Próbababák

Elköltöztünk! Új címünk: http://proba-babak.freeblog.hu/

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

3 napos sírós módszer ráadással

2008.12.02. 09:00 - Próba-Bébi

Címkék: alvás nem rossz korosztály 1 éves kortól

A Nagyobbik januárban lesz 5 éves, és 2 éves kora óta nem alszik el egyedül. Próbáltunk mindenfélét (fotelfogást, magára hagyást, kemény retorziók megígérését), de végül mi nem bírtuk tovább és felmentünk hozzá hátsimizni, hogy elaludjon. A Kicsi még nincs 2 éves, Neki megy az egyedül elalvás délben és este is, de éjszakánként egyszer biztosan felkel tejcsiért, ami kicsit megviselte már fiatalos, de már hullafáradt szüleit. Az egyik kedves barátnőm kisfia a Kicsivel nagyjából egyidős, és Ők is ezzel, az éjszakát végig nem alvó problémával küzdöttek, amíg nem kapták a tuti fülest. Elmesélte, borzongva hallgattam, és gondoltam közben, hogy na én ilyen szadista, szívtelen dög sose leszek, de amikor a végén könnyeden hozzátette, hogy azóta a kisfiúk minden éjszakát átalszik, rögtön eldöntöttem, hogy előveszem a komódfiókból a jégszívem és nekikezdünk a kiképzésnek.

A módszert biztosan Ti is ismeritek, leírva és elmesélve nagyon egyszerű: 3 éjszakán át kell hagynunk az éjszaka kellős közepén felébredő porontyunkat sírni anélkül, hogy bemennénk Hozzá, hogy a 4. éjszaka a kimerültségen és a gyötrelmes lelkiismeret furdaláson kívül az legyen a jutalmunk, hogy a szintén teljesen kipurcant gyermekünk átalussza az éjszakát. Ehhez a Nagyot átköltöztettük hozzánk, hogy legalább Ő aludjon, ha már a kegyetlen szülők és a Legkisebb más elfoglaltságot talált magának az elkövetkezendő 3 éjszakára. Első éjjel kb. 1 óra süvöltés után én nagyon, de nagyon halkan átlopakodtam a gyerekszobába, hogy megnézzem, tényleg nem szorult-e a lábacskája az ágyrácsok közé vagy ne adj isten nem rántotta-e magára a 3 méterre lévő éjjeliszekrényt, mert bevallom, végig ilyen rémképek cikáztak át az agyamon, amíg a reménykeltő szünetek közötti sírást hallgattam. Persze nem. Simán feküdt a hátán, természetes testhelyzetben, és csak úgy magától sírt. Félóra múlva a Férjem felpattant, vállára vette, megnyugtatta és visszatette az ágyába, ahol sírdogálás nélkül aludt reggelig. (Másnap persze a déli alvás már 11-kor utolérte. Kifáradt Ő is az esti varieté műsorban.)

A második napon én találtam magam hajnali 4 körül a kiságy mellett 120 percnyi sírás végigszenvedése után. Odaadtam az elgurult cumiját, megcirógattam és elszenderültünk mindketten (persze ki-ki  a saját vánkosán). A 3. nap Cseppünk kétszer is színpadra lépett. Először én, másodszor Édesapja adta fel az elveit, és ment be megnyugtatni a síró elsőszülöttet. Természetesen a 4. éjszak estéjén nem számítottunk semmilyen eredményre, hiszen csúfosan elbuktuk a feltételeket, mivel érdemelnénk ki ugyan, hogy az égiek díjazzák a pocsék teljesítményünket. Valamit elnézhettek, mert ez a 3 éjszakán át műsorozó leánygyermek este 8-kor lehunyta szép hosszú pilláit, és másnap reggel 7-ig ki sem nyitotta. Reggel hitetlenkedve és persze lényegesen kipihentebben ébredtünk, hogy tényleg nem? És tényleg egész éjjel? És Te sem mentél be? De komolyan? Komolyan. Ennek már több, mint 2 hete, és azóta éjszaka nem látott tejesüveget a csemeténk, erről teljesen leszokott. Egyszer volt ébren éjjel összesen azóta, amikor majdnem áttörte a jobb alsó 6-os az ínyét.

