Próbababák

Elköltöztünk! Új címünk: http://proba-babak.freeblog.hu/

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Bartos Erika - Anna, Peti, Gergő könyvek

2008.10.22. 09:00 - Próba-Bébi

Címkék: könyv imádjuk bármely korosztály

Bartos Erika Anna, Peti, Gergő könyvei a kedvenceim. Nemcsak azért, mert hétköznapi, kedves családi történetei mellé vidám rajzok tartoznak, hanem mert a meglévő 6 kötet az egyetlen, aki ki tudja ütni a nyeregből Tom&Jerry-t. Ez ugyanis a nagyobbik Lányom mindent felülíró kedvence. Az az igazság, én nem örülök Neki, hogy ezt a nagyon hangos és Számára szerintem sokszor értelmezhetetlen mesét nézi, de Férjemben (aki először tette be a sorozatot a DVD-lejátszóba) olyan szövetségesre lelt a Tom&Jerry nézésben, amivel még egy nagy adag gesztenyepüré sem tud versenyre kelni hívogatóan púposodó tejszínhabbal a tetején. Vagyis nem tudott ez idáig.

Amióta ugyanis szépen lassan, kötetenként „beszivárogtak” hozzánk a 3 testvér történetei, gyúlt némi fény az alagút végén, és egy-egy Anna, Peti, Gergő mesével és némi izommunkával elérhetem, hogy a Lányom ne süvöltsön a szomszéd utcában is hallhatóan, ha ki merem kapcsolni a TV-t. A titok nyitja a történetekben rejlik. Semmi különös és pont ettől nagyszerű, pont ettől működik mindenkinél (már persze, azokra gondolok, akiket ismerek és hasonlóan fanatikus rajongókká váltak seperc alatt). A mesék egy 3 gyerekes család életét mutatják be úgy, ahogy javarészt nálunk is zajlanak a mindennapok. Reggeli sietős készülődés, az egész családon végigsöprő nátha, vidám kirándulások, első szavak és csapatmunkában készülő hóember. Nemcsak azért szeretem ezeket a történeteket, mert a saját családunkra ismerek benne (lám-lám, nemcsak a mi reggeleink észveszejtően rohanósak és nemcsak én borulok ki néha egy nehéz nap végén), hanem mert remek ötleteket meríthetek például annak kapcsán, hová menjünk el kirándulni, mi legyen a vacsora vagy épp milyen saját készítésű ajándékkal lephetném meg a szívem csücskében lakó kis ördögfióka gyerekeimet. Lányom kedvence a Megmondalak! Kötet, amit én először némi aggállyal nyitottam ki. Ebben a kötetben ugyanis csupa olyan történet szerepel, ami a testvérek közötti, hétköznapi konfliktusokat mutatja be, és természetesen oldja fel egy-egy huszáros vágással. Izgultam, hogy az addig jól neveltnek hitt Lányom majd Gergőhöz hasonlóan toppantani fog és durcás arcot vág, ha valami nem úgy történik, ahogy azt elképzelte, vagy épp árulkodni kezd, ha a Kishúga lenyelt néhány pár Barbie-cipőt. És képzeljétek, nem így történt! Attól lett az én favoritom is a Megmondalak!, hogy láttam, hogy az én egyébként szófogadó Lányomnak mekkora örömet okoz átélni ezeket a konfliktushelyzeteket újra, meg újra és mennyi, nap közben felgyülemlett szorongástól szabadul meg, amikor a történetbeli Anya mindent elsimít úgy, hogy a gyerekek is jól érzik magukat. Persze, nem mondom, hogy néha nem érzem úgy, kicsit idealizáltak a történetek, de ha jobban belegondolok, mi magunk is megpróbáljuk sokszor szebbnek mutatni a világot annál, mint amilyen valójában. Imádom még, hogy a tartalomjegyzékben az összes történetet mellett ott szerepel a kezdőoldal képe, így a Lányom könnyedén választja ki minden este azt az 5 (!!!) mesét, amit hozzám bújva szeretne végighallgatni. Mint minden emberek által készített dologban, természetesen itt is becsúsznak hibák, de ahogy a Lányomnak tanítom, ezeknek is a jó oldalát nézzük. Nevezetesen néha előfordul, hogy Gergő anélkül visel másik ruhát, hogy a történet átöltözésről tenne említést, vagy épp a szövegben 5 róka szerepel, de a képen már csak négyen árválkodnak. Az én szemfüles csemetém ezeket az apró kis hibákat mind-mind észreveszi, és büszkén fogadja a dicséreteimet újra, meg újra. Szereti, hogy a meséket nemcsak hallgatni lehet, hanem néha egy kis feladatot is elrejtett benne a szerzőnéni. És ami Tom&Jerry-t illeti, már nem vagyok dühös, ha a Férjem ölébe ülteti a Lányunkat és elkezdik nézni a karmesteres részt, amit mindennél jobban imádnak. Az a nagy helyzet, hogy soha semmin nem nevet olyan jóízűen ez az édes kis tündérem, mint amikor Jerry bűbájos mosoly közepette csapja Tom ujjaira a zongorabillentyűk tetejét, aki szívesebben lakna abban a pillanatban inkább a Holdon, ahol se zongora, se egér. Ha pedig úgy érzem az 5. rész végén, hogy itt lenne az ideje felállni a TV elől, nem kell mást tennem, mint megkérdezni a Lányomat, hogy a kék, a piros vagy a sárga könyvből választana ki szívesebben három mesét…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://proba-babak.blog.hu/api/trackback/id/tr3722912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bölcsésztanár 2008.10.28. 20:50:37

