Próbababák

Elköltöztünk! Új címünk: http://proba-babak.freeblog.hu/

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Alváslabor

2008.10.18. 14:00 - Fel-mary

Címkék: egészségügy intézmény nem rossz

Sok kütyü van, amit az újdonsült szülőkre rátukmál a babaipar, és tény, hogy egy tetemes százalékuk teljesen felesleges. Én is így gondoltam a légzésfigyelőről, egészen addig, amíg nem láttam a koraszülött babámat oxigéncsővel az orrában – ezért amikor hazahoztuk, rögtön beszereztettem apával egy készüléket. Kevés értelmetlenebb dolog van egy kisbaba halálánál – hát még akkor, ha a hirtelen csecsemőhalál az ok (SIDS – sudden infant deadth syndrome), vagyis nincs ok.

Megoszlanak az orvosi vélemények arról, hogy tulajdonképpen mi is az a SIDS, megmagyarázhatatlan légzésleállás okozza-e, vagy a keringés összeomlása, aminek a légzésleállás csak egy következménye, de évente nem is olyan kevés, mintegy 150 csecsemő hal bele ebbe Magyarországon. Mindenesetre a légzésfigyelő legalább jelzi a bajt, ha életet nem is ment.

A légzésfigyelő lényege az, hogy a matrac alá helyezett érzékelők a mozgásra reagálnak (a légzés a mellkas mozgásával jár), és jeleznek, ha a mozgás túl hosszú ideig nem érzékelhető. A leggyakoribb beállítások szerint a légzésfigyelő 15 mp után jelez.
 
Nem számoltam, de nekünk már legalább tíz alkalommal riasztott a készülék.
 
Nos, nem tudom, hogy mindenkinek, akinek van, legalább egyszer beriaszt, vagy tényleg okkal csipogott a légzésfigyelő nálunk, mindenesetre senkinek sem kívánom azt a stresszt, amit egy ilyen riasztás okoz.
 
Az első riasztás egy reggel következett be, amikor a babám 3 hetes és 6 napos volt. Berohantam a konyhából, de mire odaértem, már szuszogott a törpe. Mivel nagyon megrémültem, beszéltem a gyerekorvossal, aki szerint ha nem volt szürke, vagy fehér, vagy lila a gyerek, akkor baj nincs, biztos csak rossz a szerkezet. Mivel azonban aznap éjjel még háromszor riasztott a készülék, így a háziorvos beutalt minket egy alapos kivizsgálásra a Madarász utcai Gyermekkórház alváslaborába.
 
Telefonon kellett időpontot egyeztetni, de szerencsénk volt, mert másnapra valaki lemondta, így rögtön tudtunk menni. Reggel 8-ra kellett odaérni, kaptunk rögtön egy szobát, aminek az egyik falán nagy üveg volt, ami mögött a nővér ült. A szoba természetesen nem fulldesign-os, de volt kiságy, pelenkázó, egy szék és egy heverő is nekem, szóval ki lehetett bírni.
 
A kismanót egész délelőtt vizsgálgatták: tüdőröntgen, EKG, ultrahang, vér- és vizeletvizsgálat, ami nyilván macera, de ki kellett zárni a szervi okokat. Amik persze ki is lettek zárva hál’ istennek.
 
A vizsgálatoknak kb. délre vége lett, már csak az éjszakai alvásvizsgálat volt hátra, vagyis estig konkrétan semmi dolgunk nem volt. A nővérnek kettőkor lejárt a műszakja, az éjszakás pedig csak hatra jött, így 4 órára még totál magunkra is hagytak. Ha ezt tudom, vittem volna keresztrejtvényt, mivel a babám a délelőtti nem-alvás miatt egész délután durmolt. Én pedig halálra untam magam.
 