Kijelenthetem, hogy a módszer nálunk működött, de csak erős idegzetű szülőknek javasolt kipróbálásra. Jelentem közben a Nagyobbik is megtanult egyedül elaludni, immáron zsinórban ötödik napja. A "módszer" saját fejlesztés, de nyugodtan utánozható. Múlt szombaton vettünk Neki egy "nagylány" méretű takarót, akkorát, amekkorát a felnőttek is használnak. Megbeszéltük, hogy azért kapta, mert már igazi nagylány, de ez a varázstakaró csak azokat a nagylányokat melegíti és csak azoknak küld szép álmokat, akik el tudnak alatta aludni egyedül. Minden este a mese és a jóéjt puszi után megsúgjuk a Nagylánynak, hogy mire gondoljon elalvás előtt, és csöndesen behúzzuk magunk mögött a gyerekszoba ajtaját. Majd negyedóra múlva, amikor bekukkantunk, csak az édes szuszogást halljuk...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://proba-babak.blog.hu/api/trackback/id/tr21791392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fel-mary 2008.12.02. 10:30:18

Én épp ma gondoltam rá, hogy a francba ezzel a büdös kölökkel, aki hathetesen is csak egyszer kelt fel 5 percre cicizni éjszaka, aztán két hónapja belébújt a kisördög, és van, hogy 6-7-szer is felkel. Kizárt, hogy éhes legyen, de csak és kizárólag cicivel alszik vissza. Nappal frankón alszik önállóan, de ez az éjszakázás engem nagyon kiborít.
Úgyhogy lehet, hogy bevetem a módszert, bár kétségtelen, hogy valami finomabbal szerettem volna először próbálkozni... amennyire tudom, T-esztiéknek is van valami hasonló éjszakai-felébredés-leszoktatósuk, de ahhoz apa is kell - és ő egyenlőre nálunk olyan édesen húzza a lóbőrt, amíg én vért izzadok, hogy öröm nézni...

T-eszter 2008.12.02. 11:15:39

igen, nálunk a vizescumi jött be, most már nem kel (t fel, most fog van), szóval pár éjszaka volt az egész. Próbáld apával megbeszélni, hogy most biz kivered az ágyból éjjel, és ő megy át, aztán délelőtt alhat. Ja persze ez hétvégén működik. Ha szerencsétek van, akkor csak egy hétköznap csúszik bele. Apa persze ki lesz, de neki is jobb, ha kisimult asszonka várja otthon, nemde? (hö-hö, no persze)

KisGomba 2008.12.02. 11:48:58

Igen, a célt bizonyára eléred vele, amennyiben az a célod, hogy elaludjon a gyerek önállóan. Kérdés, hogy milyen áron. Ez a stílus, nem azért "ment ki a divatból", mert nem hatékony, hanem mert a modern pszichológia, egyöntetűen felsorakozott a mögé, hogy az ilyen eszközök hosszútávon súlyos lelki torzulásokat okoznak. Nem azonnal veszed észre a következményeket, hanem majd felnöttként szenved a gyereked valami olyan pszichés problémával amit látszólag nemigen lehet összekapcsolni a hibás nevelési elvekkel.
Ilyenkor a gyermek elveszít valamit, illetve megtanul valami fontosat: nem számíthat a szüleire...

bölcsésztanár 2008.12.02. 12:18:47

Korlátozott mértékben, de egyetértek Kisgombával.
A Forbes-módszerre (nehogy elkényeztessük a gyereket, inkább hagyjuk sírni, majd abból megtanulja, hogy egyedül boldoguljon) mondják, hogy elavult, és maradandó pszichés károsodásokat okozhat a RENDSZERES alkalmazása. Tehát nemcsak elalvásnál, de minden sírós jelenetnél kellene keménykedni.
Szerintem semmi baja nem lesz senkinek, ha 3 éjjel sírni hagyják, de különben körül van véve puha gondoskodással és szeretettel.

