyat vehetek, ami tényleg jó, és játszásra találták ki.

linus1 2008.12.19. 14:17:20

Érdekes számomra ez a saját korunk játékai, rajzfilmjei és zenéi iránti nosztalgia.Illetve az, hogy mennyire kell/szabad ezt a gyerekeinkre hagyományozni/ráerőltetni...Nekem még csak most lesz (Szenteste!:-))egy éves a kisfiam,rajzfilmeket még nem néztünk.Illetve elővettem a Süsüt, de a főcímzenén kívül a többi nem érdekelte-annál inkább engem...:-)A zenét imádja(bármi megszólal, egyből táncol rá és tapsol), és bár eleinte csak Halász Juditot hallgattattam vele, most már szinte fel se teszem.Inkább a népzene (pl.az itt is sokat dícsért Kolompos együttes) irányába megyünk.Ja és az Alma!!!A játékokból kiáradó gépi zenétől viszont egyenesen viszolyog.Bár nem is vettünk neki soha ilyen zenélő játékot, ő már 2 hónaposan is remegett az ágy fölött forgó zenélő kütyütőlMost kapott a déditől egy zenélő, táncoló, világító Mikulást, amitől eleinte rettegett(pedig elég bátor gyerök), most meg egyszerűen nem tud vele mit kezdeni.Ezen egyébként cseppet sem csodálkozom, mert a Miki egy horror:ronda, alúlról világítja meg magát, a zene iszonyú hangos, és az egész szerkezet kattogása is....ÁÁÁÁÁ.(Ha nem a déditől kapta volna, már a kukában lenne.)Egyébként mi eddig nagyon kevés játékot vettünk neki, mert egyrészt örökölt, másrészt az egyik nagymama folyton vásárol, harmadrészt meg egyszerűen nem tud leülni egy játék mellé, hogy azt babrálja órákig.Mióta mászik, a villanyvezetékek (persze ezzel nem engedjük játszani)a radiátor csapok, a porszívó, a zuhany, a mosógép, a szárító, a lábasok, a telefonok, a rizzsel töltött vizespalack, az infacolos doboz, a pezsgőtablettás doboz stb. a kedvencei(a legújabb: a 4 fokos fémlétra, amire ma pillanatok alatt kétszer felmászott .Csak lestem-persze fogtam közben).Akkor minek vegyek -ahogy már említettétek-méregdrága műanyag kütyüket, amitől még félne is?!Karácsonyra kismotort, fa építőkockát, búgócsigát vettünk.És kap még fa barkácskészletet, diavetítőt, formafelismerőt.Nekünk sajnos nagyon kevés játékunk maradt meg .A könyveinket pedig a tesóm elorozta.De az Öreg néni nekünk is megmaradt, elején a rajzaimmal-ezt figyeljétek: egy királylányért , akinek a hasában kisgyerek van, épp jön a mentő :-))A matrjoskák sincsenek meg, de kinéztem a Vaterán.Azt fogok venni.
Na megyek, mert nem látok rá a gyerekre, és gyanúsan nagy a csend.....

Fel-mary 2008.12.19. 16:12:19

Húú, a matrioska baba csúcsszuper ötlet, én is mindjárt lecsapok egyre a vaterán! :-)
Gratulálok a Jézuska-hozta babához, bár, ha belegondolok, szegénykémnek nem lesz annyira jó, hogy szülinap és karácsony mindig egyben lesz ... :-)
a Mikulásról nekem párom apukájának egyik húsvéti ajándéka jutott eszembe (nem nekünk, hanem az unokahúgoknak). Vett egy nagyon csúf tyúkot, ami valami talpra volt rögzítve, és ha bekapocsoltad, iszonyatos hangon krákogott, és pirosan villogott a szeme. Az elemet pedig a seggébe kellett dugni... :-)

T-eszter 2008.12.20. 07:40:07

nekünk is megvan az ezer éves öntöttvas diavetítő, ami tök forró lett egy egy dia végére :) meg kedvet kaptam, hogy átvizsgáljam a padlást ;)
Mi rászántunk adott összeget a Karácsonyra per koponya, de a fiunkra jutó részt igazán el se tudtuk költeni. Olyan dolgokat választottunk, amit nem csak fél évig tud használni (van amit még nem is tud) és a listát kiadtuk nagyszülőknek. Amit ők nem vettek, azt vettük mi. Fa kockakirakó (kisvakondos), korongtorony (fa), szobahinta, szánkó (ez inkább később, de már most is lehetne húzogatni, ha lenne hó). nézegettünk FP cuccokat is, szótanító kukacot pl, de annyira csak ez az egy funkciója van, hogy nem hatotta meg a szívünket. ellenben a PB ajánlotta malackát megláttam, megszerettem és megvettem valahol :)