Este hatkor aztán megjött az éjszakás nővér, aki megkért, hogy szoptassam meg a babát, aztán felteszi a drótokat. Nem nagyon vágtam a témát, így szopiztunk, majd a mazsola be is aludt, amikor is bejött a nővér, és előzör áthúzott egy pólyát a gyerek fején, majd tappancsokat ragasztott rá, végül pedig az orrához egy légzésérzékelőt – és mindennek tetejébe a gézpólyát felhúzta a baba buksijára, mint egy sísapkát, hogy tartsa az elektródákat. A drótokat pedig egy panelba dugdosta – volt vagy ezer, így nem csoda, ha nem örült, amikor ki akartam venni a természetesen ordító gyereket. Végül panelestől vettem ki, amit szintén nekem kellett tartanom – nagyon kényelmetlen volt nekem is és a manónak is, aki csak hosszas sírás után tudott elaludni.
 
Nem részletezem az éjszakánkat, legyen elég annyi, hogy szar volt, és alig vártam a reggelt, hogy végre hazamehessünk. A diagnózisra viszont délig kellett várnunk, úgyhogy újabb fél nap telt el keserű semmittevésben.
 
Tisztában vagyok azzal, hogy ha valakit befektetnek egy kórházban akármiért, akkor még ha kutya baja sincsen, akkor is találnak valamit – feleslegesen ne pazarolják az adófizetők pénzét. Kicsit ez volt az érzésem nekem is, amikor a mazsolára rámondták, hogy túl magas a periodikus légzés aránya, amit gyógyszerrel kell kezelni. Más orvosok szerint a periodikus légzés normális a kisbabáknál, és idővel úgyis kinövik, de én túl beszari voltam ellenkezni az orvosokkal, így elkezdtük szedni a gyógyszert, aminek az volt az egyik mellékhatása, hogy a gyerek egész nap pörgött, és 20 perceket aludt.
 
Mondjuk a légzésfigyelő továbbra is beriasztott kisebb-nagyobb gyakorisággal, de az egy hónappal későbbi kontrollon (amikor már csak estére kellett bemennünk) a periodikus légzés lecsökkent, így elhagyhattuk a gyógyszert, de csak egy hónapig, mert a gyógyszer nélküli kontrollon ismét felugrott. Újabb egy hónap gyógyszerezés, a kontrollon minden szuper, el lehetett hagyni a doppingot, majd újabb kontroll immár gyógyszer nélkül, amikor is végre rámondták az áment a gyógyszer nélküli létünkre.
 
Mindent összevetve ötször vendégeskedtünk az alváslaborban, és nem tudom, hogy feleslegesen maceráltam-e a babámat, vagy valóban szükséges volt a vizsgálat, és indokolt a gyógyszerszedés.
 
Persze, ez csak részben az alváslabor hibája – ha a tudomány még nem tart ott, hogy megmagyarázza a SIDS-et, akkor nem tart ott. Az viszont már fura, hogy a gyereket orvos tulajdonképpen egyáltalán nem látta (leszámítva a szűrővizsgálatokat), a diagnózist a monitor előtt ülve hozták meg, és velem 5-ből 3-szor csak az ápolónő beszélt. Igen, túlterheltek, tudom, de nekem pedig csak ez az egy gyerekem van, elvárom, hogy ehhez méltóan kezeljenek minket.
 
Végezetül néhány gyakorlati tanács, ha az alváslaborba kell menni. Feltétlenül csomagolj: WC-papírt, újságot, keresztrejtvényt, könyvet, vacsorát (az anyuka nem kap enni), de a babának pelenkán meg személyes tárgyakon kívül nem kell semmi, még takarót is adnak. Fürdetni viszont nem lehet, ami nekünk gáz volt, mert a poronty megszokta, hogy fürdés után alszik – nélküle nehezebben megy. Fel kell arra is készülni lélekben, hogy a gyereket nagyon megviseli a drótozás – ha teheted, kérd, hogy az esti szopi előtt tegyék fel az elektródákat, és csak akkor dugdossák össze a panellal, ha a baba már alszik.
 
Aztán ki-ki döntse el maga, megérte-e.

A bejegyzés trackback címe:

https://proba-babak.blog.hu/api/trackback/id/tr76713317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.