Én sem bírnám sírni hagyni, pedig szigorú, kemény anyuka vagyok egyébként. A fiamnál az vált be másfél évesen, hogy apa kelt fel hozzá, semmi cici, semmi anya, és igaz, hogy apa 3 napig citrom volt, de megérte. Kb egy hét volt az átállás az éjszakai csendre.
Nem tartott viszont sokáig az idill, mert 3 éves kora óta minden hajnalban áttrappol a gyermek, hogy közénk fészkelődve aludjon el. Ez már egy másik történet...

KisGomba 2008.12.02. 12:29:12

A "módszer" lényege pont, hogy 1x kell alkalmazni. Ezt olvastuk a kommentben is nem?

T-eszter 2008.12.02. 13:39:33

KisGomba és bt: tiszteletben tartom a véleményeteket, de a szívem bt felé húz abban a tekintetben, hogy a Lányaink maximálisan számíthatnak ránk és bízhatnak mindkettőnkben, mert odaadó szeretet és figyelem veszi őket körül. Soha nem ígérünk olyasmit, amit nem tudunk betartani, a Nagy mindig őszintén elmondja nekünk, amikor a Kicsi sír, hogy pl. kupán vágta vagy meghúzta a haját, mert a Kicsi is ezt tette vele. Én hasonló őszinteséggel ritkán találkozom ebben a korban. Mindenki maga dönti el, hogy mit gondol egy adott korú kisbaba éjszakai felébredéséről. Én azt, hogy 16 hónaposan leginkább alvásra van szüksége éjjel. Ahogy a posztban írtam is, egyetlen éjszaka sem aludt el sírva, mert bementünk hozzá, igaz, nem rögtön, mint korábban, de nem maradt egyedül. Amióta átalussza az éjszakát, sokkal aktívabb, "tanulékonyabb" nappal, és még kiegyensúlyozottabb. Nálunk az édesapjuk születésük óta felkel hozzájuk éjszaka vagy hajnalban, mert mindkettőnknek szüksége van a pihenésre, és az édesapa, amúgy sem egy "fegyver", akit nehéz esetekben be kell vetni, hanem egyenrangú partner, társ és szülő; ahogy én látom és megélem a saját kapcsolatunkban.
Kisgomba: Szerinted, ha az apuka soha nem megy be éjszaka a síró kisbabához, akkor egyáltalán nem bízik benne a gyermeke? Vagy ha apuka sose járt bent éjjel a gyerekszobában, akkor a bizalom kérdése fel sem merül? Vagy ölbe venni és megvigasztalni csak az anyukák privilégiuma?

Próba-Bébi 2008.12.02. 13:41:11

Bocsi T-Eszter, a Te neveden írtam az előző kommentet. Elnézést!

Fel-mary 2008.12.02. 16:21:34

Igen, ez a téma PB amibe beletenyereltél, kicsit olyan, mint a 3óránként vagy igényszerint megunhatatlan vitái (amiről nekem az a véleményem, hogy IGÉNYEINK szerint, de mindegy...)

Engem akkor "köveztek meg" szűkebb családomban, amikor elhatároztam, hogy márpedig mostantól nem altatom a gyereket kizárólag cicivel nappal, mert egyszerűen hülyét kaptam, hogy senkivel és sehogy máshogy nem hajlandó elaludni. Ha el kellett mennem, az egy rémálom volt, mert tudtam, hogy vörösre sírt szemű hullafáradt hisztizsák fog otthon várni (meg egy idegbeteg férj).

Kereken 8 hónapos volt, amikor elkezdtük a tortúrát, és igen, volt kis sírás, de inkább nyafinak mondanám, és alkalmanként tartott vagy egy órát is az altatás, de láss csodát: sokkal többet képes volt egyhuzamban aludni így (korábban max 40 percet) és nem sírva ébredt, hanem vigyorogva...