Tényleg ez a legjobb mai mese a sok gagyi közül. Sokan írnak hétköznapi gyerekdolgokról mesét vagy rímeket, de én pl. Lackfi Jánostól hasmenést kapok. Költőnek oké, de gyerekeknek valahogy nem tuti. A rajzok is szépek, egyszerűek, színesek.
Én akkor néztem nagyot, mikor megláttam Bartos Erika fotóját. Nem elég, hogy háromgyerekes jófej anyuka, tud gyerekeknek szóló rímeket és mesét faragni, marha jól rajzol, de hogy még SZÉP NŐ IS...

Levente, Csanád, Csenge, Vali 2008.10.29. 06:10:06

No igen, én is csatlakoznék...
Egyébként nagyon lehúzzák a kommentezők a Porontyon, de volt egy olyan érzésem, hogy csak azért, hogy lehessen valamit írni...
Szóval mi imádjuk! Akkor bukkantunk rá - illetve akkor adták ki az elsőt - amikor a kistesót vártuk. Már égre- földre kerestem hasonló könyvet, és amikor megláttam egy Tesco polcán, tudtam, hogy EZ AZ! Persze minden este (és gyakran nappal is) az egész könyvet el kellett mesélni, ami elég sok időt vett igénybe, lévén a nagy még csak 2,5 éves, és nem szerette a felolvasást, inkább a saját magam által kitalált-elmondott történethez ragaszkodott. A Karácsonyi ajándék mi más is lehetett volna, mint a könyv másik tagja... Aztán jött a többi kiadvány, mindig volt valami húsvétra, névnapra, stb.
Akkor csodálkoztam csak el, amikor úgy egy év múlva felolvasva kezdte kérni, és rádöbbentem, milyen rövidek ezek a mesék, jé, ilyen hamar is véget érhet a könyv?!
Felolvasva zavar a sok szóismétlés, néhány mondat kicsit nyakatekert (szigorú irodalomtanárom volt, jól belénk építette), de így is szeretjük. És szeretem, hogy a jánykámat megdícsérik, amiért tisztában van a "jármű" szó fogalmával (lehet, hogy enélkül is így lenne, de ez már sosem fog kiderülni), és az autók, motorok, vonatok együttes csoportját így nevezi meg, és még sorolhatnám a hazai kirándulásokkal, a harmonikus család képével, amire egy ekkorának szüksége van.
Egy szó, mint száz, nekünk annyira bevált, hogy a kicsi megszülketése után sem tapasztaltunk féltékenységet, értetlenkedést, hogy miért a kistestvér az első bizonyos dolgokban - hiszen előtte már milliószor elolvastuk, látta, hogy más is így van, és számára ez volt a természetes.
Szeretem, hogy a hétköznapi élet sarkalatos kérdéseiről szól (ovikezdés, torokgyulladás, tesók közötti nézeteltérések, stb.), és a nagy elő is veteti mindig, ha valami olyan történik, amiről tudja, hogy benne van. Amúgy már a kicsi (1,5 éves) is olvassa esténként és napközben is
egészen sokat megért belőle - persze az első két rész a kedvence, hisz ott olyan a felállás, mint nálunk.
Ja, igen, és én is rajongok érte, mert számtalan hasonlóságot találtam, sőt, néha úgy megérintett (persze csak első olvasásra) , hogy el is
pityeredtem. Talán, mert mi is akartunk valami hasonlót a nagynak (természetsen csak saját használatra), mielőtt ráakadtunk volna.

