Megosztó személyiség ez a doktor Csernus, az egyszer biztos. Én személy szerint nem túlságosan kedvelem, mert szerintem lekezelő és fennsőbbséges, talán pózol is, bár az is igaz, hogy állítólag mélyről jött és állt talpra, és mélyre nyúlt le nap mint nap, hogy segítsen, úgyhogy talán megteheti, hogy ilyen legyen. Mindenesetre engem akkor is irritál.

Olyan médiaszemélyiség, aki egyébként totálisan megveni a médiaszemélyiségeket. Kioktatott már jópár embert egyenes adásban, sőt, volt, amikor gyerekeket táboroztatott valami bugyuta realitiben - most pedig gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet adott ki, annak ellenére, hogy saját gyereke egyenlőre nincsen.

Vajon mi mondanivalója lehet a gyereknevelésről egy cinikus, öntelt, gyilkos őszinteséggel megáldott pszichiáternek, aki amúgy drogosokkal foglalkozik, vagyis nap mint nap az élet sötét oldalát látja?

Hát akármi is, az biztos, hogy jó sötét...

A könyv amúgy nagyjából arról szól, hogy milyen buktatói vannak (csak azok vannak) a gyereknevelésnek, és mit kell elkövetnünk ahhoz, hogy kis tizenéves fasisztákká tegyük a méhünkből kipottyantott, ma még édesen vigyorgó porontyunkat, aki felnőtt korában feltétlenül tömeggyilkos, drogos, de legalább is neurotikus lesz, és mindent el fog követni, hogy minket kicsináljon.

Szerkezetileg azért érdekes a "mű", és ez egyébként nekem nagyon tetszett, hogy a szöveghez bizonyos -a gyereknevelésben érintett szereplők- kommentálnak. A "tanító" egy 8. kerületi általános iskola tanára, nyilván látott már csúnya dolgokat, így tulajdonképpen egyetért Csernus doki sötét világképével. A "gyerek" egy tudálékos 18 éves, szerintem nem igazán gyerekes, de végül is semleges területen mozog. Kommentál még a "Szülő" is, aki saját bevallása szerint egy teljesen átlagos szülő: elvált, negyvenes nő, akinek jól menő vállalkozása van, és egy drogos fia. Nos, én azért szeretném hinni, hogy drogos gyerekkel rendelkezni nem hétköznapi dolog, de a könyvet elolvasva biztosan az lesz. A szülő egyébként az összes kommentelő közül a legszimpatikusabb, mert legalább beszólogat "az ország pszichiáterének" néha. És mindenről van véleménye...

A témakörök a következőek: hiteles szülői minta, válás, miért vállalunk gyereket ,erőszak, szexualitás, drogkorszak, barátság, bűn és bűnhődés.

Őszintén bevallom, nehezemre esett elolvasni ezt a kétszázakárhány oldalas könyvecskét, mert alapvető problémáim voltak vele. Irodalmilag ugyanis szerintem egy nagy nulla. Ezt két dologból szűrtem le: egyfelől a nyelvezete szánalmas - tudom, hogy manapság már akárki, aki beleböfög egy mikrofonba, ír egy könyvet, és valóban, szerzőként Csernus nyilván hitelesebb, mint VV Anikó, aki ha jól tudom, kiadta az önéletrajzát (!) is, de könyörgöm, miért érzi valaki nyomatékosabbnak a mondanivalóját akkor, ha egy gyerekekkel kapcsolatos könyvben egyfolytában bazmegel, jelzőként használva a kurva és kibaszott szavakat. Szerintem ez teljesen felesleges pózolás csak - viszont nekem élvezhetetlenné teszi a szöveget. A másik vetület pedig a könyv szerkezete - az egyes fejezetek mondandója csak úgy hömbölög, nem értem, hogy jutunk az egyik gondolatból a másikba, azt pedig végképp nem, hogy tulajdonképpen most mi is a mondanivaló.

Néha olyan abszurd dolgokkal példálózik a könyv, hogy felmerült bennek az a gyanú, hogy egy általános iskolás írta netán. Pl. Csernus szerint az őszinteség nagyon fontos (amivel maximálisan egyetértek), és ezt azzal támasztja alá, hogy Alonso, amikor 24 évesen megnyerte a F1-t, arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb neki egy nőben, az őszinteséget hozta fel. Nem azt, hogy legyen csinos feneke, hanem azt, hogy legyen őszinte. Hát igen, ha Alonso is ezt mondja...

Mint fentebb utaltam rá, Csernus elég sötéten látja a mai felcseperedő generáció helyzetét. Eleve ezeknek a gyerekeknek már meg sem kellett volna foganniuk - szerinte, mert a nők csak önző indokokból vállalhatnak gyereket, nevezetesen, hogy i, megfogják a pasit, ii., saját satnya lényük létezésének értelmét igazolják iii, kitöltsék a bennük lévő érzelmi űrt. A szülők sem képesek felnmőtt módjára viselkedni, így rossz mintát mutatnak a gyerekeiknek, akik érzelmileg rossz irányba fejlődnek, így már nagyon korán pótszerekhez nyúlnak, mint alkohol, drog, szex. Persze, a mai szülők sem véletlenül idegenedtek el ennyire egymástól, nekik is voltak képmutató, prűd, hazug őseik, de végeredményben már az unokáik sorsa is kódolva van az ő szerencsétlenségükben.

Csernus egyébként gyakran példálózik a pár évvel ezelőtti gyerektáboros valóságsóbeli tapasztalataival (Vásott kölykök volt a címe talán?). Nem tudom, ki mennyire emlékszik, de mindeféle celebeket hívtak egybe (Tibi bácsi, Kiszel Tünde, stb), ahol a gondjaikra bíztak tizenpár tíz év körüli kölykök, nyilván, nem a szerényebb fajtából, majd a tévénéző otthon szörnyülködhetett, hogy "hát ez a Csernus, mennyire nem tud bánni a gyerekekkel!". Érdekes módon Csernusnak mondjuk az ellenkezője jött le, miszerint nagyjából ő egyedül tudott bánni velük, mert ő egyedül volt őszinte, de következetes. Amúgy ezt a hozzáállást alkalmazza a drogosoknál is - mert gyerek és drogos között simán vonható párhuzam.

Azzal ugyan egyetértek, hogy az őszinteség, és a következetesség, csakúgy, mint nyitott családi légkör, ahol nincsenek sumákolások, és tabutémák egyaránt fontos a gyerek stabil érzelmi fejlődéséhez, de valahogy ritkán hallik ki a könyvből a legfontosabb: a gyereket szeretni kell, és akkor olyan nagy baj nem lehet.

Végezetül annyit hadd tegyek hozzá a kritikámhoz, hogy nem vagyok naív, és tisztában vagyok vele, hogy micsoda szörnyű ez a világ, és mekkora veszélyek leselkednek az útkereső kis és nagykamaszokra. Abban is biztos vagyok, hogy nem a haverok, vagy az iskola dolga a gyerekeket megfelelő tudással és önbizalommal felvértezni, hogy ezeknek a veszélyekkel fel tudják venni a harcot. De szeretném hinni, hogy nem minden család van széthullóban, és nem mindenhol a TV neveli a gyereket, nem minden férj lép félre, és nem minden anya frigid. De még ha így is van, sajnos nem Dr Csernustól kapjuk meg a mident megoldó módszert, mert ő csak ijesztget, de megoldást szerintem nem kínál.

A könyvet kis- és nagykamaszok szüleinek ajánlom elsősorban, Jaffa Kiadó, 3490 Ft.