Mondjuk az éjszakáink zűrösek azóta is, és még nem volt erőm szigorra, de a sírni hagyás nekem is kicsit erős. Viszont szintén azon a véleményen vagyok, hogy nem kell örökké "beáldozni" az éjszakai nyugalmamat azért, hogy a gyerek biztos ne legyen lelki beteg. Nem lesz, mert nem kel fel minden éjjel nyolcszor. Én viszont már olyan vagyok, mint a mosottsz*r, és ez ugye senkinek sem jó, főleg nem a gyereknek.

Próba-Bébi 2008.12.02. 18:50:21

Sejtettem, hogy méhkasba nyúlok... De talán jót is tesz a blognak néhány "ütközet", és azoknak, akik szeretnének tájékozódni a "témában" jól jön, ha többféle véleménnyel is megismerkedhetnek. Megkönnyítheti, vagy persze épp megnehezítheti a döntést, az elhatározást egy hasonló helyzetben a hogyantovábbal kapcsolatban. Én nem bántam meg, mert 5 éve nem alszunk éjjel, a Kicsi pedig tényleg egyetlen éjszakát sem aludt át már hosszú-hosszú ideje. Na, nem is magyarázkodom tovább, kíváncsi vagyok mindenki véleményére a témával kapcsolatban. Valószínűleg itt is az arany középút működik és a közös szerepvállalás, úgyhogy Apukák ébresztő! :))

Egy apuka 2008.12.03. 21:42:26

KisGomba, te hogy csinalod az altatast?

Nalunk jol megy az egyedul elalvas, de nem 2 evesen szoktattuk ra, hanem sokkal korabban. Mar par honapos koratol egyedul alszik el. Mese, furdes, Bobita, be az agyba, elkoszonunk tole, villany leo, aztan szunya. Mostanaban (3.5 eves), ha fel van porogve van, hogy 1 orat is sutyorog a sotetben. Ha kihallgatjuk, megtudjuk, mi tortent aznap az oviban. A plusskutyajanak meseli el.

T-eszter 2008.12.04. 07:59:05

egyapuka: ez nagyon aranyos. És hogyan oldottátok meg pár hónaposan, hogy így aludjon el? Mert nálunk egyes számú probléma, hogy már esti szopinál beájul(t), ha meg nem, akkor van ugyan néha, hogy elalszik, de ha mesélek neki (és főleg ha én teszem ezt), akkor csak hatalmasra nyitja a szemét és felpörög tőle. olyan kilátástalannak tűnik néha

bölcsésztanár 2008.12.04. 13:10:26

Apuka,
Nagyon szuper fiad van, adj érte minden nap hálát a Mindenhatónak, ennyit tudnék mondani.
Üdv
megviselt idegrendszerű, öntörvényű-eleven-izgága fiúgyermek anyja

Egy apuka 2008.12.04. 21:21:45

Amig cicivel aludt el, az ugye tiszta sor. Amikor meg leallt a szopival (sajat dontese volt), akkor jott a siras lefekteteskor. (Utananeztem, ez 13 honaposan volt, tehat mondjuk nem csak "par honaposan", ahogy korabban irtam.)Bementunk hozza, megsimogattuk (ha kellett kiszedtuk alola a labat, hogy vizszintesben legyen), es ratettuk a hatara a kezunket. de csak addig, amig lenyugodott, aztan kijottunk. A kovetkezo bogeskor ismet lenyugtatas. A bogesek kozti idointervallum igeretesen nott, aztan elmaradtak. Par hetig tartott ez a dolog, ha jol emlekszem, eleg sokszor be kellett menni hozza... Szerintem igy nem erzi a gyerek, hogy magara hagyod, hiszen ha valami van,megsimogatod, megnyugtatod, de elaludnia onalloan kell.
15 honapos kora ota meg az ejszakakat is vegigalussza.
Biztos van olyan gyerek akivel ezt meg lehet csinalni, es van, akivel nem.