És a Tom&Jerryhez: hű, de örülnék, ha nagy ezt nézné az unokatesóival, amikor náluk van! És nem a Jetix színvonaltalan, értelmezhetetlen japán animációit - amit bárhogy könyörgök, nem kapcsolnak ki,,,, Persze a lányzó mondja, hogy nem szép mese (nem is kéri magától soha, bár komolyan magamba is szállanék, ha ezt tenné), de ül előtte ő is, hisz a többiek, akiket szeret is ezt teszik...

Levente, Csanád, Csenge, Vali 2008.10.29. 06:12:20

Bocsi, kissé hosszú lett, hiába, nagy kedvenc...

bölcsésztanár 2008.11.01. 00:44:59

Cs, Cs, V:
Miért néznek a gyerekek Jettixet? Ki az úr(nő) a háznál?
Szerintem ne könyörögj, hanem egyszerűen cenzúrázz!
Hát most még a te kezedben van minden! Már ha te is ott vagy épp akkor.
Én nyomatékosítom minden alkalommal anyukámnak, mikor ott alszik a fiam, hogy mi TILOS és nem érdekel, hogy ő bekapcsolná. Én volnék ugye a pedagógus, ja meg az anyja is, én döntök. Ha nem tetszik, nem megy a gyerek.
Jó, persze, nem lehet mindenkivel keménykedni, de talán a rábeszélés hatna, hiszen a rokonod gyerekeire nézve is káros.

Engem sose szokott érdekelni, hogy udvarias vagyok-e vagy sem, ha a gyerekem mentális egészségéről van szó! Hiszen ez a tét.
Miért mondom?
Van egy nyolc éves barátja a fiamnak, ritkán találkoznak, de akkor nagyon.
Ez a fiú gyakorlatilag rajzfilmen nő. Elkezd bohóckodni a gyerekemnek, és rajzfilmfigurák idétlen mozdulatait utánozza, saját homlokát csapkodja, stb. Együtt töltött két óra után a fiam hónapokig csinálja, amit Benedektől látott.
Nagyon durva.

bölcsésztanár 2008.11.01. 01:17:07

Ja, és most jutott eszembe az az angol (amerikai?) kisfiú, aki úgy halt meg pár hónapja, hogy a barátait megkérte, ugyan, temessék már be fejjel lefelé a homokozóba olyan másfél méterre, hiszen a kedvenc japán rajzfilmhőse is mindig kiszabadul, biztos ő is. Hát nem.
Ilyen érvekkel talán elérsz valamit...

Levente, Csanád, Csenge, Vali 2008.11.01. 06:11:09

Hmm, kívülről tényleg ilyen egyszerűnek tűnik...
Csakhogy jó néhány emberi kapcsolat alapján sokadszor kellett rádöbbennem, hogy a család az első és legfontosabb. Olyan, amilyen, de ők állnak hozzám a legközelebb. Úgyhogy szenvedek, mert én is tudom, hogy nem jó ez így, de nem látom ételmét az összes találkozásunkat ennek megvitatásával tölteni.
Amúgy is döntetlen, hiszen én a másik véglet vagyok, nálunk egyáltalán nem néznek TV-t, bár apa enyhébb, ő néha mutat a nagynak a gépen Frakkot, és néhány neki való mesét. Olyan édesek, ott ülnek előtte, és utána (vagy közben) apa nem győz válaszolni a kérdésekre.
Egyébként azért nem nézünk TV-t, mert egyszerűen kiszorult az életünkből. Annyi más dolog van, ami hasznos, és építő jellegű, hogy erre már nem jut idő. Gondolom, ha nagyobb lesz, néz majd ismeretterjesztő filmeket (meg mást is), de most még nem. Amúgy sincs késztető tényező, mert a fenti okok miatt egy régi TV-nk van, nem túl élvezetes.
Szóval tudom én is, hogy milyen hatása van a Jetixnek, de hasztalan...
Valójában azért vagyok dühös, hogy miközben gyerekek ezreinek (lehet, hogy kicsit optimista a szám...) megy tönkre a lelkivilága, addig ebből milyen rengeteg pénzt zsebelnek be az illetékesek... És, hogy minek nekünk ázsiai kultúra - illetve EZ, mert ez nem kultúra, vagy ha az, hááát.... Amúgy tudom, persze, a profit, meg a piac. A mai gyerekek többségének már természetes, hogy az ázsiai rajzfilmek szereplőit tekintse aranyosnak (!), és ezeket a figurákat keresse a játékokon is, később így épül be a tudatukba más is, és felnőttként sem fognak tiltakozni, hiszen gyerekként beléjük plántálták. Szomorú, hogy hova tart a világ...
Na, jól elkanyarodtun k a Bartos Erikától!
És hol olvastad a fent említett esetet?
Ó, igen, köszönöm a zenei ajánlókat - engem is megfogtak!

