Már sokszor hivatkoztam arra az írásaimban, hogy gyermektelenként mennyire halvány lila gőzöm sem volt a gyerekekről, mivel közvetlen környezetemben viszonylag ritkán láthattam babákat. A terhesség alatt annyit javult a helyzet, hogy minden létező szakirodalmat elolvastam a terhességről, és betéve tudtam a szülés összes fázisát, de a legnagyobb parám persze az volt, hogy hogyan fogom én majd bepelenkázni a babát.
Aztán persze le is telt a 9 (nyolc) hónap, meg is született a baba (igaz, nem a könyvek szerint), és végül is a pelenkázás se fogott ki rajtam - és akkor álltam ott egy folyton alvó kis csomaggal a kezemben, fátyolos tekintettel néztem a férjemre, aki megkérdezte: "És mit csinál?"
He? Alszik, eszik, kakál. Miért, mit kellene még? És egyébként mikor?
Mivel a fenti kérdésekre természetesen egyáltalán nem tudtam a választ, gyorsan vateráztunk egy könyvet, ami tudja. Jó cím: Az első 365 nap... igen, nagy mérföldkő. Végre egy hely, ahol össze van gyűjtve pontról pontra, tematikusan, hogy mit kell csinálnia egy 1-2-12 hónapos babának, és lehet aztán büszkélkedni, ha hamarabb csinálja, vagy fejlődésneurológiára cipelni, ha nem.
Az enyém elég régi kiadás, azt hiszem, van újabb is, de gondolom ezek azért időtlen dolgok, nem hiszem, hogy 10 évvel ezelőtt hamarabb másztak volna a porontyok. Az egyes mozgásformákat nemcsak részletesen leírja, hanem képekkel is illusztrálja, így ha valakinek nem lett volna egyértelmű a neve alapján, hogy milyen az a csíptető-fogás, akkor a képek alapján kitalálhatja.
Azt vettem amúgy észre a könyvvel kapcsolatban, illetve más hasonló témájú könyvekkel összehasonlítva, hogy minden mozgásformának a végső határidejét adja meg, pl. 7 hónapos korig kell legkésőbb hátról hasra fordulni a babáknak, amire azért a legtöbben jóval korábban képesek - persze az sem baj, ha nem. A könyv végén pedig a szülő egy erre a célra kialakított táblázatban lejegyezheti, hogy mikor csinált mit először az utód, amit én természetesen elfelejtettem vezetgetni, de azért szép lett volna, ha nem. Amit hiányolok, az a fejlesztésre vonatkozó tanácsok, mit tegyünk, ha nem mászik, ül időben. Azon felül, hogy vigyük orvoshoz, persze.
Az anyukák egymás közti versenyében nagyon jó kis harcostárs lehet a kiadvány, és persze jól össze-vissza aggódhatjuk magunkat vele. Szerintem nem árt, ha van egy belőle otthon, már csak a saját magunk megnyugtatására is, de ahogy a nagymamám szokta mondani: az ő korában senki nem nézte, hány hónaposan fordul át a baba, aztán mégiscsak átfordult, ha kellett, ha nem.
Utolsó kommentek