Folytatva a tegnap elkezdett történetet a babakocsiink sorozatáról, kiderült tehát, hogy sajnos muszáj egy olyan kocsit beszereznünk, amiben szembe lehet fordítani a babát, mert egyébként folyamatosan ordított.
Olyan babakocsit kellett keresnem, aminek a fekvőrésze teljesen vízszintesig dönthető, mivel a baba még csak 4 hónapos volt - szóval gyakorlatilag egy újszülöttnek is jó kocsi kellett. Körbenéztem a neten, és megakadt a szemem egy Peg Perego travel systemes kocsin, amihez adtak egy mózest és egy hordozót is. És mivel egyes fórumokon azt állították, hogy a Peg Perego egyébként a babakocsik Ferrarija, ezért úgy döntöttünk, beruházunk a kocsira. Így mondjuk nemcsak több babakocsink lett, de két hordozónk és mózesünk is.
A Peg Perego lelke a váz: erre lehet két irányból felrakni minden tartozékot - a mózest, a sportrészt, sőt, a hordozót is. A mózes mondjuk jó nagy, így mi még egy jó 1.5 hónapig tudtuk használni, sőt, az alján szellőztetőt lehet nyitni, így a baba még nyáron sem fülled bele, illetve a fejrészt meg lehet emelni, hogy a még nem ülő baba is nézelődhessen. Ha ezt tettem föl a vázra, klasszikus mély kocsit kaptam - a babának kényelmes volt, és amúgy szép is. Ha a gyerkőc elaludt, de be kellett menni, akkor a mózest egy mozdulattal le lehetett kapcsolni a vázról, és bevinni a szunyagépet. A kosár egyébként kitámasztható, vagy hinta-talpú is lehet. A kocsiba külön kapható mózes-bázissal lehet rögzíteni, nagyon pici babáknál ajánlott, akik eltűnnek a hordozóban, de őszintén szólva az max. 1-2 hónap, utána már biztos nem kell. Mi nem vettünk, de ki-ki döntse el, érdemes-e.
Amikor kinőttük a mózest, rákapcsoltuk a sportrészt a vázra, szintén szemből, de a másik irányba is lehetett volna. Ezt ugyan nem lehetett vízszintesig dönteni, de a baba már elég nagy volt, így nyugodtan emelhettem a szöget. Sajnos ez fokozatosan dönthető háttámla, nem folyamatosan, mint a Graco, de mindent nem lehet, ugye.
A kedvencem viszont az, hogy a hordozót egy mozdulattal szintén rá lehet tenni a csupasz vázra (vagyis nem a sportrész fölé), így pl. bevásárláskor nem kell a bevásárlókocsira/ba applikálni a gyereket, hanem elég a vázat vinni, és kész is babakocsi. Az autóba pedig bázistalpra kapcsolható a hordozó, amit egyszer beteszel a kocsiba, és többet nem kell az övvel szerencsétlenkedni.
Tehát travel system rulez, de azért a babakocsi nem egy Pininfarina-tervezés. Először is borzasztó hosszú. A liftbe mi csak úgy fértünk be, hogy én a kocsi mellé álltam, így épp, hogy be tudtam csukni az ajtót. Aztán valahogy a bolygókerekek nyikorognak, ugrálnak, nem olyan kis mozgékony, mint a Graco, ráadásul a mózessel, de a sportrésszel is sokkal nehezebb. A tolókar sima műanyag borítású. A kocsi nagyon magas, így állandóan az az érzésem, hogy fel fog borulni - persze nem, de az érzet akkor is ott van.
Az viszont megfizethetetlen, hogy látom benne a babát, és ő is lát engem. Bár az igazat megvallva az első 1-2 alkalommal ugyanúgy ordított a drága, azóta viszont megszerette a kocsit (vagy kinőtt az ordításból?), és nekem nem kell többet stresszelnem a sétákon. Ez pedig minden pénzt megér.
Mostanában gondoltam rá, hogy talán a Graco-t újra üzembe helyezzük, ui. a poronty most már jobban szeret össze-vissza nézelődni, mint az anyját bámulni, és nekem a Graco jobban tetszik. A babám viszont a PP-re szavaz, és egyenlőre (vagy azóta?) az ő szava számít.
Utolsó kommentek