Próbababák

Elköltöztünk! Új címünk: http://proba-babak.freeblog.hu/

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

MÁK - ha mákod van

2008.12.06. 09:00 - Fel-mary

Címkék: intézmény bármely korosztály puffog

Haha, ez aztán a szójáték...

A következő bejegyzésnek több köze van a puffogáshoz, mint a teszteléshez - de végül is ez egy tesztblog, szóval vegyük úgy, hogy annyi sorstársamhoz hasonlóan leteszteltem a Magyar Államkincstárat.

Van véleményem a bürokráciáról, és arról a hanyag pazarlásról, ahogy ezt az országot irányítják. Naív egyetemista koromban volt szerencsém belekóstolni egy nagyváros működtetésébe - többen dolgoztak ott, mint később annál a multinál, ahonnan több országot "marketingeltünk", és valószínűleg több pénz elköltéséről döntöttünk, mint az önkormányzatnál. Nem mindegy, persze, de távol álljon tőlem, hogy egy baba-mama blogon politizáljak, vagy okoskodjak, azt viszont nem értem, ami velem történt (és egyébként ahogy később kiderült, többekkel).

Ugye igényelni akartam a családi pótlékot, amire gyermekem születése feljogosított. A szülés után pár héttel megkaptunk a TAJ-kártyát (ez szükséges a támogatáshoz), és nagy nehezen rávettem a férjemet, hogy ugyan már caplasson be a Magyar Államkincstárhoz, és kérdezze meg, hogy kell ezt elintézni, mert a honlapjukon (aminél egy középiskolai informatikaórán komolyabbat hoznak össze a kettes tanulók - Jééé, most vettem észre, hogy megújultak, akkoriban tényleg gáz volt) egyszerűen nem lehetett értelmesen kideríteni, de még azt sem, hogy akkor most tulajdonképpen hova is kellene menni. Valahonnan (ismerőstől) megtudtam, hogy az Árpád-hídnál vannak, szóval Apa el, anya meg várt. És várt, és várt, és várt, és várt... Sosem értettem, hogy egy állami hivatalban miért kell sokkal-de-sokkal többet várni, mint egy profitorientált bankban, mondjuk, ahol pedig még arra is figyelnek, hogy nehogy eggyel is több ember dolgozzon, mint ami hatékonynak számít... no, ne menjünk bele a kávé-bon-bon-konyakmeggy esetébe, de lényeg a lényegben, hogy kb. 3 óra múlva a férjem hazaesett a papírokkal, amit septiben ki kellett töltenünk, ugyanis kiderült, hogy a családi pótlék csak 2 hónapra visszamenőleg jár, és a mi kis lánykánk épp két hónapos volt aznap, amikor ezt megtudtuk.

Először azt hittem, hogy bonyolul a kitöltés, de rájöttem, hogy tulajdonképpen csak azt kell bizonyítanom, hogy van gyerekem, és azt, hogy én akarom felvenni utána a támogatást, nem a férjem. Egy szó, mint száz, aláírtunk mindent, csatoltuk a dokumentumokat, és postáztuk a pestiek számára kirendelt hivatalnak, Ceglédre (!). A pest megyeieknek érthető módon természetesen Budapesten intézik az ügyeit... No comment.

Nos, nem volt más dolgunk, mint várni. Gondoltam, 2 nap, míg megkapják a kérvényt, majd 1-2 hét az iktatás, úgyhogy abban a hónapban már nem, de talán a következőben utalják a pénzt. Közben megkaptam az egyszeri anyasági támogatást - szintén a Kincstártól- aminek az elbírálása azért bonyolultabb, mert itt azt is ellenőrizni kell, hogy elegendő vizsgálaton voltam-e a terhesség során (vagyis plusz egy papírt meg kell számolni). A Csp viszont sehol.

A második hónap végén már kezdtem felhúzni magam, így megpróbáltam felhívni a ceglédi irodát - "természetesen" sikertelenül. A vonal vagy foglalt volt, vagy kicsörgött, de nem vették fel. Próbálkoztam a hét minden napján (ráértem), ügyfélfogadási időben és azon kívül, de semmi. Hívtam a pestieket, sőt, anyukám még az egyik vidéki kirendeltségen lévő ismerősét is kereste, de a válasz néma csend volt mindig.

Ekkorra már három hónap telt el, a gyerkőc már frankón nagy volt, és ha jól számolom, az állam több, mint hatvanezer Ft-tal tartozott nekem addigra. rendesen felhúztam magam, így nem voltam rest, és kiguberáltam egy emailcímet (családtámogatási főosztály: cstam@allamkincstar.blog.hu), és írtam nekik egy dörgedelmes levelet, miszerint nem értem, mi tart három hónapig egy olyan kérelem elbírálásánál, ami amúgy alanyi jogon jár, és ahol tulajdonképpen két dolgot kell ellenőrizniük, miszerint 1, valóban született-e gyerekem (anyakönyvi kivonat) és 2, ha igen, akkor nem igényelt-e még senki utána Csp-t (gondolom, létezik valamilyen adatbázis, amiben ezt egy fél perces lekérdezéssel meg lehet nézni).

Még aznap megjött a válasz - mindjárt kettő is, mert gondolom, ezt az emailcímet többen is olvassák - miszerint elnézésemet kérik, és aznappal átutalták részemre a pénzt...

No comment. Ilyenkor bezzeg gyorsan megy.

Azóta katonásan kapom a támogatást.

Lehet, hogy naív vagyok, de hiszek abban, hogy ha sokan, sokszor a sarkunkra állunk, akkor előbb-utóbb lesz változás. Elvégre ezek a hivatalok értünk vannak, belőlünk élnek, úgyhogy igazán minimális elvárás, hogy legalább a telefont felemeljék, ha kérdésünk, problémánk van.

A bejegyzés trackback címe:

https://proba-babak.blog.hu/api/trackback/id/tr51777396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bölcsésztanár 2008.12.06. 19:28:22

F-M,
Az a helyzet, hogy naiv vagy...
Egyébként nekem nincsenek ilyen rossz tapasztalataim, nekünk valamilyen csoda folytán azonnal sikerült mindent elintézni. Letöltöttem az űrlapokat a magyarorszag.hu-ról a 8. hónapban, nem tudom, ezt lehet-e még, és csőre töltve ment apa velük az Árpád hídhoz a szülés másnapján. Mindent folyósítottak is rendesen.
Viszont van egy-két barátnőm, ők hasonlóan jártak, mint te.

Van egy vicces történetem a gyereknevelési segéllyel kapcsolatban: Volt néhány hónap, mikor csak GYES, családi pótlék és munkanélküli segély volt a bevételünk. Anyukám javasolta, hogy adjak be segélykérelmet az önkormányzathoz. Meg is ítéltek egyszeri 5400 ft-ot.
Kétszer röhögtem: egyszer az összegen, egyszer meg hogy a határozatban egyedül a gyerekem neve stimmelt, a többi adat mind más volt, még az én nevem is. Nem elírták, egész egyszerűen egy másik anyuka nevét rakták a lapra, az én régi címemet, stb. Ez inkább szórakoztató, mint felháborító.
Ja, és még ez is: anyukám kolléganője csinálta, aki 10 éves korom óta ismer...