Próba-Bébi 2008.12.04. 22:39:17

Mi ugyanígy vagyunk a Kicsivel. amikor kicsit nagyobbacska lett, de még szopizott és ébren várta meg a "végét", akkor simán elaludt egy kis szertartás után (elbúcsúzás a falfestménytől, kedvenc alvóállat megölelése, jó éjt puszi, hátsimi, altató zene bekapcsol). Most (16 hónapos) annyi változott, hogy Egy apukáékhoz hasonlóan bemegyünk hozzá, ha sírdogál. Ha álldogál az ágyban, már érti, ha azt kérjük Tőle, hogy feküdjön a pocijára és aludjon, hátsimi és puszi után az esetek 90%-ában ez működik. amikor nem, akkor vállra vesszük, úgy simogatjuk, éneklünk Neki és visszatesszük félálomban az ágyába. Ez általában néhány perc, a déli alvásnál pedig simán elalszik egyedül. A Naggyal ugyanez az egyedül alvás volt 2 éves koráig. Akkor csúnyán megbetegedett, és Apukája rászoktatta a vállon való elalvásra. Ez így maradt a betegség után is. A Férjem azt mondta sokáig, úgyis csak este látja a Lányokat, ez Neki nem áldozat. Ma már kicsit másként látja, és nagyon nehezen megy/ment, hogy rászoktassuk az egyedül alvásra. Mi rontottuk el, kétségtelen.

Egy apuka 2008.12.05. 21:43:37

Elmeselem meg, a delutani alvasunkat, hatha valakit erdekel.
Nos az nem megy olyan flottul, mint az esti. Mindig babakocsiban aludt odakunn, igy jart a delutani bolcsibe is: odatoltuk, es ott ebredt fel. Kenyelmes volt ez az altatas akkor is, ha kirandultunk: barhol lehetett igy altatni a babakocsiban. Aztan koltoztunk, es meg mindig nem volt gond, mert volt lift a hazban: 5-15 perc tologatas a haz korul, aztan fel, szunya a babakocsiban a szobajaban.
A babakocsit kinotte, es ujra koltoztunk, itt mas kellett. Egyedul nem ment az elalvas sehogy sem, igy egy mese utan megvarom, amig elalszik, aztan jovok ki a szobajabol. Igy en is alszom egy negyedorat :-)

bölcsésztanár 2008.12.06. 19:18:27

Szunya babakocsiban a szobájában? Ez valami ultrakreatív megoldás. Én egyszer hoztam fel ősszel a babakocsit a szobába, de nagy hiba volt, gyerek felébredt 5 perc múlva, szőnyeg tiszta lett 2 óra múlva...

Javaslatom délutáni alváshoz (néha bejön): valami nagyon jó képes könyvet adni a gyereknek, és ha nagyon álmos, hason fekve nézegeti és elalszik. (Tesz-Vesz Város és Vidéki élet a nyerők).Közben ki lehet menni vagy ott lehet maradni a szobában olvasni. Ritkán fordul ez elő, de akkor látom a fényt az alagút végén.

T-eszter 2008.12.07. 07:37:43

Mi is altatnánk babakocsiban, de egyrészt kurva sok lépcsőt kell megmászni, másrészt csak nyáron működött, a liftes panelban. Minden már esetben vetkőztetni kellene, arra meg felébred. Most ki van téve az utazóágy az erkélyre és ha sikerül becsempésznem ébredés nélkül (azaz 10ből félszer), akkor kint alszik még. Mondjuk a panelban télen az is frankó volt, hogy nyakigcuccban simán rányithattam az ablakot, nem volt baj, ha kimegy a meleg, mert úgysem kellett fűtenünk szinte egész télen. de persze akkor még kis csipet volt, órákra kiütötte a hideg levegő

