Nem ez lesz életem leghosszabb bejegyzése, az biztos, viszont a legpozitívabb az utóbbi időből. Az alsópáhoki Kolping Hotelbe, már évek óta készülünk, mert mindenki nagyon dicséri, de valahogy mindig későn jutott eszünkbe, hogy helyet foglaljunk, így eddig még egyszer sem jött össze, hogy néhány napot ott töltsünk. Na, de most! Ügyes és előrelátó barátnőm már nyáron lefoglalta a szállást, hogy megkíméljen minket az újbóli csalódástól, így a hétvégén, a számomra mindig kimerítő és kicsit stresszes összepakolás után útra keltünk.
Alsópáhok jó messze van. Ez tény, nincs mit tenni vele, de utólag azt gondolom, hogy a családi költségvetés csak hálás lehet ezért, mert ha közelebb lenne, mennék újra, amikor csak tehetjük! Egyre több szálloda, hotel, apartman mondja magáról, hogy bababarát hely, amit maradéktalanul őszintének és igaznak csak itt, Alsópáhokon éreztem és tapasztaltam. Itt valóban minden azért van, hogy a családok, elsősorban a gyerekek, nagyszerűen érezzék magukat. Egyetlen játékot, kismotort, ceruzát sem kell magunkkal becsomagolnunk a bőröndbe. Fantasztikusan felszerelt bölcsődés szoba, csupa játék óvoda kreatív, kedves, kezdeményező óvónőkkel, az étteremben külön babamenük, bébiételek, edénykék, előke. Úton-útfélen pelenkázó, szoptató szoba (zárható, kényelmes), gyerek WC és mosdó, mindenhol kitéve papírzsebkendő. Ugyanez igaz a szobákra: konyhasarok, bébiőrző, gyerekkád, kis műanyag edények, bébiétel melegítő, stb. Mindezt pedig egy csodálatosan felépített koncepció, a Bobóország fogja össze és teszi mesebelivé.
Bobó ugyanis egy imádnivaló víziló, aki üldögél a játszótéren (teljes valójában), sétálgat a gyerekek között, visszaköszön ránk a színezők rajzairól, de a legkedvesebb ötlet számomra mégis az, hogy mindenhol vitrinekkel találkozunk, amiben az itt pihenő gyerekek által beküldött vízilovakat állították ki (víziló alakú csörgő, szappanadagoló vagy épp papucs) a gyerekek neveivel együtt. Bármilyen korú kisgyerekre örömmel vigyáznak, elviszik vacsizni, ha kell, és az sem utolsó szempont, hogy a szülők is rengeteg kikapcsolódási forma közül választhatnak. Sok az apró figyelmesség: ajándék cumi, gyakori kérdésekről összeállított kis információs lap, mamáknak szóló magazinok, esti diafilmvetítés, az étteremben színezhető edényalátét, és még sorolhatnám reggelig. Remek a medencés rész, isteni a "catering", gyorsak a pincérek, és a vendégek is valahogy mind, olyan "normálisak".
Még mindig nem tértem magamhoz, úgy odavagyok, hogy létezik egy olyan hely Magyarországon, ahol tényleg, de tényleg a gyerekek a legfontosabbak. Nem álságos a kedvesség, nem betanult az udvariasság, a figyelmesség. Ha akarnám, találnék kritizálni valót, de ismeritek a mondást: csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Itt pedig minden pillanatban történik valami, értünk. Egyetlen gondolat erejéig sem zavart, hogy mindez osztrák "koppintás", mert felőlem akár kenyai is lehetne, hiszen tudjuk jól, a szülőknek egyetlen dolog számít, legyenek boldogak a csemeték. A Nagyobbik hazafelé menet kérdezte, mikor jövünk el újra. Kíváncsi voltam, mennyire "komoly" az elhatározása, ezért azt mondtam, ehhez még sok pénzt kell gyűjtenünk. Gyorsan jött a válasz: nyugodtan használjátok a perselyemet, Anya! Rögtön kihúztam magam az anyósülésben, milyen jószívű is az én Lányom, amikor befejezte a mondatot: csak annyit hagyjatok benne, hogy tudjak venni Barbie-házat, meg pónikat, meg új plüsiket...
Utolsó kommentek