Levente, Csanád, Csenge, Vali 2008.11.01. 08:10:08

Most szúrt szemet a "saját homlokát csapkodja" A nagyobbik gyerkőc csoportjában is van egy kislány az oviban, aki ezt csinálja, ha vicces akar lenni. Itt döbbentem rá - ezt rajzfilmből veszi?! Mellesleg egy ideig az enyémnél is sláger volt (persze, egymástól szívesen - és hatékonyan... - tanulnak), de elhagyta, mert nem talált termőtalajra az itthoni légkörben.
Nem jutok szóhoz...

Levente, Csanád, Csenge, Vali 2008.11.01. 08:16:21

No és akartam írni, hogy ennyire csak nem lehet baj, hisz a legkisebb unokatestvér is már 12 éves - ekkor találtam meg a cikket, és olvastam, hogy a tragédia egy 10 évessel történt. No komment.

bölcsésztanár 2008.11.01. 16:09:32

Cs, Cs, V:
Annyira szeretném, ha a fiam környezetében levő gyerekeknek ilyen anyukájuk lenne, mint te. Mert látod, mi fontos és mi nem, nem sajnálsz energiát gyerekekbe fektetni. Én is ezt próbálom.
A családon belüli "erőszak" tényleg nem egyszerű.
Én is kis sikerként könyvelem el, ha a fiam a Pókemberre azt mondja, hogy csúnya játék. Ehhez képest az ovis öltözőszomszédjának ez van az oviszsákján...
Komolyan, nem is értem, hogy anyáknak miért tetszik az, ami ronda?
Ez ugyanolyan kérdés persze, hogy anya miért hallgat otthon Mónika showt a gyerek füle hallatára, szóval parttalan... és meddő.
Azért biztató, hogy nemcsak én vagyok ilyen bozótharcos.

Egyébként nekünk nincs tévénk, egyszervolt.hu-t nézünk és mesetv-t. Meg DVDket.

T-eszter 2008.11.01. 19:51:37

Én gimis korom óta nem tévézek, egyszerűen időpocsékolásnak tartom. Nekünk van ugyan TV, mert Apucinak van rá igénye olyakor-olyakor, de néha hetekig nincs bekapcsolva.
Jó a hozzászólásaitokat olvasni, mert amióta megfogant bennem a gyerek, azóta tűnödöm ilyeneken, hogyan tudom majd a káros környezeti hatásokat (pl. durva rajzfilmek) kiküszöbölni.

bölcsésztanár 2008.11.01. 21:22:59

T-eszter:

Sehogy. Jönnek csőstül, mint a szmog. Talán azzal lehet, ha olyan dolgokat csináltok, amik sokkal-sokkal jobban lekötik, mint a nem neki való dolgok. Ez viszont iszonyú energiaigényes. Néha lelkifurdi gyötör, mert a kimerülés határán engedem a fiamnak, hogy végignézze az egész Vukot DVDn. Aztán jön az ovis kontrollcsoport, rögtön megnyugszom.

Levente, Csanád, Csenge, Vali 2008.11.02. 05:50:43

Jót nevettem - én is ezért szeretem az ovis kontrollt...

Ildi53 2009.01.15. 18:37:07

Nem konkrétan ide, de mindenképp szeretném, ha Ti is megnéznétek ezt az oldalt :gedeon.fw.hu/ Nekünk nagyon tetszett

Próba-Bébi 2009.01.16. 22:41:12

mama53: köszi a tippet! jól ott ragadtam vagy félórára! :)