linus 2008.12.10. 23:04:08

Hát épp egy ilyen éjszakakétóránkéntfelkelciciztetés leszoktató folyamatában vagyunk.Közel egy év nem alvása után elegem van abból, hogy nappal a gyereken csattan a fáradságom.Mi egy köztes módszert választottunk:mindent elmagyarázva magára hagyjuk a gyermeket, és meghatározott időközönként bemegyünk hozzá megnyugtatni.A rendszer szigorú: kb.10 másodpercre lehet bemenni, és még megsimogatni sem szabad.Én nagyon szkeptikus voltam, férjem nagyon lelkes.Jelentem: 3.este és a kisfiam össz-vissz 5 perc sírás után már durmolt.Nem akarom elkiabálni, de az éjszaka folymán is csak egyszer kelt fel.Igaz jó fél órát sírt, de aztán nyugi volt.Bár együtt akartunk bemenni hozzá minden alkalommal, már az első este férjem csinálta végig, mert nekem majd megszakadt a szívem, ahogy nyújtotta felém a karjait, csurom könnyes arccal.Annnyira szeretnénk, ha karácsonykor már hatalmasakat aludhatnánk.Egyébként a könyv, aminek az utasításait követjük:Dr.Eduard Estivill-Sylvia de Bejar:Aludj jól, gyermekem!

Próba-Bébi 2008.12.11. 10:36:32

linus: ügyesek vagytok, kitartás! külön gratula a párodhoz. tisztelem, becsülöm azokat a Férjeket, Társakat, akik egyenrangú partnerként állnak hozzá a gyermekneveléshez és az ilyen nehéz kérdésekben is lehet rájuk számítani, mint az esti és éjszakai altatás.

linus1 2008.12.17. 21:49:43

Jelentem már a 9.estén is túl vagyunk, és eddig csak egyszer kelt fel manókánk az éjszaka közepén.A reggeli fél 5-ös kelés gyakori, de tovább altatjuk.Az életünk pedig megváltozott!!Olyan jó érzés kipihentnek lenni!!!!!És sokkal többet játszom a kisfiammal!!
Férjem valóban nagyon segítőkészen áll a dologhoz (sőt, ő volt a kezdeményező).Mondjuk azért az én részem se volt kutya eddig: egy éven át mindig én keltem fel kisfiamhoz két óránként, az első síró hangra, hogy párom fel se ébredjen.Bocsi, erre az "ön-elismerésre" most szükségem volt:-))))

T-eszter 2008.12.18. 20:08:46

mi most kezdtünk bele, éppen kijöttem a 3 perc után. Hát ebbe bele fogok dögleni. ő nem fog? :((((((

T-eszter 2008.12.18. 20:09:16

Istenem, így még sosem ordított :OOOOOO

T-eszter 2008.12.18. 20:19:17

hmm.. már vége is :))) remélem így lesz éjszaka is

bölcsésztanár 2008.12.19. 02:03:28

Megoldás: el kell menni hajnalig mulatni vagy gyermektelen barátokkal beszélgetni, ahogy ma én is tettem, mire hazajössz (fél egy körül), tuti mindenki alszik. Remélem, reggelig. :))

linus1 2008.12.19. 12:57:08

Egy vicces momentum a horrorban: a könyv ajánlja, hogy vmilyen kedvenc játékot (plüss állat...)tegyünk be az ágyába, mellé, hogy ne érezze magát egyedül stb.Hát kisfiamnak ilyen eddig sem volt, de most aztán egyenesen rühelli az általunk alvósmacinak kinevezett plüssöt.A lefektetésnél hiába példálózunk a macival, símogatjuk vele az arcát, ő egy mozdulattal az ágy sarkába hajítja szerencsétlen "barátját". :-))))

T-eszter 2008.12.20. 07:35:53

a mienk rábukik és marcangolja őket. viszont már a második éjszaka elmaradt a balhé! felébredt, kicsit nyöszörgött (de csak annyira, amire még a Módszer előtt sem mentünk be) és aludt tovább. Hurrá!

linus1 2008.12.20. 22:12:33

T-eszter!További bíztatás végett: tegnap este Pocok bár sírt kicsit, a férjem bement, kijött ,és a sírásnak vége lett, és reggel fél 7-ig aludt.Most, este sírás nélkül aludt el a lefektetés után 1 perccel.Furcsa, hogy ennyin múlik, nem??!!!

T-eszter 2008.12.21. 07:50:17

hát nálunk tegnap kiságyba (8-kor) betesz: semmi sírás csak egy kis dünnyögés, majd aludt 6-ig. Még csak nyekergés sem volt az éjszaka. Baromi hamar leesett neki a lényeg! Cserébe irtó jókedvű gyakorlatilag egész nap. Nappal is ugyanezt csináljuk, az kicsit nehezebb, de 10-15 perc alatt bealszik nappal is és lenyom másfél órákat. Ezt nem hittem volna, hogy ennyivel megússzuk (legalábbis remélem). Egy baj van csak, így napközben még akkor se tehetem be az ágyba, ha ki kell szaladnom kaput nyitni, mert már a légterében éktelen ordításba kezd. Azt hiszi aludni kell. Szegényem.
De összességében 3 nap és minden sírást összeszámolva kb 2,5 óra bőgés az eddigi egyenleg. Nekem ez nagyon megfelel.

Fel-mary 2008.12.21. 08:37:23

Na neeee!
Még a végén mi is belevágunk...
Gratulálok! És ez biztos azért van, mert olyan nagyon drukkoltam... :-)))

linus1 2008.12.21. 21:07:41

Mi most tartunk a 2.hétnél, és ma este már semmi sírás nem volt lefektetéskor.Én azért nappal maradok a cicis altatásnál.Igazából arra várok, hogy a ciciről, mint olyanról leszokjon a fiatalúr.Már szinte nulla tejem van...
T-eszter!Úgy örülök, hogy ilyen jól sikerült nektek is!!!És ez a jókedv nálunk is abszolút észrevehető: mind a kisfiamnál, nálam meg végképp.Jaj, de szép karácsonyunk lesz!

T-eszter 2008.12.21. 22:04:54

ajánlani csak azért nem merem, mert őszintén az első este nem lehet elhinni, hogy ez menni fog. Szóval ha belevágsz, azt csak a legjobb meggyőződésedből tedd :DD Most meg - én hülye - amikor hallom éjjel, hogy ébred, és nem sír - de mondjuk halkan hüppög esetleg- esküszöm olyan, mintha csak azért nem sírna, mert feladta a reményt, hogy menni fogunk. Persze ez csak a hipernagy egóm. A valóságban egyszerűen rájött, hogy jéé, megy ez egyedül is, csak még szoknom kell, hüpp-hüpp.
Mindig emlékeztetnem kell magam rá, hogy neki azért még mindig a sírás a legfőbb kommunikációs eszköze, így nem mindig azt jelenti, amit mi tulajdonítunk neki.

T-eszter 2008.12.21. 22:09:30

Linus :))) hát mi is örülünk és klassz férjed van, hogy ezt felhajtotta. Napközben is szoktam még ciciztetni alvás előtt, de nem alszik úgy el. Nem azért, mert nem hagyom - habár már nem hagynám - hanem csak úgy magától. De reggelente igen nagy élvezettel veti rá magát a prédára

Ildi53 2009.01.01. 19:34:28

Nem teljesen az alvás témához kívánkozik ez pár gondolat, inkább úgy általánosságban mondanám el a véleményem (lányom szerint nekem mindenről van....) Jó dolog az, hogy sokkal öntudatosabb anyák vagytok, mint pl. én voltam annak idején. Bennem igen sok félelem és bizonytalanság volt és talán ezért alakult ki az, hogy mást se tettem hónapokon keresztül, mint próbáltam megfejteni kisfiam igen bonyolult lelkivilágát. Elolvastam minden akkor hozzáférhető irodalmat, végighallgattam minden tanácsot, de valahogy egyik se illet az én fiamra. Végül egy alapelvet választottam: az én fiam ok nélkül nem sírhat, ezért ha nem éhes, ha nem fáj neki semmije sem stb. és mégis sír akkor annak csak valami lelki oka lehet és szerintem azt ugyanúgy orvosolni kell, mint a torokfájást. Természetesen egy gyereket bármire rá lehet szoktatni, hiszen pár hónapos korban még leginkább csak az ösztöneik szerint élnek (ezért is hülyeség szerintem, hogy a gyerek kizárólag szülei bosszantása érdekében nem alussza végig az éjszakát). Nézzetek be azokba a kórházakba, ahol hosszú ideig ápolnak kisgyerekeket (és valamiért nincs velük az édesanyjuk) ott már egy idő után nem sírnak a gyerekek. Gondolom egyikőtök sem szeretné, ha a gyereketek nem hozzátok szaladna megoldandó problémájával először segítségért. (ne értsetek félre, természetesen a következő lépés, hogy a problémáit lehetőleg önállóan meg tudja oldani) Ennél csak az lenne rosszabb, ha apatikus magába forduló lenne. Természetesen nem mondom azt, hogy, azért mert 10 percig hagytátok sírni a gyereket lelki beteg felnőtt lesz belőle, de emberibb magatartásnak gondolom keresni az okát az éjszakai felriadásnak. Amennyiben nem találjátok, addig viszont nem igen lehet mást tenni, mint éreztetitek vele, hogy legalább mellette álltok és megpróbáljátok megnyugtatni (ha lehet simogatással, ha kell ringatással, ha kell szopival). Nem ijesztgetésnek szánom, de nagyon hamar eljön az az idő, amikor már nem akar titeket éjszaka és mégse alusszátok végig az éjszakát.............

T-eszter 2009.01.02. 07:38:25

Kedves mama53!
Mivel mi kölcsönösen ismerjük egymást a szerzőkkel, no meg pár kommentelővel is, így nyugodtan kijelenthetem, hogy ezek az anyukák - beleértve magamat is - mást se csinálnak, mint a gyerekeik rezdüléseire próbálnak minél jobban rezonálni :))
Ami a bizonytalanságot illeti, nálam is ugyanúgy ,egvan, sőt még fokozza az elérhető információk hihetetlen mennyisége. Ráadásul ezek sokszor ellent is mondanak egymásnak. Én is elolvasom, amit lehet, ráadásul még a "nagyokra" is hallgatok (nagyszülők), akik szerencsére belátóak és csak kért tanácsokkal segítenek.
Én azért vágtam bele a "bőgetésbe", mert már cicin sem volt hajlandó elaludni a 10 hónapos fiam (egészen eddig úgy aludt el, ahogy kedve tartotta). Miután átkínlódtunk így pár napot, akkor belevágtunk. Baromi nehéz. Mindenesetre mi 3-5 percnél sosem hagyjuk tovább sírni és akkor is fülelünk, hogy ez mosz olyan sírás, vagy más. Sír, de elalvófélben, vagy sír, mert még nem alszik el. Lehet hallani a különbséget. Ha ez utóbbi, akkor ki is veszem, nem kínlasztom.
Nálunk rekordhamar bevált. És onnan tudom, hogy neki is jó, hogy egyből sokkal hosszabban aludt és ma már nagyon ritkán ébred sírva - ami korábban gyakoribb volt - sőt vannak esték, amikor füri után lelazul, majd cicire rakom és jön a fesztivál. Nem kell cici, nem kell táp, nem jó a ringatás. Sírva letenni nem akartuk, de végül rájöttünk, azért sír, hogy tegyük már le végre. Letettük, átölelte a maciját és elaludt. És ez is egyre gyakoribb. Tegnap délutáni alvás után beosontunk a szobájába, hogy jééé, még mindig alszik, de nem. Üldögélt, a macijával játszott csendben, és láthatóan örömmel.
Szerintem ha lelki sérülést okozna ez neki, akkor napközben nem lenne olyan boldog baba, mint amilyen.
Én arra szoktam gondolni, hogy nekünk, felnőtteknek már nagyon sok módunk van arra, hogy kifejezzük, ami bánt bennünket. Neki csak a sírás. Így nem minden sírás jelent tragédiát (még ha a felnőttek csak akkor sírnak, ha nagy bánatuk van)
Természetesen kinek mi a véleménye, én csak azt tudom, hogy nekünk bevált.